Hotel dolgozók vallottak a legijesztőbb dolgokról, amiket valaha láttak

Régen olvastunk ilyen jó sztorikat.

Mr. M

“Az anyukám egy washingtoni hotelben dolgozott még anno a ’90-es években. Egyszer becsekkolt egy vendég, akit csak Mr. M-nek hívtak. A furcsa az volt, hogy a férfi bármikor találkozott a dolgozókkal – szobalányokkal, londinerrel – nagyon kedves volt, de soha nem engedett be senkit a szobájába. Egy hónapra szállt meg a hotelben, de soha egyszer sem jutottak be kitakarítani a lakosztályát. Amikor letelt az idő – bár senki nem látta – Mr. M kicsekkolt, az anyukám pedig bement nagytakarítást végezni, ahogy mindig. Azt mondta, elképesztő rendetlenség volt, emellett pedig furcsa, kellemetlen szagra lett figyelmes. Követte a bizarr illatot, ami egy szekrényhez vezetett. A szekrényben egy doboz volt, abban pedig egy nő levágott feje. Mire másnap felébredt, az egész olyan volt, mint egy rész a CSI helyszínelőkből. Később kiderült, hogy Mr. M hamis adatokat használt, és bűnöző volt. Az édesanyám azonnal felmondott.”

Tele van a lift, de mégsem

“Épp lifteztem lefelé a legfelső emeletről. Megállt a negyedik szinten, kinyílt az ajtó, láttam, hogy egy tucatnyi ember vár rá, de egyikük sem szállt be, pedig egyedül voltam. Az ajtó aztán automatikusan becsukódott, de mielőtt teljesen bezáródott volna, annyit még hallottam, hogy valaki azt kérdezi: miért van ez a lift mindig tele?”

Árnyék figura

“Kb. 12 évvel ezelőtt dolgoztam a nagynénémék szállodájában, ami egy skót faluban található, egy éjszaka pedig a legijesztőbb dolog történt velem. Iszonyatosan hangos beszédre lettem figyelmes a folyosó felől olyan hajnali 3 körül (miután a személyzet aludni ment), ezért felkeltem, hogy leszidjam őket, de a folyosó üres volt. Megnéztem, hogy a lépcső felől jöttek-e a hangok, ott iszogatnak-e vagy ilyesmi, azért hallottam meg őket. Aztán megláttam egy árnyék alakot a lépcső aljánál. Nem voltak arcvonásai, és nem volt felöltözve. Képzelj el valakit, aki úgy néz ki, mint egy fekete köd és átlátsz rajta. Visszafutottam a szobámba és bezártam az ajtót. Nem sokat aludtam, és nem hagytam el az ágyamat az első napsugarak felkeltéig.”

Fagyos fürdőszoba

“Dél-Karolinában dolgoztam egy hotelben, az volt a dolgom, hogy minden éjjel ellenőrizzem, melyik szobák voltak üresek, ezekben be vannak-e zárva az ablakok és le vannak-e kapcsolva a lámpák. Az egyik szobát azonban úgy találtam, hogy égtek a fények, de gondoltam, hogy ez csak a takarító személyzet műve lehet. Elkezdtem lekapcsolgatni őket, aztán a fürdőhöz értem. A helyiségnek francia stílusú ajtaja volt, ami kifelé (vagyis befelé a szobába) nyílt. Duplaszárnyú volt, a balt kinyitottam, hogy elérjem a kapcsolót. Miután lekapcsoltam a villanyt, éreztem, hogy jéghideg van a fürdőben, de ennek sem tulajdonítottam nagy jelentőséget, mert akik takarítanak, szeretik, ha hűvös van. Fel akartam tekerni kicsit a fűtést, de mielőtt a kezem elérte volna a szerkezetet, a nyitott fürdőajtó hatalmas zajjal becsapódott. Azonnal kirohantam, máig nem értem, mi történhetett.”

Vakációzó szellemek

“A Holiday Inn nevű hotelben dolgoztam. Folyamatosan jöttek panaszok, hogy egy fiatal lány sikít a medence területéről. Minden alkalommal utánanéztünk, de senkit nem találtunk. A menedzser később elmondta, hogy egy kislány évekkel ezelőtt megfulladt a medencében. Nem ez volt az egyetlen furcsa sztori a szállodában. Egy éjszaka a recepción dolgoztam, és kaptam egy hívást az egyik szobából, hogy a fölöttük lévő szobában nagyon hangosak a vendégek, és nem tudnak tőlük aludni. A baj az volt, hogy az állítólagos zajos lakosztályba senki nem csekkolt be, üres volt. Az is kiderült, hogy korábban egy nő meggyilkolta ott a férjét, az eset után raktárrá nyilvánították a szobát, de mai napig érkeznek onnan a recepcióra random hívások.”

A legkülönösebb vendég

“Éjszakai műszakban dolgoztam a recepción. Pár órával azután, hogy elkezdtem a munkát, egy vendég állandóan lejárkált a lobbiba és a reggeliző terembe, mindig csak körbenézett. Nagyon furcsa dolgokat művelt, magában beszélt, leült egy asztalhoz és 2-3 percenként felállt, megcserélte a székeket. Amikor megkérdeztem, szüksége van-e segítségre, morgott valamit és nemmel felelt. Néhány óra múlva felment a szobájába, majd kis idő elteltével visszajött, mondván, hogy túltolta a fűtést és légzési nehézség miatt hívjak neki mentőt. Össze voltam zavarodva, de megtettem. Amikor a segítség megérkezett és ellátták a férfit, csekkoltam a szobáját. Az összes bútor teljesen át volt rendezve, a TV a fürdőben volt, a helyiség közepén lévő szőnyegen pedig ott hevert a kuka, lángokban. Egy pillanatig nem is az volt meglepő, hogy a vendég gyakorlatilag leégethette volna az egész hotelt, hanem hogy furcsa módon kisgyerek ruhadarabok hevertek körülötte, pedig nem volt vele senki.”