Senki sem hívja el a Down-szindrómás tinédzsert a bálba - de egy férfi 459 mérföldet utazik az országon keresztül, hogy a partnere legyen

Ez a férfi átutazta az országot, miután megtudta, hogy egy tinédzsernek nincs partnere a szalagavatóra.

Sok tinédzser számára a szalagavató egy meghatározó élmény, tele emlékekkel és elvárásokkal. Nehéz lehet, ha nincs partnerük, de különösen nehéz volt ez egy Emily Wheeler nevű lánynak az Egyesült Királyságban néhány évvel ezelőtt.

Egy váratlan randi

2016-ban Wheeler a szalagavatójára készült, és felkészült arra, hogy egyedül menjen. Amikor azonban mostohaapja barátja, Andrew Duffy meghallotta, hogy nincs partnere, tudta, hogy segítenie kell. Az egykori katona a barátja esküvőjén találkozott először Emilyvel, és gyorsan barátságot kötött a lánnyal.

„Amikor meghallottam, hogy nincs, aki elvigye a bálba, nagyon megijedtem miatta – ki ne akarná elvinni?” – mondta a Daily Mailnek. „Nem volt kétségem afelől, hogy le kellett jönnöm Devonba, és segítenem kellett”.

Duffy mentális egészségügyi problémáktól és poszttraumás stressz-szindrómától szenvedett egy iraki túrát követően. Amikor azonban találkozott Wheelerrel, aki Down-szindrómás, megdöbbentette a pozitív hozzáállása és elszántsága.

Így hát megtette, amit meg kellett tennie, és elautózott az edinburgh-i repülőtérre. Onnan Bristolba repült, majd a Devon északi részén fekvő Barnstaple-ba hajtott, ahol Wheeler él.

Emlékezetes éjszaka

A Mail cikke szerint Wheeler és Duffy remekül érezték magukat a bálon. A lány kék ruhát viselt, és idősebb nővére segített neki a frizurájában és a sminkjében. Duffy egy csokor rózsaszín rózsát hozott neki. A Grease-témájú bálon pedig az iskola támogatott tanulási részlegének munkatársai még bálkirálynőnek is megválasztották Wheelert, megkoronázva ezzel az emlékezetes estét.

„Nem az elismerés semmilyen formájáért tettem, csak táncolni akartam vele és jól érezni magam” – tette hozzá Duffy.

Azt is hangsúlyozta, hogy Wheeler milyen változást hozott a saját életében, és miért volt olyan fontos számára, hogy segítsen neki a szükség idején.

„Nem hiszem, hogy ma itt lennék, ha ő nem lett volna. Őszintén mondhatom, hogy az a lány megmentette az életemet” – magyarázta.

„Szerintem az a helyes út, ha a poszttraumás stressz-szindrómában szenvedők időt töltenek a speciális igényű emberekkel való foglalkozással. Amikor az ember egy legyengítő betegségben szenved, elzárkózik a társadalomtól. De ha olyan emberek között vagy, mint Emily, megérteted, hogy van élet a saját problémáidon kívül is”.”

A Facebookon Duffy hozzátette, hogy az egyik legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor elvitte Wheelert a szalagavatóra. „Micsoda abszolút megtiszteltetés és öröm, hogy ezt tehetem” – osztotta meg a Today szerint. „[Életem eddigi két] legbüszkébb pillanata: 1. A hazámat szolgálni. 2. Ez a pillanat.”

Nem vagy egyedül

Az egyik ok, amiért ez a történet olyan sok emberhez eljutott, és vírusként terjedt a közösségi médiában, az a központi üzenet: a barátság. Néha a barátság – mint a Wheeler és Duffy közötti barátság – váratlan vagy szokatlan. De ettől még nem lesz kevésbé érvényes.

Duffy váratlan kapcsolatot talált Wheelerrel, amikor meglátta a lány pozitivitását és eltökéltségét, hogy a saját életét élje. Wheeler pedig tudja, hogy számíthat Duffyra, amikor a legfontosabb.

Az ő történetük elég ahhoz, hogy kedvet csináljon ahhoz, hogy elérd a saját barátaid, és utána járj, hogy mi van velük. Küldj nekik egy e-mailt, vedd fel a telefont, és hívd fel őket, vagy írj nekik sms-t, vagy hozz össze velük egy kávézást, ebédet vagy vacsorát.

Közben van egy másik fontos tanulsága is ennek a történetnek, amit Duffy is érintett. Nem számít, mennyire sötét a helyzet, a dolgok jobbra fordulnak. Még ha azt is gondolod, hogy egyedül vagy, a nap végén valaki másnak valószínűleg rosszabbul megy. És ha ők képesek kitartani, akkor te is.