A felesége halála után olyan levelet talált az özvegy férfi, amin te is el fogsz gondolkozni
Ez az üzenet mindannyiunknak szól…
Miután a felesége betegségben meghalt, ez a férfi megtalálta egykori kedvese feljegyzéseit a dokumentumok sokasága között. A levélben foglalt üzenet őszinte szépséggel szólít meg mindenkit a címzett mégis mintha maga az Élet lenne. Vagy a Halál? Döntse el a kedves Olvasó!
Az azonban bizonyos, hogy a megható szavak között olyan biztatás, tanács és vészjelző vibrál mindenki számára, amin érdemes elgondolkozni. Egy életünk van, ne kótyavetyéljük el olyan dolgokra, amiket esetleg később megbánhatnánk!
Az elhunyt hölgy éles egyszerűséggel kongatja meg a vészharangot, hogy éljünk a pillanatban, élvezzük az élet nyújtotta lehetőségeket, hódoljunk többet vágyainknak és ne vegyük túl komolyan a dolgokat, hiszen az igazán fontos döntéseket úgy is felismerjük. A boldogsághoz és tartalmas élethez, legyünk bevállalósak, merjünk hibázni és utazzunk minél többet, de a hétköznapok szépségét se felejtsük el, mint például az egészséges séták mezítláb, vagy a naplementékben való gyönyörködés.
Íme az üzenet!
„Ha újrakezdhetném az életem,
bátrabban vállalnék kockázatot,
mernék többet hibázni.
Könnyedebben venném az életet,
kevesebbet aggódnék és
viccesebb lennék, mint most.
Alaposan kiválasztanám azt
a pár dolgot, amit
tényleg komolyan kell venni.
Többet utaznék.
Bohémabb is lennék egy kicsit.
Több hegyet másznék meg,
több folyót úsznék át, és
több naplementében gyönyörködnék.
Többet sétálnék és
próbálnám tisztán látni a dolgokat.
Több jégkrémet ennék, és
kevesebb rizstortát.
Ha újrakezdhetném,
megpróbálnék a pillanatban élni,
az éppeni jelenre fokuszálni,
mintsem hogy napról-napra éljek,
évekre előre tervezve.
Ha az egészet előröl kezdhetném,
biztosra mennék, hogy sok mindent
kipróbáljak, és kevés cókmókkal
sokat utazzak.
Ha újrakezdhetném az életem,
mezítláb sétálnék,
koratavasztól késő őszig.
Nem törekednék a karrierlétra
erőszakos megmászására,
hagy történjen a maga ritmusában.
A vidámparkban többet ülnék fel
a körhintára, majd utána,
kicsit bódultan,
százszorszépeket szednék.”