Egy Facebook állapot sorozat, mely könnyeket csalt a szemembe. Egy felejthetetlenül tragikus szerelmi történet.
Talán észre sem vesszük, de a Facebook dokumentálja életünk minden részét, mint egy élő, digitális jegyzetfüzet. Bármit teszünk ki, ott marad örökre. Ezt a tragikus történetet szerelemről és veszteségről két fiatal dokumentálta a Facebook-on,… és az egész egyszerűen kezdődött…..
Igazából nem emlékszem Willel történt első találkozásomra. Ő másodévesként jött a Seattle-i középiskolába, ahova én jártam, de akkor még nem fogott meg semmi benne, egészen a következő nyárig …
Kimmy Kirkwood és Will Stacey ugyanabba a középiskolába jártak, még a baráti körülk is ugyanaz volt. Kimmy bele zúgott Willbe, de a srác nem viszonozta. A diploma megszerzése után elvesztették egymással a kapcsolatot. Kimmy a Chapman Egyetemre ment Willt pedig besorozták a tengerészgyalogsághoz.
Kimmy hamar megtudta, hogy Will az ő egyetemétől mindössze 20 mérföldre délre állomásozik. Will egyszer lejött a barátaival és jól kijöttek egymással.
Azonban Kimmy vonakodott egy kapcsolattól. Ezután Willt hét hónapra áttelepítették.
“Will 2008 júliusában tért vissza az áttelepítésről, és egy Seattle-i partin találkoztunk a nyár végefelé. Körülöttünk rengeteg ember volt, de az egész éjszakát együtt töltöttük, és hosszan beszélgettünk, míg kb. 5 körül elaludtunk. Attól a pillanattól kezdve, hogy felébredtünk pár órával később, elválaszthatatlanok lettünk. Nem tudom, miért történt ez pont akkor, de valami kattant.”
Amikor egyszer együtt voltak, Kimmy és Will hihetetlenül közel kerültek egymáshoz. Kimmy elmondta, hogy külföldön fog tanulni, és Will pedig, hogy visszamegy Afganisztánba, és így sajnos nem fogják megint látni egymást további 4 hónapig.
Azt találtam ki, hogy addig itt lehetnél egy apartmanban, vagy egy szállóban Florence-ben. Írtam neked levélben, amit remélhetőleg már elolvastál mostanáig, hogy van néhány dolog, amit nem tudtam hogyan vessek papírra. Szavak, melyeket nem tudok kimondani? Egy Rascal Flatt dal idézete.
Babe, remélem, és imádkozom, hogy nem a mai délután volt az utolsó alkalom, hogy láttalak téged. Olyat soha nem fogok ígérni, amit nem tudok megtartani, és amit nem tudok abszolút biztonsággal ígérni. De ezt meg tudom ígérni. Te vagy aki hajt engem. A fényképeded már a puskámra ragasztottam. Te vagy akiért minden reggel felébredek, és te tudsz értelmet adni napjaimnak. Kimmy, te adtál nekem valamit, amiért érdemes harcolnom, hogy majd hazajöhessek. És addig a napig, amíg az amerikai anyaföldre vissza nem térek, és jövök haza hozzád, addig itt leszel a gondolataimban, és minden emléket megőrzök rólad. Én is nagyon szeretlek. Will” “
Kommunikációs nehézségek miatt Will és Kimmy leveleket írtak egymásnak. Will nem tudott internet közelbe kerülni, és mobilján nem tudta elérni Kimmy olaszországi számát.
Akárhogyan is, de megtalálták a módját, hogy találkozzanak. 2008 decemberében Will hazatért és 10 hónapot töltöttek együtt. Nagyon boldogok voltak, bár Willnek le kellett küzdenie azt, hogy végtére is ő egy katona volt, ami nehéz volt.
s2009 szeptemberében Willt átvezényelték 7 hónapra a Csendes-óceán déli részére.
Szerencsére hazatért, mikor 100 nap után elhagyták Jemen partjait.
2010 májusában Will meglepte Kimmyt egy Otis nevű Cavachon-nal (annak ellenére, hogy Kimmy titokban márt vágyott rá). Nem akarta, hogy a lány egyedül legyen, míg ő távol van.
Együtt éltek egy kis lakásban Kaliforniában. Sok időt töltöttek barátaikkal, szórakozni jártak, és élveztek minden együtt töltött percet.
“Ezen a nyáron Will úgy döntött, hogy újra belép a seregbe. Ezt már emlegette, szóval nem volt meglepetés, de nagyon nehéz volt nekünk. ránk. Nagyon szerettem volna továbblépni az életünkkel és nem akartam már több áttelepülést. De az egyik dolog, amit legjobban szerettem Willben a szenvedélye volt a karrierje után. Érezte, hogy még van dolga, és nem tud még kilépni a hadseregből. “
“Örmesterré léptették elő, mielőtt újra besorozták, ami egy rangot adott neki a haditengerészetnél, ahova került, és felajánlották neki. hogy legyen a nemzeti afgán hadsereg bevetési csoportjának vezetője”
Kimmy és Will azt tervezték, hogy megtartják az eljegyzésüket miután Will visszatér Afganisztánból végül. Számtalan találkozás és elválás után, mikor már minden rendben volt, és úgy tűnt, eljegyzésük útjába már nem állhat semmi….tragédia történt.
“Összeomlott a világom 2012.január 31-én, Sétáltattam Otist, mikor Will apja hívott engem. Járőrözés közben egy IED lövedék eltalálta, és Will meghalt”
Willnek csak 54 napja lett volna, mielőtt végleg hazatért volna.
A repülőgépbe beszállás előtt még ezt a fenti üzenetet írta ki az üzenőfalára.
Ettől a pillanattól kezdve, élete tele volt könnyel, a szerelmétől kapott üzenetekkel, és társa lett a magány. Azt tervezte, hogy a Facebookon kitesz minden üzenetet, képet, levelet, bármit, amivel megmutathatja mindenkinek, hogy milyen csodálatos volt a kapcsolata Willel, hogy ezzel is életben tudja tartani az emlékét.
Aztán rájött valamire. Ha valaha is hiányzott neki Will, vagy emlékezni akart rá, nem kellett mást tennie, csak felment a netre, és ott volt az életük online.
“Az egész kapcsolatunk ott volt előttem, ott volt minden dokumentálva, mint egy digitális emlékkönyv levelekkel, betűkkel, beszélgetésekkel, fotókkal és videókkal.”
Nagyon nehéz elfelejteni a katonák és családjaik áldozatát, melyet a hazáért tettek. Őrízd meg Willt és Kimmyt gondolataidban.
Sajnos nem ők az egyetlenek, akiknek hasonló szívbemarkoló történetük van.
