"Még jóképűbb volt, mint képzeltem" - egy vak nő visszanyeri a látását, és végre láthatja a férjét

Cikkünk hősének, Sophia Corahnak a szerelmi története úgy tűnik, mintha egy olyan film cselekménye lehetne, amit mindenképpen szívesen megnéznénk. A nő egy olyan betegségtől, amely hirtelen megvakította, odáig jutott, hogy élete szerelmével az oldalán legyőzte azt, bebizonyítva, hogy az igaz érzelmek segítségével bármit legyőzhetünk.

Boldogsággal és örömmel a szívünkben, szeretnénk megosztani Sophia történetét, hogy emlékeztessünk titeket arra, hogy ne mondj le azokról, akiket szeretsz, semmilyen körülmények ellenére sem.

Sophia egy nap felébredt, és az élete már soha nem volt ugyanaz.

Ez volt az utolsó elsőéves napja, Sophia felébredt, és úgy érezte, hogy valami nincs rendben, de nem tudta kitalálni, hogy pontosan mi. Az órára menet rájött, hogy minden elmosódott. Az órán nem tudott elolvasni semmit, ami a táblára vagy akár az előtte lévő papírra volt írva. A hirtelen jött pániktól megkérdőjelezte, hogy haldoklik-e.

Mint kiderült, egy keratoconus nevű betegségben szenvedett, ami a látása drasztikus romlását okozta. „Néhány hétig hisztérikus voltam, és körülbelül 8 hónapig depresszióba estem, mivel az egész világom a feje tetejére állt” – osztotta meg Sophia.

Éppen akkor találkozott leendő férjével, amikor a legnagyobb szüksége volt rá.

Az állapota ellenére Sophia úgy döntött, hogy nem hagyja ott az egyetemet, azonban átiratkozott egy másik, a szülővárosához közelebbi egyetemre, mivel már nem tudott olyan messzire vezetni. Ahogy Sophia elmondta, a legnehezebb része az volt, hogy „távol kellett lennie a családjától és a támogató rendszerétől, miközben azzal kellett megbirkóznia, hogy a mindennapi élete napról napra változik”. Azonban akár a sors, akár az univerzum állt mögötte, Sophia találkozott mostani férjével, Christian-nal.

„Ő tényleg a családom és a támogató rendszerem lett” – magyarázta Sophia. „Annyira meghatott, hogy ez a személy, akit épp csak megismertem, milyen mélyen törődött velem.”

Mindketten rezidens asszisztensként dolgoztak a főiskolán, és a kapcsolatuk barátként kezdődött, de Christian az első pillanattól kezdve törődött Sophia-val. „Körbesétált velem az egyetemen, gondoskodott arról, hogy kapjak ebédet, és még verbális tanulókártyákat is készített, hogy segítsen a tanulásban” – osztotta meg Sophia.

Ő lett a menekülése mindazok elől a szörnyű dolgok elől, amiken keresztülment. „Elmentünk játszani a kollégiumba, és egy pillanatra el tudtam felejteni mindent, ami történt, és csak élveztem az időt Christiannal” – mondta.

Emlékezetes pillanat volt, amikor először látta őt.

Gyógyulási folyamata különböző kontaktlencsék kipróbálásából és 2 műtétből állt.

Az első lencsék, amelyeket Sophia használt, nem működtek hosszú távon, de egy nap néhány órán keresztül képes volt látni az arcokat. Amikor először látta meg Christian arcát, lenyűgözve fedezte fel annak minden részletét. „A reakcióm miatt meg volt győződve arról, hogy csúnyának tartom” – viccelődik Sophia. Ő azonban elmagyarázta az igazságot, mondván: „Még jóképűbb volt, mint amilyennek elképzeltem”.

Három évig külön éltek.

Sophia a felépülési útját Christiantól távol kezdte meg, és 3 évig nem láthatták egymást. Egyikük sem tudta, hogy ennyi idő után még mindig éreznek-e valamit egymás iránt. Sophia azonban úgy döntött, hogy bevallja az érzéseit, és 7 órát vezetett, hogy újra láthassa őt. Bár látott róla képeket, nem látta közelről az arcát, mióta teljesen visszanyerte a látását.

„Olyan elsöprő volt újra találkozni vele, és olyan jó volt ennyi idő után rendesen látni az arcát” – osztotta meg a lány. „Annyira aranyosnak találtam, és mindennél jobban szerettem volna örökké vele lenni”.

És boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

Sophia szerelmet vallott Christian-nak, aki pedig elárulta, hogy ő is ugyanígy érez. Két hónappal később eljegyezték egymást, és hat hónappal később összeházasodtak. „Nem akartunk tovább távol lenni egymástól” – mondta Sophia.

Most mindketten olyan munkahelyen dolgoznak, amit élveznek. Sophia továbbra is kiáll a keratoconus mellett, mivel fontosnak tartja, hogy az embereket időben diagnosztizálják és megfelelően kezeljék. Azt tervezik, hogy házat vesznek, és együtt telepednek le, és „továbbra is élvezzük ezt az életet, amit együtt tölthetünk”.

Sophia történetének melyik része volt számodra a legmeglepőbb?