A Down-szindrómás pár, aki már 25 éve házas, minden esély ellenére feltétel nélküli szeretetben osztozik
A szerelem mindent legyőz.
Ez egy közhelyes fogalom, amelyre gyakran legyintenek és forgatják a szemüket azok, akik még nem találták meg azt a különleges partnert, akikkel egymásnak vannak teremtve, de nehéz is vitatni. A szeretet több, mint egy egyszerű érzelem; ez egy olyan erő, amely minden nap vezet minket – akár tudjuk, akár nem – és képes olyan hihetetlen bravúrokat teremteni, hogy muszáj elismernünk a csodáját.
Kris Scharoun-DeForge és férje, Paul Scharoun-DeForge mindent tudnak arról, hogy szerelem képes felborítani az esélyeket. Az 58 és 54 éves pár mindkét tagja Down-szindrómával született, de folyamatosan minden előttük álló akadállyal szembeszálltak. A Reader’s Digest szerint ők a legrégebb óta házas Down-szindrómás pár a világon…
Kris és Paul nemcsak hogy hosszú, hosszú ideje együtt vannak, de szerelmi történetük világszerte bimbózó szerelmesek inspirációs forrása. 25 évvel ezelőtt házasodtak össze, és az egymás iránti mágneses vonzódásuk még mindig nem csökkent.
Ez nagyon világossá válik, amikor meghallod a párt beszélni. Kris elmagyarázta, hogy először egy táncos rendezvényen találkoztak 30 évvel ezelőtt, és azonnal elkezdtek vonzódni egymáshoz.
“A szemébe néztem, és láttam a jövőt. Kinyitotta a világomat.“
Nagy dolgok Valentin napra
A házaspár minden évben nagyszerűen ünnepli a Valentin-napot, annak ellenére, hogy szerelmük nyilvánvalóan egész évre kiterjedő dolog. Valentin napon Kris saját kezével készít üdvözlőkártyát a férje számára, megvárja, hogy hazaérjen a munkából, majd a pár elmegy étterembe enni. Minden együtt töltött pillanatot ápolnak, és a kötelékük törhetetlen.
2018-ban azonban Valentin-napon a pár igazán elégedett volt valamivel. Ez volt a 25. házassági évük, és bizonyíték az összes pesszimista embernek, aki azt állította, hogy a Down-szindrómás emberek érzelmileg nem elég érettek ahhoz, hogy házasodjanak, hogy tévedtek.
Mondanunk sem kell, hogy a pár továbbra is megmutatja a rugalmasságát. Sajnos Paul korai stádiumú demenciával, a Down-szindrómában szenvedő embereket érintő gyakori betegséggel küzd. Egy bentlakásos otthonba költözött, hogy jobban vigyázzanak rá, de Kris minden lépésnél vele van.
Azt mondta: „Amikor elmondták, elkezdtem sírni. Ő az életem. Nem akarok nélküle lenni.”
Nem számít, hogy az élet mit vetett rájuk, Kris és Paul együtt fokozatosan leküzdik a nehézségeket, ahogy kell. Tudják, hogy mindaddig, amíg osztoznak egymás szeretetében, nem számít, mi történik a ’buborékukon’ kívül. Az ilyen tudás nemcsak szent, hanem meglepően egyedi. A mai világban úgy gondoljuk, hogy több ember tanulhatna a példájukból!
Ha úgy gondolod, hogy Kris és Paul szerelmi története édes, oszd meg ezt a cikket a Facebookon.
