A mennyország létezik! Egy idegsebész járt a túlvilágon, és elmesélte, mit látott!
Hét napon keresztül feküdt kómában, teste egyáltalán nem reagált az ingerekre… Kapott egy kísérőt!
Dr. Eben Alexander idegsebész 2008-ban, egy őszi reggelen nagyon erős fejfájással ébredt. Állítása szerint néhány órán belül az agykérgének – amely a gondolatok, érzelmek kontrollálásáért felel, vagyis lényegében ez az agyterület, amely az embert emberré teszi – működése leállt. És ekkor bizonyosságot szerzett a túlvilág létezéséről.
“Mint idegsebész korábban nem hittem a halál közeli élményekben. A tudomány világában nőttem fel, az apám is idegsebész volt. Követtem a pályán, és kutatóorvos lettem. Értem, hogy mi történik a halál közelében lévők agyában, és eddig úgy gondoltam, hogy a tudomány kielégítő magyarázatot ad a klinikai halál állapotába kerülők testen kívüli, túlvilági utazására. Írta az orvos
Hét napon keresztül feküdt kómában, teste egyáltalán nem reagált az ingerekre, magasabb rendű agyfunkciói nem működtek. Alexander arról számolt be, hogy miközben kómában feküdt, elméje eleven volt, sőt jól érezte magát. Megtapasztaltam, írta felgyógyulása után, hogy többek vagyunk, mint a testünk és az agyunk, hogy a halál nem a tudatosság vége, sokkal inkább egy nagy, kiszámíthatatlan, pozitív utazás újabb fejezete.
“Az utazásom a felhőkben kezdődött. Nagy, fodros, rózsaszín-fehér felhőkben, amelyek éles kontrasztban álltak az ég kékes-feketés színével. A felhők felett átlátszó, csillogó lények cikáztak az égen, hosszú csíkokat hagyva maguk mögött” – olvasható a beszámolóban. Fentről lefelé örömzene hangjai áramlottak.
Az idegsebészt útja nagy részén egy aranybarna hajú, sötétkék szemű fiatal nő kísérte, aki egyszerű, de nagyon élénk színű – kék, lila, narancsszínekben pompázó – ruhát viselt. “Olyan tekintettel nézett rám, hogy ha valaki így néz rád, akár csak öt másodpercig, átjár az az érzés, hogy élni érdemes, bármi is történt veled addig az életben. Nem romantikus tekintet volt, nem is baráti. A földi szereteten túli tekintet volt, ám annak minden elemét egyidejűleg magában hordozta” – írja. Kísérője szavak nélkül beszélt hozzá, az üzenet, mint szél jutott el az elméjébe, és a tartalmát azonnal értette. “Szeretve és táplálva vagy, örökre. Semmitől sem kell félned. Semmit nem ronthatsz el” – sugallta a kísérő.
