Mitől függ, hogy kibe szeretünk bele?

A szerelem a világ legszebb érzése. De hogyan keletkezik ez az érzés? Mi váltja ki ezt a fantasztikus hatást? És honnan tudjuk, hogy ki az igazi?

Az első kérdésekre ma már tudományosan megalapozott válaszok vannak, de az utolsó eldöntésére egy rendkívül egyszerű módszer kínálkozik: tegyük próbára a másikat, de ne érzelmi, hanem egy másik területen… Hogy valakit attraktívnak tartunk-e, az egy másodperc tizedrésze alatt eldől – vagyis rövidebb idő alatt döntünk, mint ahogy egyet pislogunk. Immár tudományosan is kimutatták: egy kihívó, vonzó nevetés, egy huncut pillantás vagy éppen egy megfeszülő póló – villámgyorsan felkelthetik a figyelmünket, sőt izgatónak is találhatjuk ezeket a “jelenségeket”.

A flörtjelzésekre különösen a meleg és napos tavaszi napokon vagyunk “kihegyezve”. De ezek csak külsőségek, amelyek valóban izgalomba hozhatnak bárkit. Az is izgató lehet, ha a könnyekig megnevettet minket valaki, közös hobbit fedezünk fel, ami a másikat is ugyanúgy érdekli – ehhez nincs szükség verőfényes tavaszi-nyári napokra, ősszel is vonzónak tűnhet bárki.

Hogy kibe leszünk szerelmesek, az viszont sok tényezőtől függhet. Ez ma már valóságos tudománnyá vált, legalábbis a területnek vannak tudományos szakértői. A “specialisták” képesek azt is megkülönböztetni, hogy tényleg szerelmesek vagyunk-e valakibe, vagy csak úgy belezúgtunk a másikba, ami inkább múló érzés, nem egy tartós kapcsolat alapja – írja egy német internetes oldal.

Mitől függ, hogy ki a kiválasztott?

Valóban a másodperc tizedrésze elég annak felméréséhez, hogy valakit attraktívnak találunk-e. Ám nem szabad csak a külsőségekre koncentrálni. Pontosabban nem szabad a külsőségeket azonnal belső tulajdonságokkal kombinálni – mondja Gabriele Leipold müncheni párterapeuta. (Hajlamosak vagyunk ugyanis túl pozitívan látni a vonzó embereket.) Ha nem sikerül reális képet kialakítanunk valakiről, akkor nem lesz esély arra, hogy valódi szerelem alakuljon ki. Magyarul: ne egy ideálképbe legyünk szerelmesek, hanem a valóságos partnerünkbe, még ha az esetleg nem is annyira ideális, a tartós kapcsolat alapja – nem a futó flörtöké – a realitásokon nyugszik. A külsőségeken alapuló kapcsolat ettől még lehet kellemes – sokszor az ágyban végződik, és ott sem okoz feltétlenül csalódást.

Ám a tartós kapcsolat nem csak a szexualitáson alapul. Sokszor olyan emberbe szeretünk bele igazán, aki megtestesíti azt, ami belőlünk hiányzik. Vagyis gyakran olyan partnert keresünk, aki kiegészít minket.

Miért látunk az elején mindent lila ködben?

Húsz percig várat minket? – bizonyára sok dolga van az irodában. Nem hív vissza egész nap? – á, csak otthon felejtette a mobiltöltőjét. Ilyenkor érdemes az orrnyergünket tapintatással ellenőrizni, hátha találunk ott egy olyan szemüveget, ami mindent rózsaszínben láttat velünk.

Ki más tehetné meg ezt velünk, ki más várakoztathatna ennyit, mint egy friss szerelem elején a partnerünk? A friss szerelmesek ugyanis valóban hajlamosak a másik erényeit felnagyítani, illetve több jó tulajdonságot tudnak be egymásnak, mint amennyivel tényleg rendelkeznek. Ennek tudományos oka van.

Hogyan keletkezik a szerelem?

A kutatók rájöttek, hogy a szerelmesek még a legbanálisabb jelekből is valami egészen más, pozitív dologra következtetnek, míg a nyilvánvalóan negatív tulajdonságokat egyszerűen figyelembe sem veszik. Erről Manfred Hassebrauck beszélt, aki a szociálpszichológia professzora és a partnerválasztási kérdésekkel és kapcsolatok elemzésével is foglalkozik a Wuppertali Egyetemen.

Ebben a csalóka bizalomban valóságos tényezők játszanak szerepet. Ilyenkor az emberekben az oxitocinok, az endorfinok és más hasonló “örömhormonok” szabadulnak fel, amelyek “függőségre emlékeztető” állapotba hozzák az érintetteket. Ebben az állapotban az “ellenállás”, a racionális érvek általában teljesen hatástalanok.

Hogyan ismerjük fel magunkban, hogy csak belezúgtunk valakibe vagy tényleg igazi szerelmet érzünk?

Még ha libabőrösek leszünk is valaki láttán, akkor se legyünk teljesen biztosak abban, hogy életünk szerelme áll velünk szemben. “Nem szabad a beleszeretést és a szerelmet összekeverni” – mondja a párterapeuta.

