6 feltaláló, akit a saját találmánya ölt meg
Némelyik találmány csodálatos, némelyik inkább ártalmas. Ezekben a feltalálókban azonban egy dolog biztosan közös: annyira hittek abban, amit csináltak, hogy a végsőkig elmentek, a felfedezéseik vagy találmányaik pedig felőrölték őket. Persze a lehetséges veszélyekkel sem voltak tisztában, és azt sem láthatták előre, hogy az egészségük hogyan mehet rá a kutatói munkára.
1. Alexander Bogdanov (1873-1928) – az örök fiatalság kutatója
Alexander Bogdanov polihisztor volt, politikusként és íróként is szerencsét próbált, de a tanári, a közgazdász és a filozófusi pályán is megfordult, mielőtt az orvostudományba mélyedt. Eredetileg az örök fiatalság titkát szerette volna megfejteni, így kezdett el saját magán vérátömlesztést végezni. Azt tapasztalta, hogy ereje megújult, teste szinte megfiatalodott.
Napjainkban sok millió ember életét menti meg a vérátömlesztés, ám Bogdanov pont ebbe halt bele. A 12. vérátömlesztés során ugyanis TBC-vel és maláriával fertőzött beteg ember vérét kapta, akinek a vércsoportja sem egyezett az övével. (Az ilyen sikertelen vérátömlesztések miatt fordult a téma felé Karl Landsteiner, így jutott el a vércsoportokkal kapcsolatos felfedezésig, amiért Nobel-díjat kapott.)
2. Franz Reichelt (1879 – 1912) – a repülő szabó 
A szabómester bajba jutott pilótákon akart segíteni szabadidejében. Egy ejtőernyő kifejlesztésén dolgozott. Számos kísérletet végzett bábukkal, ezek azonban többnyire sikertelenek voltak. Engedélyt kért, hogy a találmányát az Eiffel-toronyról leugorva próbálhassa ki. A helyszínen megjelent újságírói érdeklődés miatt úgy döntött, ő maga teszteli az ejtőernyő prototípusát, az előzetesen megbeszélt bábu helyett.
A kísérlete ezúttal sem sikerült, lezuhant, és a korabeli források szerint a talajba csapódva mintegy 15 cm mély krátert hagyott maga után. Állítólag már zuhanás közben szívinfarktust kapott. Ezután sokáig “Repülő Szabó” néven emlegették. Ezen a megrázó filmfelvételen látni, hogy Reichelt sokáig habozott ugrás előtt a közel 60 méteres magasságban.
Franz Reichelt ugrása az Eiffel-toronyról – FIGYELEM! Csak erős idegzetűeknek!
3. Thomas Andrews Jr. (1873 – 1912) – a Titanic konstruktőre
A férfi a Harland és Wolff hajógyár rajzoló és tervezőrészlegének ügyvezetője, a cég vezérigazgatója volt Írországban. Neve onnan lehet ismerős, hogy ő irányította a White Star Line hajótársaság több hajójának tervezését, így a két leghíresebbnek, az Olympicnek és a Titanicnak is ő volt a konstruktőre. Ő is a hajón volt, amikor a Titanic első útján, 1912. április 14-én jéghegynek ütközött, majd elsüllyedt. Andrews nem szállt mentőcsónakba, ugyanis képtelen volt elhagyni a hajóját. 
A Titanic
4. Marie Curie (1867 – 1934) – a dupla Nobel-díjas 
Fizikus volt, ő volt az első Nobel-díjas nő, a Sorbonne első női professzora és az első tudós, aki két Nobel-díjban is részesült. Férjével, Pierre Curie-vel közösen kezdték tanulmányozni a radioaktivitást. Marie Curie fedezte fel a rádiumot és a polóniumot, amelyek erősen radioaktív kémiai elemek. Kísérletezett a radon gázzal is.
Mivel abban az időben még nem tudtak a radioaktív sugárzás veszélyes hatásairól, a Curie házaspárnak fogalma sem volt arról, milyen árat követelt kutatói munkájuk. Végül a radioaktív sugárzás vezetett halálához, ugyanis az ennek következtében kialakuló csontvelő-elégtelenség okozta halálát. Ez a betegség a vérben valamennyi alakos elem (vérlemezke, vörösvérsejt, fehérvérsejt) hiányával, elégtelen vérképzéssel jár. Megfelelő kezelés nélkül a beteg belehal.
5. Otto Lilienthal (1848 – 1896) – akinek a repülés lett a végzete 
Német repülőgép-mérnök, feltaláló, pilóta. Mindig csodálta a madarak repülését, ezért kezdett siklórepülőket tervezni és készíteni. Lilienthalt tartják a sárkányrepülés egyik úttörőjének. Az utolsó repülése 1896-ban volt Berlinben. Minden jól indult, ám egy hirtelen széllökés miatt a gépe 17 méterről a földbe csapódott. Sajnos a zuhanás miatt eltört a gerince, és nagy szenvedések közepette egy nap múlva meghalt.
6. Harry K. Daghlian Jr. és Louis Slotin – az atombomba áldozatai
Harry K. Daghlian – Fotó: Publistorm
Louis Slotin
Mindketten a II. világháború alatt az atombomba kifejlesztésén dolgoztak, ez okozta halálukat is. 1946-ban laboratóriumban kutatták, hogy milyen feltételek mellett jöhet létre a láncreakció. Két fémgömböt használtak ehhez, amik közepébe radioaktív plutóniumot töltöttek. Amikor a két félgömbbel közelítettek egymáshoz erős sugárzás jött létre. Hogy a kísérlet ne váljék túl veszélyessé, Slotin egy csavarhúzó segítségével tartotta távol egymástól a két félgömböt, ám egyszer véletlen kiesett a kezéből a szerszám. Ekkor a két félgömb összekapcsolódott és a sugárzás halálos dózisának többszöröse került a két feltaláló szervezetébe.
