5 meg egy fontos dolog, amire nem tanít meg az iskola
Kissé túlértékeljük az iskolában megszerezhető tudást. A tapasztalat az, hogy az érdemjegyeknek nem sok köze van a felnőttkori boldoguláshoz. Rengeteg olyan képesség van, amelyek elengedhetetlenek, s az iskolában semmit, vagy épp az ellenkezőjét sajátíthatja el egy kisdiák. De mikor is kéne megtanítani a gyerekeket élni? Ezek szerint vagy 6 éves korig, hétvégén, vagy este 5 után van rá módunk.
- Bár az iskola megtanít összeadni, kivonni, akár deriválni is, de nem tanít meg a pénzzel bánni. Takarékoskodni, befektetni, pénzt beosztani, nem költeni többet, mint, amennyit kerestünk. Biztos elengedhetetlen a pénz történelméről is tanulni, de a kutya mégiscsak ott van elásva, hogy utána sikerül e megélni, vagy sem. Mélyen húzódó családi minták határozzák meg a pénzről való gondolkodásunkat, de ezek a kódok formálhatóak, újraírhatóak.
- A suliban nem tanítanak meg konfliktust kezelni, inkább azt elfojtani, a nézetkülönbségek miatt lelkiismeret furdalást érezni. Pedig a konfliktus jó, akkor is van, ha tiltjuk, rendkívül tanulságos lehet, és előrevisz. Ehhez persze az kell, hogy megtanuljunk értelmesen vitázni, egymást meghallgatni, egyáltalán saját nézeteinket elmondani. Néha mintha ennek épp az ellenkezője zajlana.
- A suli nem igen tanít meg önmagadat szeretni, feltétel nélkül, úgy ahogy vagy, annak, aki vagy. Ezzel szemben kifinomult technikákat tanít arra, hogy tudod magadat összehasonlítani másokkal, úgy, hogy abból vagy kárörvendve, diadalittasan, vagy önmagadat becsmérelve kerülj ki. Az értelmetlen verseny, sorrend, rangsor eredményezi ezt.
- Az iskola nem igazán jutalmazza a kreatív gondolkodást. Azt hiszem, ezt nem is kell magyaráznom, még a rajzórán is fontosabb sokszor, hogy a kutya ne legyen kék, minthogy szárnyaljon az a fantázia. Ahhoz, hogy bármi változzon világunkban, semmi sem kell jobban, minthogy merjünk a dobozon kívül gondolkodni. Csak reménykedem, hogy a gyerekek már olyan erősen hordozzák ezt a tulajdonságot, hogy minden erőfeszítésünk ellenére sem sikerül kiirtanunk belőlük.
- A suli, mit ahogy Hofstede modell felmérés szerint egész országunk, az individualizmust pártolja. Mindent egyedül, lehetőleg versengve kell megoldani, egyéni eredményeket elérni, kit érdekel, hogy vannak mások is a Földön. Jó dolog együttműködni, kihasználni, hogy különbözőek vagyunk, hogy mindenki másban jó. Nem lenne nagy ügy négy-öt gyereket összeültetni, és néha közös feladatokat is adni. Persze akkor beszélgetnének, az pedig hangos. Esetleg nevetgélnének is, ami egyenesen felháborító. Egymást bátorítanák újabb és újabb gondolatokra, így totál kezelhetetlen lenne a káosz.
És a + 1 Mindegy miben ölt testet: fekete pont, róka matrica, felhőcske, magatartáskártya, vagy még megannyi kreatív megoldás ugyanarra. Az egész rendszer úgy lett kitalálva, hogy almákat és körtéket hasonlítunk össze egymással. A körte nem elég jó almának, az alma elég rossz színvonalon hozza a körte tulajdonságait. Az iskolában meg lehet tanulni, hogy miben vagyok rossz, még rosszabb. A fókusz a hibákon, hiányosságokon van, pedig olyan jót tenne már, ha elkezdenénk egy kicsit a poharakat félig telinek látni.
