Levágták a doktorok a 9 éves kisfiú lábát. Mit mondott 4 nap múlva? A te szíved is megszakad!
A 9 éves Dima Pavlenko gyerekkora kifejezetten szép volt. Szerető családjával élt egy szép házban, rengeteg barátja volt. Vidám kisfiúként ismerte mindenki. Csakhogy Dima élete egyetlen pillanat alatt megváltozott.
Ukrajnában, ahol a kisfiú és családja élt, kitört a háború. Ők elmenekültek otthonukból és beköltöztek a nagymama házának pincéjébe, hogy elrejtőzzenek a bombák elől. „Teljesen lenyűgözött, ahogy az egyik pillanatban még egy gondtalan kisfiú volt, a másikban pedig már felelősségteljes báty, aki óva a kishúgát a háború veszélyeitől” – mesélte Dima apja. A gyerekek a pincében laktak, csak nagyon ritkán mehettek fel, a kertbe, hogy egy kis friss levegőt szívjanak.
Egy ilyen séta alkalmával történt a tragédia. Dima és húga, Lera mosolyogva rohantak ki a kertbe, hogy egy kicsit újra gyerekek lehessenek. Csakhogy hirtelen különös hang ütötte meg a gyerekek fülét. Dima felnézett az égre, majd kiabálva lökte odébb kishúgát. Ebben a pillanatban egy bomba csapódott a földbe, és felrobbant.
Dima apja sokkot kapott, amikor kirohant és meglátta a gyermekeit. „Csak azt hallottam, hogy Dima sír. A földön feküdt. És aztán megláttam… az egyik lába teljesen leszakadt, mellette feküdt a földön. Azért sérült meg, mert a húga életét védte” – mesélte az édesapa elcsukló hangon. Dima hamarosan a fájdalomtól és a vérveszteségtől elájult, azonnal kórházba szállították.
Csakhogy hiába dolgoztak az orvosok fél napon keresztül, nem tudták megmenteni a kisfiú lábát, ezért végül a teljes amputáció mellett döntöttek.
4 nap múlva Dima felébredt az altatásból. Körülnézett a szobában, és megpillantotta az apját. Annyit mondott neki: „Apa, azt hiszem, felnőttem, Mindent értek. Mikor megyünk haza?” Csakhogy édesapja szóhoz sem jutott, könnyek mardosták a torkát. A házat ugyanis, amiben addig bujkáltak, egy bombatalálat teljesen megsemmisítette, a családnak semmije sem maradt. Az apa azt sem tudta, hogyan, miből finanszírozza a kezeléseket, hogy fia felépüljön.
Dima története azonban hamar elterjedt a környéken: a hős kisfiú, aki megmentette a saját testvére életét, és ezért egész életére megnyomorodott, mindenki szívét megindította. Mariupol lakosai azonnal gyűjtésbe kezdtek. És csoda történt: három nap alatt összegyűlt annyi adomány, amennyiből Dima új, műlábat kaphatott, és ki tudták fizetni a kezelés és a rehabilitáció költségeit is. Ráadásul valaki felajánlott egy házat is, ahová a család beköltözhetett.
Dima ma már újra tud mosolyogni, és lassan, de nagy erővel újra tanul járni is. Az élete már sosem lesz olyan, mint azelőtt, de megtanult hinni a jövőben.
A háború borzalmai sokszor az ártatlanokon, a gyerekeken csapódnak. De ez a kisfiú megmutatta, hogy ők is tudnak bátrak lenni.
