A szomorú valóság, mely Európa egyik legszebb hegyi útja mögött áll! Te ismered a transzfogarasi út történetét?
1974. szeptember 20-án avatták fel a Déli-Kárpátokat átszelő transzfogarasi országutat, amely Románia egyik leghosszabb autósforgalomnak kialakított alagútjának (887 m) is otthont ad. A szakasz az ország legmagasabb pontján halad át: a 2045 méter magas Fogarasi-havasokban!
A transzfogarasi szerpentin egyike Románia legnépszerűbb és leggyönyörűbb útjainak! A „felhőkön átvezető út” mindössze 4 év leforgása alatt született a semmiből, 1970. és 1974. között, összeköttetést képezve Erdély és Havasalföld között.
Ahhoz, hogy a 91 kilométer hosszú szakasz megépüljön, a munkásoknak közel 3 millió tonna sziklát kellett lefejteniük, és 290 ezer köbméter támfalazást kellett kiönteniük. Aztán, a Bâlea-tónál kezdődő alagút létrehozásához további 41 ezer köbméter sziklát kellett kiásni. Mindemellett 20 tonna dinamitot, 3573 tonna cementet, 89 tonna betonacélt, 129 tonna dróthálót, 4100 folyóméter csövet, 50 tonna fémet, 6900 köbméter homokot, 6000 köbméter követ, 3000 tonna kábelt és 740 világítótestet használtak fel ahhoz, hogy a közel 1 km hosszú alagút ma is járható legyen.
A Fogarasi-havasokat átszelő útszakasz megépítésének ötlete az akkori államvezetőé, Nicolae Ceaușescué volt. Az eredeti elképzelés egy katonai használatra alkalmas út volt, mely menekülési lehetőséget biztosított volna az esetleges szovjet támadásokkal szemben. Az út létrehozása előtt ugyanis a Fogarasi-havasokat képtelenség volt átszelni, még lóval sem.
Az építkezésekben elsősorban a katonákat vonták be, de dolgoztatták a kommunista börtönök foglyait, a vidéki férfiakat és a civil építészeket is. A helybéliek szerint a bányászok, akik a robbanóanyag beüzemeléséért voltak felelősek, 20–30-asával kapaszkodtak egymásba, így szegültek szembe az erős széllel, ami egyébként a mélybe röpítette volna őket. Mégis, a munkások közül sokan szörnyethaltak a Fogarasi-havasok meredek gerincein. Hivatalosan csak tízekről beszélnek, ám nem hivatalosan százak vesztették életüket az útépítés közben.
A Vidraru-vízgyűjtő gát is sokak életét követelte, amely mellett a transzfogarasi út elhalad. Ezt tíz évvel korábban építették, miután 1960-ban óriási árvíz söpörte el a tó szomszédságában lévő települést. A lakosok egy részét kimentették, de sokan megfulladtak. A helybéliek szerint, még ma is látszik az elárasztott falu templomának tornya, amikor a Vidraru vízhozama lecsökken.
Te jártál már a Transzfogarason? Ha még nem, jövőre érdemes célba venned! De mindenképp a nyári hónapokra tervezz, egyébként csak felvonóval közelítheted meg a csúcsot. Az útszakasz ugyanis az időjárás függvényében szeptember–június között zárva van.
