Az osztrák vámos benéz Kohn kocsijába, és a hátsó ülésen lát egy mellszobrot

Az osztrák vámos benéz Kohn kocsijába, és a hátsó ülésen lát egy mellszobrot.
– Mi ez?
– Nem mi ez, hanem ki ez? – oktatja ki Kohn. – Ez Lenin. Svájcból hoztam el, hogy ne zavarja jelenlétével a virágzó kapitalizmus polgárainak békéjét…
Az innenső oldalon a magyar vámos ugyancsak észreveszi a szobrot, és szintén megkérdezi:
– Mi ez?
– Nem mi ez, hanem ki ez? – mondja újfent kioktatóan Kohn. – Ez Lenin. Svájcból hoztam magammal. Nem hagyhattam ott a rothadó kapitalizmus martalékául!
Amikor hazaér pesti lakására, leteszi a mellszobrot az ebédlőasztalra. Kohnné meglátja, és összecsapja a kezét:
– Te jó ég! Ki ez?
– Nem ki ez Zálikám, hanem: mi ez? – világosítja fel Kohn. – Tizenöt kiló arany!

Kohn és Grün libakereskedők Oroszországban. Egy szép napon rendelet jelenik meg a libaárusítás betiltásáról. Kohn tovább folytatja az árusítást, le is tartóztatják és 3 évre ítélik.
Szabadulása után hazamegy és látja, hogy Grün háza előtt hosszú sor kígyózik. Az emberek egyenként bemennek és egy libával a hónuk alatt jönnek ki. Kohn este átmegy Grünhöz és kérdezi tőle:
– Mondd csak Grün, szabad már libákat eladni? Megszüntették a rendeletet?
– Dehogy is szüntették meg, a libák eladása még mindig tilos.
– Hát akkor te hogy mersz libákat árusítani?
– De kedves Kohn, én nem árusítok libákat!
– Ne viccelj már, hogyan magyarázod akkor meg, hogy az emberek sorba állnak a házad előtt és egy libával a hónuk alatt jönnek el onnan?
– Félreértetted a helyzetet. Én csak feladtam egy hirdetést az újságban, hogy elvesztettem 50 rubelt és a becsületes megtalálót egy libával jutalmazom!