Egy férfi, akinek amputálták a karját és a vállát, újra tud integetni
Mindannyian átéltük már, hogy egyszerre akartunk sírni és mosolyogni. Ezek a pillanatok beszivárognak az elménkbe, és nyomot hagynak életünk hátralévő részében. Felix Gretarsson mindkét karját és vállát amputálták, hogy megmentsék az életét. Sajnos az orvosok szerint lehetetlen volt donort találni. De egy telefonhívás örökre megváltoztatta az életét.
Mi szilárdan hiszünk abban, hogy a szeretet és a remény olyan hatalmas erők, amelyek képesek legyőzni bármilyen akadályt. Szeretnénk, ha elolvasnád, hogy egy kar és váll nélküli férfi hogyan ment keresztül hullámvölgyeken a sikerhez vezető úton, és megnéznéd, hogyan néz ki ma az élete.
Minden a nehéz időkkel kezdődött, amelyek már fiatalon megtanították Felixet a felelősségvállalásra.
Felix, egy izlandi villanyszerelő 25 éves korában, 1998-ban egy nagyfeszültségű balesetben mindkét karját elvesztette. A baleset során 11 000 voltos túlfeszültség égette meg a kezét, majd a jeges útra esett. Többszörös töréseket és belsős sérüléseket szenvedett. Három hónapig volt kómában, aminek az ideje alatt a sebészek mindkét karját amputálták.
Mesélt nekünk a karok elvesztésével járó kihívásokról. Nős volt, és 2 kislány édesapja, 3 hónapos és 4 éves. Hirtelen egy fitt és rátermett fiatalemberből egy szétesett és magatehetetlen emberré változott. Felix így magyarázta: „Már a kislányaimat sem tudtam megfogni. Nem tudtam egyedül enni, és a személyes higiéniát sem tudtam elvégezni”.
Felesége folyamatosan bizonyítja, hogy megállíthatatlan, és semmi sem lehetetlen.
Felix szerencsés volt, hogy támogató barátai és családja volt. Amikor látták, hogy tönkreteszi magát, elborzadtak. Májátültetésre lett volna szüksége, de akkori életmódja miatt nem végezhették el a műtétet. Ez idő tájt mentális áttörést ért el, és megértette, hogy nem a sérülésétől szenved, hanem attól, hogy képtelen volt elfogadni a tragédiát. Ekkor változott meg minden.
Közel egy év józanság után 2001-ben kezelésre jelentkezett. Sajnos nem járt sikerrel, és még abban az évben második májátültetésen esett át. Sylwia, a felesége a kezdetektől fogva szikla és állandó támasza volt számára.
Ez a kar és váll éppen annyit számítottak, mint egy madárnak a 2 szárnya. Felix most már integethet!
A férfinek évek óta kerestek lehetséges donorokat. Az átültetésben nagyjából 50 szakember vett részt, a csapat tagjai között volt olyan is, aki korábban dolgozott Jean-Michel Dubernard-ral. 1998-ban ő volt az első orvos, aki sikeres kézátültetést hajtott végre. A csapat szerint nem léptek fel komplikációk.
Az orvosok azt mondták, hogy a jobb kar mobilitása jobb, mint a bal esetében, amit szintén teljesen újjá kellett építeni.
Felix elmondta: „Az első benyomás kicsit furcsa volt, de a fájdalom, amit éreztem, olyan volt, mintha 2 teherautó parkolt volna mindkét vállamon, és ez minden érzékszervemet elvette. Ezután nagyon gyorsan alkalmazkodtam a karokhoz, és a sajátomnak tekintettem őket. Idővel egyre jobban alkalmazkodtak. Most már a színük ugyanaz, mint a testem többi része, és még a szőrzetük is alkalmazkodott hozzám.”
Türelemmel és kemény munkával valóra vált az álma.
Felix elmondta, hogy a kezei továbbra is mozdulatlanok, de a vállai, a könyökei és most már a jobb csuklója is teljesen működőképes. Ma az élete teljes egészében a gyógyulásnak szenteli az idejét.
Most és akkor megtanulta, hogy a szenvedés egy választás, de mindig ő a felelős azért, hogy minden körülmények között a helyes utat válassza. Úgy véli, hogy a türelem mindig azt adja, amit megérdemel.
Egy otthon az erőre, a támogatásra és az egymás iránti elkötelezettségre épül.
Elmondta, hogy 2013 óta keres francia kar- és válldonort. Édesanyja elkísérte őt a hosszú útra. Erős férfi, mert egy erős nő nevelte fel.
Egy férfi erős növekedése folyamatos erőfeszítéssel és küzdelemmel jön létre.
Az ő története azért szívhez szóló, mert megmutatja, hogy még mindig lehetsz sikeres, függetlenül attól, hogy milyen súlyosak a problémáid. Felix kijelentette nekünk: „Soha ne add fel az álmaidat; amit nem lehet megcsinálni, az csak azt jelenti, hogy még nem sikerült”.
23 év ölelés nélkül eltöltött idő után most már szorosan a karjaiban tarthatja lányait és unokáit.
Ma már 2 erős lánya van, akik megtanulták, hogy az életet az élet feltételei szerint éljék. Az ölelés is megy már neki. Felix elmondta: „Végre meg tudtam ölelni a lányaimat, és most már az unokákat is, akiket kaptam tőlük”. Az apa és a lányai között a legerősebb a kötelék az évek során.
Ha követni szeretnéd Felix fejlődését, az Instagram– és Facebook-fiókját is megnézheted.
Mit gondolsz Felix történetéről? Mikor öleltél meg utoljára egy szerettedet? Ismersz valakit, aki szeretne hallani egy csodatörténetet? Jelöld meg őket a hozzászólásokban.
