Születésekor elhagyták, mert arcát túl csúnyának találták… azóta az élete nagy fordulatot vett és ma ő segít másokon!
Szülei látva fiuk arcának elváltozásait elszörnyedtek és úgy döntöttek: ők nem fognak a műtéteivel és a felnevelésével bajlódni, így világra jötte után nem sokkal egész egyszerűen otthagyták a kórházban. Nem könnyű amúgy sem megbírkózni a világ kihívásaival, hát még azzal a tudattal a hátad mögött, senkinek nem kellettél… Borzasztóan lesújtó. De nem Jononak!
Jono Lancaster ugyanis egy ritka genetikai rendellenességben: Treacher-Collins szindrómában szenved. A betegség következtében a gyerekek koponyája, arc- és állcsontja nem fejlődik rendesen.
A férfi mégsincs letörve, sőt szerencsésnek tartja magát, mert egy ilyen kórban szenvedő gyerek akár 70 műtéten is átesik, hogy életminőségét javítsák és normálisan lásson, vagy épp tudjon lélegezni. Neki ennek a töredéke is elég volt.
Még úgy is szerencsésnek érzi magát, hogy 30 órával születése után szülei sorsára hagyták a kórházban. Ez pedig szinte hihetetlen. Először árvaházba, majd nevelőanyához, Jane Lancasterhez került, aki anyja helyett is anyjaként nevelte, de a gúnyolódástól még ő sem tudta megóvni. Már iskolás volt, mikor félni kezdtek tőle társai, piszkálták, és azt mondogatták nem mennek hozzá közel, nehogy elkapják a betegségét…
Ez persze gyorsan aláásta a maradék önbiztalmát is, évekig utálta kinézetét és a sorsot, amit ráosztottak. De ekkor fordulat állt be az életében. Egyik este, amikor mismét lesütött szemmel dolgozott a bárban, mert azt gondolta a mellette lévő asztaltársaság rajta nevet, az egyik férfi odaszólt hozzá:
“Látom hallókészüléket viselsz, örülhetsz a süketségnek, legalább nem hallod, ahogy a barátnőd panaszkodik”
És hirtelen feltört belőle a nevetés. Egyszerre volt groteszk és meghökkentő szituáció, de Jono csak nevetett és nevetett kontrollálatlanul. Egészen addig, amíg az összes negatív energiát mosollyá nem változtatta magában. Azóta pedig valóságos hősnek számít a Treacher-Collins szindrómások között.
“Nem a helyzetem változott, a szüleim továbbra se akarnak rólam. Ami változott, az a hozzáállásom, és ez a legnagyobb fogyatékomtól szabadított meg, amim valaha is volt. Ez pedig a negativitás. Mára eljutottam odáig, hogy semmin nem változtatnék és ennél nincs jobb érzés a világon!”
Célja mára, hogy a világot járva segítsen sorstársain és elmondja nekik hogyan élhetnek teljes életet. Jono sokat tesz azért, hogy a legfiatalabb Treacher-Collins szindrómások is jobban érezzék magukat egy olyan világban, ahol sokan torzszülöttekként néznek rájuk. Mindenkiben próbálja megerősíteni: pozitív hozzáállással nézhetsz ki bárhogy, minden sikerülhet! A szerelem is rátalált, tehát igazi példakép minden hasonló sorsú fiatal számára.
A képen Jono és barátnője, Laura látható, kívánunk sok boldogságot és még rengeteg időt, hogy nézeteit az egész világon kifejthesse, mert az ilyen bátor harcosoktól érezzük mi is magunkban az erőt életünk nehéz pillanataiban!
Oszd meg, ha te is motiválónak találod Jono életét!