7 ritkán hallott, szívszorító történet a Titanic fedélzetéről

A tragikus sorsú hajó titkai a mai napig foglalkoztatják az embereket. Íme 7 kevésbé ismert, de annál hősiesebb történet.

Amikor 1912 április 10-én kifutott a southamptoni kikötőből, a Titanic volt a legnagyobb és legfényűzőbb óceánjáró a világon. Küldetése, hogy eljusson New Yorkba, nem teljesült. Négy nappal később, este 23:40 perckor jéghegynek ütközött, és másnap hajnali 02:20-ra, 1500 emberrel a fedélzeten elsüllyedt. Csak 705 ember élte túl a hajózás történetének egyik legnagyobb katasztrófáját.

Az eseményen ledöbbent az egész világ, ugyanis a Titanicot elsüllyeszthetetlennek vélték. Számtalan történetet olvashattatok már arról, hogyan is viselkedtek az utasok azon a végzetes estén. Ezekből a történetekből válogattunk ki most néhány kevésbé ismertet.

7. A két elveszett gyermek

Minthogy a férfi felnőtt utasok nem hagyhatták el a Titanic fedélzetét a hajó süllyedésekor, egy apuka kénytelen volt két gyermekétől búcsút venni, hogy megmenekülhessenek az egyik mentőcsónakban. A kisfiúk csak franciául beszéltek, és nem is voltak náluk papírok, ezért kilétük a Titanic utasait mentő Carpathia nevű hajón is homályban maradt. A két kisfiút lefotózták, majd a képeket Franciaországba küldték, hogy megtalálják a családot.

Ezalatt Franciaországban egy édesanya elkeseredetten kereste a gyermekeit. Végül Nizzában érte el őt a két kisfiú híre, akiket apjuk, Michel Navratil, “Mr. Hoffmann” álnéven elrabolt, hogy új életet kezdhessenek az USA-ban. Navratil egyébként Szereden, az akkori Nagy-Magyarország területén született (ma Sered, Szlovákia).

6. Edward és Ethel Beane

A házaspár a nászútját ünnepelte a Titanicon, amikor a hajó jéghegynek ütközött. A pár szentül hitte, hogy a hajó így is el fog érni New Yorkba. Csak a második figyelmeztetés után fogták fel, hogy mennyire súlyos a helyzet.

Ethel vonakodva lépett a mentőcsónakba, mivel Edwardot a hajón kellett hagynia. Miközben egyre távolabb kerültek egymástól, Edward a vízbe ugrott, hogy egyesüljön szeretett feleségével. Szerencsére elért egy mentőcsónakot, és a későbbiekben csodával határos módon újra egymáséi lehettek.

5. Thomas Millar

Három hónappal felesége halála után Thomas Millar elhatározta, hogy segédgépészként csatlakozik a Titanic legénységéhez. Gyermekeit nagynénjükre bízta Belfast közelében, és azt tervezte, hogy az USA-ból fogja támogatni őket.. Egy-egy pennyt adott nekik, és a lelkükre kötötte, hogy csak akkor költhetik el, ha hazatér az útjáról. Millar sajnos soha nem tért vissza a gyermekeihez, de míg a kisebbik Thomas elköltötte a pennyjét, addig az idősebbik gyermek, Ruddick pennyje a Millar család tulajdonában van, és továbbra is őrzi apjuk emlékét.

4. Francis Browne atya

Számos ritka, archív felvételt köszönhetünk az első osztályon utazó Francis Browne atyának. A jezsuita plébános megszállott fotográfus volt, és nagybátyjától kapta a jegyet a Titanic első útjára. Izgatott volt, hogy a pazar hajón utazhat, és a történelmi út részese lehet. Éppen ezért megannyi fényképet készített, amelyek később az egész világon ismertté váltak.

Míg a legtöbb utas New Yorkba tartott, az atya azon kevesek közé tartozott, aki Írországban, az utolsó előtti állomásnál, Queenstownban (ma Cobh) szállt le a hajóról. Volt egy gazdag házaspár, akik kifizették volna útját New Yorkig, azonban felettese leparancsolta Browne plébánost a hullámsírba tartó gőzösről. Jól tette, hiszen így nemcsak a képeit, de nagy valószínűséggel az életét is megmentette.

3. Rothes grófnője

A Titanic számos utast szállított a világ akkori elitjéből, egyikük Lucy Noel Martha Dyer-Edwards, a skóciai Rothes grófnője volt, akit unokatestvére, Gladys Cherry kísért el. A grófnő azért akart az Egyesült Államokba utazni, hogy találkozhasson a férjével és gyermekeivel New Yorkban, és új életet kezdjenek.

Az ütközés pillanatában éppen aludtak, majd Smith kapitány megparancsolta nekik, hogy menjenek vissza hálókörletükbe, és vegyék fel a mentőmellényt. Hajnal 1 körül a 8-as számú mentőcsónakba szálltak, ez volt az első, amely elhagyta a hajót. A csónak matróza felismerte a hölgyet, és megkérte, hogy navigálja a kishajót. Több, mint egy óráig felügyelte a kormányzást, mielőtt helyet cserélt unokatestvérével. Egészen a Carpathia mentőhajóig tartotta a lelket az emberekben, majd utána New Yorkban is segített a túlélők körüli munkálatokban.

2. James Moody

James Moody, a hatodik tiszt inkább a halált választotta, minthogy a mentőcsónakkal tartson.

Közvetetten már a hajó kifutása előtt megmentette hat késve érkező matróz életét, amikor nem engedte felszállni őket. Miután a kapitány tájékoztatta, hogy a Titanicnak órái vannak hátra, Moody elrendelte a 12-es, a 14-es és a 16-os mentőcsónak indítását, majd őt magát rendelték a 14-es csónakba. Ő azonban átengedte a helyét a felettesének.

Számtalan alkalommal felajánlottak neki egy-egy mentőcsónakot, azonban mindvégig nemet mondott. Folyamatosan életeket mentett és újabb és újabb mentőcsónakokat indított útjára. Utoljára 02:18-kor látta a másodtiszt, Charles Lightoller, Moody akkor is csak másokkal foglalkozott.

1. Jack Phillips

Jack Phillips, a vezető távközlési tiszt morzejelekkel továbbította és fogadta a Titanic útja során az utasok üzeneteit, valamint az időjárás-előrejelzéseket.

Számos figyelmeztetést kapott jéghegyekről a környező hajók jelzései alapján. Jobbkeze, Harold Bride vitte ezeket a kapitányhoz. Amikor Új-Fundlandtól 400 tengeri mérföldre a Titanic jéghegynek ütközött, Phillips akcióba lépett, és folyamatosam vészjelzéseket küldött a közeli óceánjáróknak, hogy segítséget kérjen. Még akkor is a posztján maradt, amikor a kapitány már felmentette a feladata alól, fáradság nélkül küldte a morzekódokat egészen 02:17-ig – 3 perccel később a Titanic elsüllyedt.

Azzal, hogy jelzései nyomán a Carpathia a katasztrófa helyszínére ért, 705 ember életét mentette meg. Későbbi beszámolók alapján üzeneteiben nem volt félelem, még a nagy káoszban sem. Egy mentőcsónakban halt meg, emlékét örökké őrzik a Titanic túlélői.