Sárkunyhójában és a hegyekben találta meg boldogságát a diplomás asszony
Két éve számolt be arról a világsajtó, hogy egy diplomás asszony maga mögött hagyva a civilizációt, a természet lágy ölén találta meg élete értelmét.
A ma már 60 éves Emma Orbach igazán nem panaszkodhatott a polgári jólétből fakadó múltjára. Szülei az egyik legdrágább, bentlakásos iskolába járatták, ahol neves politikusok gyermekeivel tanult együtt. Oxfordban szerzett kínai nyelvi diplomát, volt férje, Julian Orbach pedig művészettörténészként végzett az egyetemen. Három gyermekük született, ám az asszony egy egyszerűbb és nagyszerűbb életre vágyott. Az alternatív közösségi élettel, az önellátással 1993-ban ismerkedett meg, ám végül úgy gondolta, hogy a Tir Ysbrydolnak – úgynevezett szellemföldnek – elnevezett hely az ő igazi otthona.
Negyvenöt évesen költözött be a walesi hegyekben kialakított sárkunyhójába, tizenöt percnyi járásra a legközelebbi közúttól. Mindennapos társaságát állatai jelentik: csirkéi, kecskéi, lovai és macskái.
A sárkunyhó és a környezet boldogságot jelent az asszonynak, pedig nincs áram és folyóvíz a lakban, nincs televízió, rádió vagy számítógép, kültéri medence vagy éppen gépkocsi. Igaz nincs jelzáloghitele és anyagi gondja sem. Van viszont gumicsizmája és a sártól itt-ott tarkított öltözete, melyben a közeli patakhoz jár ivóvízért. A vegetáriánus Emma Orbach nagyon ritkán megy be a legközelebbi városba, ahol ilyenkor rizst és csokoládét vásárol.
– Semmi nem hiányzik nekem abból az életből, amit magam mögött hagytam – nyilatkozta az asszony. – Az úgynevezett minőségi élet szerintem egyre romlik, minden gyorsabb és stresszesebb lesz. Néha viccelődöm azzal, hogy rendelek egy pizzát magamnak, főleg akkor, amikor nagyon fáradt vagyok egy hosszú nap után. De nem hiszem, hogy a sárkunyhómig bárki kiszállítaná a megrendelést.
Kevesen keresik fel az asszonyt, ám amikor három felnőtt gyermeke meglátogatja, nem visznek magukkal sem telefont, sem laptopot, anyjuk ugyanis megtiltotta nekik, akárcsak a többi vendégnek.
Emmának nem csak az otthona hasonlít A gyűrűk ura-trilógiából megismert hobbitházakra, hanem már a külseje is emlékeztet J. R. R. Tolkien fantasy-regényének hőseire.
Sokan középkori létezéshez, mások egy remete világához hasonlítják a nő mindennapjait. Ő viszont hangoztatja: mindig is így akart élni, ez az életmód boldoggá teszi, nem hiányzik neki semmi, ami a civilizált világban élőknek a boldogságot jelenti.
