A képen a 13 éve vízbe fulladt 17 éves fiam látható. De ezt az üzenetet, NEKED írtam…
Kedves Bernadett és Tibor. A mellékelt képen 13 éve vízbe fulladt 17 éves fiam látható, 2 héttel a halála előtt készült ez a kép róla, de csak a halála után hívtuk elő a filmet, és ezt az “üzenetet” találtuk meg. Az egész osztálya, cserkészcsapata, sőt gimnáziuma népszerű, nagy lelkű tagja volt, családjának napsugara, nem volt senki, aki ne szerette volna. Lelkem másik fele, amióta csak karomba adták és rám nyitotta nagy szemét, s magamhoz ölelve sóhajtott egyet: itt vagyok mama. És amikor a férjem elmondta a hírt, – a szomszéd szobában a vejem el volt bújva, mert azt hitték őrjöngeni kezdek a fájdalomtól, annyira szerettem Sebestyént -, higgyétek el, csak annyit mondtam:
köszönöm Istennek, hogy a fiam lehetett. És tudtam, hogy ha egy ilyen nagy lélek így elmegy, akkor annak nagy oka van, amit mi talán soha a földi létünkben nem tudhatunk meg.
Nem hittem ezt…. Tudtam. Különben annak a halálnak nem lett volna értelme. Ha Sebestyén átment a fátyolon túlra, annak CSAK AKKOR VAN ÉRTELME, ha van oka. Batthyányi- Strattmann Lászlótól tanultam ezt, aki herceg létére a szegények csodálatos orvosa volt, és sok-sok gyermekének legidősebbike, Ödön fia a karjaiban halt meg, nem tudta megmenteni, mert perforált a vakbele. Mielőtt meghalt volna fia, kérdezte az apját, hogy meg fog e halni. Apja azt válaszolta, hogy orvosilag lehetetlen az, hogy megmentse őt, de Istennek semmi sem az. Ha az a fia sorsa.
De más volt. És a fiamnak is más volt. És higgyétek el, abban a pillanatban, mikor közölte velem a férjem a halálhírt, s én megköszöntem Istennek, hogy a fiam lehetett és meghajtottam a fejem a Sors előtt, sorsa előtt, sorsom előtt, akkor nem szenvedtem. A fájdalom megvolt bennem, de mégis egy csodálatos béke beburkolta. A fájdalom azóta is velem, bennem él, de a béke egy percre sem hagyott el. Nagyon sok csodálatos megtapasztalásban volt azóta részem, nagyon szép fordulatai lettek életemnek,bár a köznapi gondolkodás egy mindenét elvesztett, egyedülálló, szegény nőnek gondol. De Sebestyén lelke velünk van, nem múlt el, VAN, LÉTEZIK. Segít.
Segíti lányomat is, családját is. És a Sors megajándékozott minket lányom két gyermekével, akikben Sebestyén minden csodálatos tulajdonsága visszaköszön. Szívből kívánom, hogy hinni tudjatok abban, hogy a fájdalom, amit el kell szenvednünk, valamiért van. Szívből kívánom, hogy a Sors fordulata előtt fejet tudjatok hajtani. Szívből kívánom Nektek azt a békét, amit a főhajtás után én megkaptam. Szívem minden szeretetét küldöm Nektek a nehéz órákban. Öleljétek Marcit, amíg lehet. Én nem tudtam átölelni Sebit az utolsó órájában… És AZ után is érezni fogjátok jelenlétét életetekben. Mert Lelke nem múlik el. Veletek marad minden nap. A világ végezetéig. És aztán öleljétek át a VELETEK MARADÓKAT. Szükségük van Rátok.