A kezdeti “belezúgás” lehet szalmaláng is, a szerelemhez nagyon sok munka kell, vagyis ahhoz, amit úgy fogalmazhatnánk meg, hogy maga a kapcsolat legyen vonzó. A munkának tehát a kapcsolat fenntartásához kell kötődnie. A döntő különbség: miközben a frissen egymásba szeretők egymást idealizálják, és valamiféle fiktív piedesztálra emelik a másikat, addig az egymást valóban és szerelmesen szeretők tudják, hogy a másiknak vannak hibái, negatív tulajdonságai, de így maradnak egymás mellett, így fogadják el egymást.

Ez egyébként sokszor nagyon nehéz feladat, “kemény munka”, és még csak nem is hangzik romantikusan. Általában azonban hat hónap elteltével elmúlik a lila köd egy kapcsolatban, az örömhormonok – amelyeket már említettünk – szintje csökken, és a reális kép erősödik egymást valóban megismerve, s ekkor kezdődik a valódi kapcsolati munka.

Ha valaki állandóan rossz alanyt talál a szerelme kifejezésére, aki tartósan szingliként él, érdemes elgondolkodnia: tényleg szerelem-e az a bizsergető érzés, amit a másik iránt érez? Mert az igazi szerelem nemcsak a hormonok játéka, hanem a vitákat és a kapcsolati nehézségeket is túlélni képes érzés. Ha kételyeink vannak, ne ragaszkodjunk túlzottan a választottunkhoz. Ilyenkor érdemes meghallgatni a család vagy a barátok tanácsait is.

Tudjuk a szerelmet irányítani? Azt, hogy mikor és kibe leszünk szerelmesek?

Szerelmesnek lenni – ez valójában nem is olyan egyszerű dolog. Bár sokan álmodoznak a hetedik mennyországról, ennek elérése nem mindig sikerül. Ugyanakkor teremthetünk olyan helyzeteket, amikor erre nagyobb az esélyünk. A szerelem érzése “külsőleg okozott” tényezőkkel erősíthető – Hassebrauck szerint. Így például a testi erőfeszítés, a sport, a tánc, egy izgalmas nyaralás kiemelhet a hétköznapok egyhangúságából. Hozzájárulhat ahhoz, hogy a szívünk eleve gyorsabban verjen, légzésünk felgyorsuljon, kezünk nyirkos legyen, és ha ilyen pillanatokban kerül elénk egy vonzó személy, máris megvan egy “alapizgatottság”, amit a másik még inkább fokozhat bennünk. Ilyenkor a “belezúgási” kritériumokat tudjuk erősíteni, fokozni, nem a valódi és mély szerelmet.

A boldog szerelem komoly munka is egyben

De a valódi szerelem “lecsekkolása”, ellenőrzése is hasonló módszerrel lehet sikeres. Ne moziba vagy kávéházba menjünk, ahol könnyebb “megjátszani magunkat”. Túrázzunk együtt, mozogjunk, fussunk, biciklizzünk együtt a másikkal – helyezzük fizikai terhelés alá. Ezt ajánlja a szakértő, mert ilyenkor már nehezebb mesterkélten előadni magunkat. Az intenzív sport, a “határteljesítmény” elérése körüli állapotok előhozzák a belső tulajdonságainkat. Ilyenkor aztán lemérhetjük partnerünk valódi érzelmeit is.

Miért szeretünk bele a másikba hosszabb barátság után?

Ismerhetik régóta egymást a partnerek, fel sem tűnik nekik, hogy együtt járnak táncolni, szórakozni (vagy lásd az előzőhöz hasonló esetet: közösen futnak, bicikliznek). A legjobb barátok ugyanis sokszor hasonló dolgokkal, együtt töltik a szabadidejüket. Aztán hirtelen valami ellenállhatatlan vonzalom alakul ki, ami addig ismeretlen volt.

Ez az eset korántsem kivételes. Art Aron, a State University of New York kutatója kimutatta, hogy valójában sokkal gyakoribb ez a fajta kapcsolat, mint sokan hiszik. Frissen egymásba szeretett párokat kérdezett meg arról, hogy mi vezetett a kapcsolat kialakulásához. Kiderült, hogy a “szerelem első látásra” ritka dolog. A legtöbb megkérdezett ugyanis már régóta ismerte a másikat, mielőtt beleszeretett volna.

Hogy mikor leszünk szerelmesek, az sokszor időponttól és életünk meghatározott fázisaitól is függ. Előfordul ez hirtelen is, hiszen egy adott pillanatra válhat valaki érettebbé, és másképp értékel egy adott élethelyzetet. Ilyenkor azonban – ha a partnerek régóta ismerik egymást – fontos, hogy megbeszéljék a korábbi közös élményeket, illetve tapasztalatokat. Sokszor régi barátok, korábbi szeretők barátai, barátnői jönnek össze. Ezért a félreértések elkerülése, a valódi érzelmek tisztázása mindenképpen fontos az ilyen hosszú kapcsolatok “szerelmi fázisa” elején.