Így hálálta meg a vak ló, hogy gazdája nem mondott le róla
Endo az appaloosa egy betegség miatt mindkét szemét elveszítette, mégis teljes életet él. Magabiztossága gyógyíthatatlan autoimmun betegségben szenvedő gazdájának is reményt adott. Egy nem mindennapi páros nem mindennapi története következik.
Morgan Wagner és Endo sorsa tizenöt éve fonódott össze, amikor a lánynak nagymamája megengedte, hogy lovat tartson. Azóta elválaszthatatlanok a herélttel.
Rendszeres résztvevői a working equitation versenyeknek, melyek ötvözik az ügyességi, díjlovagló és díjugrató feladatokat, és a szabadidomítás rejtelmeit is együtt fedezik fel. Oregoni otthonukból indulva a fél országot bejárták a különböző versenyek miatt, de Kanadában is szerepeltek már.
Ha azt hitted, hogy ez is csak egy átlagos
“a lány megtalálja lelkitársát a lóban” sztori lesz, tévedtél.
Ugyanis Endo teljesen vak.
Endo életét a havivakság keserítette meg. A havivakság a lovak visszatérő szemgyulladása, egy olyan autoimmun betegség, ami az appaloosák körében rendkívül gyakori. Az enyhébb esetek kezelhetők és kordában tarthatók, de a súlyosabbak általában drasztikus lépéseket követelnek. A betegség miatt Endo fájdalmasan, lassan, fokozatosan veszítette el látását.
A herélt 12 éves volt, amikor el kellett távolítani az egyik szemét, majd fél évvel később a másik szemét is elveszítette. És ez az a pont, ahol Morgan és Endo története merőben eltér a megszokottól:
nagyon kevés lótartó dönt mindkét szem eltávolítása mellett,
sokkal gyakoribb döntés ilyenkor az eutanázia.
“Őszintén bevallom fogalmam sem volt, hogyan fogja a lovam feldolgozni ezt a megrendítő változást és hogyan fog boldogulni” ismerte el Morgan.
“De meg akartam adni neki az esélyt.
Tudtam, hogy eljöhet az a pont, hogy el kell engednünk őt,
ha nem tud megbirkózni a vaksággal. A saját krónikus betegségem mutatta meg, milyen nehéz pontosan meghatározni, mit is nevezhetünk minőségi életnek.”
Morgan lupuszban, egy krónikus autoimmun betegségben szenved, ez élete minden területét megnehezíti, s olykor maga a tudat, hogy nem tehet meg bármikor bármit mély depresszióba sodorta őt.
Endot azonban semmi sem zökkentette ki a harmóniájából és
bámulatosan gyorsan alkalmazkodott az új helyzethez.
Második műtéte után néhány órával már úgy mozgott a bokszban, mintha még mindig látna. Endo példája adott erőt Morgannak, hogy új célokat tűzzün ki maga elé és visszatérjen azokhoz a dolgokhoz, amiket szeret.
Endo nagyon gyorsan belerázódott új életébe. Morgan észrevette, hogy Endo illatok és érintések útján mindent érzékel, tudja, hogy a kapu nyitva vagy csukva van, tudja hol vannak a fák és más akadályok.
Endo állatorvosa azt javasolta, hogy
a ló minél hamarabb térjen vissza a megszokott kerékvágásba,
így a páros hamarosan ismét együtt edzett.
Kisebb nehézségek persze akadtak, de együtt sikeresen leküzdötték őket. Endo először nehezen találta meg az egyensúlyát, és még ma sem szívesen vágtázik, ha nincs vele gazdája, hogy irányítsa őt.
Morgan hangsegítségekkel képezte a földi munka során, szabadidomítási trükköket tanított lovának, majd belevágtak a working equitation versenyekre való felkészülésbe is. Itt külön kihívás számukra, hogy a pálya ugrást is tartogat, amit Endo szintén hangsegítségre teljesít. Ráadásul vannak rendkívül zajos versenyhelyszínek, ahol Endo nem tud a hallására hagyatkozni, de
lovasával való kapcsolata eddig minden akadályon átsegítette.
Íme egy videó Morgan és Endo texasi szerepléséről, ahol a zaj újabb kihívás elé állította a párost:
