Meghalt az anyósa, aki tönkretette a családját. Megrázó, és csodálatos ahogyan elbúcsúzott tőle ez az anyuka!

Bírálni, a rosszat meglátni könnyű. Ez a levél az egyik legszebb emlék egy emberről, amit valaha olvastunk!

Tudjuk, hogy a ráérő, engedékeny nagymamával nehéz versenyezni, és ha nem figyel arra, amit kérünk tőle, sok mindent el tud rontani, de nagyon. Egy háromgyermekes családanya a saját bőrén érezte ezt. Aztán az anyósa hirtelen meghalt, ami mindent megváltoztatott. Az anyukában is. Nyilvánosan gyónta meg érzéseit. Érdemes odafigyalni rá!

“Mindent megadtál nekik, amit kértek. Második adagot a desszertből, édességet vacsora előtt, még néhány percet a fürdőben, pénzt fagyira, amikor én nem szerettem volna. Amire rámutattak, az övék volt, hogyan fognak így bármit is értékelni – gondoltam mindig.

Nehezteltem azért, mert a születésnapokon megvetted nekik a legdrágább ajándékokat. Hogyan tudtam volna így versenyezni vele, és megtanítani, hogy a legszebb ajándékok nem a tárgyak?

Hogyan tudtam volna azt felülmúlni, amikor te készítettél nekik vacsorát? Három gyereknek háromfélét! Hogyan lett volna időm minden áldott nap apró ajándékokat beszerezni, ahogy te szoktad?

A nagymamák feladata az, hogy elkényeztessék az unokáikat? Nevetséges!

Meg kellett mondanom nekik, hogy meghaltál. Hogy nem leszel ott a szalagavatón, a ballagáson, az esüvőjükön. Nem voltak felkészülve rá, de meg kellett tennem.

És nekem csak most kell rájönnöm, hogy mindig csak arra gondoltam, mennyire elrontod, s nem pedig arra, hogy mennyire szereted őket. Pedig csodálatos átéléssel főztél nekik, mindig meghallgattad a legkisebb problémájukat is, megdicsérted az iskolai hangversenyen előadott hamiskás produkciójukat, csillogó szemmel ültél minden meccsükön, s fáradhatatlanul mentél velük mindenhová, ahová mi nem tudtunk.

Mindig csak arra gondoltam, mi abban a rossz, amit csinálsz, nem láttam meg a nagylelkűségedet.

Most tanulom tőled a bölcsességet és a szeretet. És hiányzol. Nekem is, nekik is! Amikor büszke vagyok rájuk, mert valamit jól csináltak, te jutsz az eszembe. A rajongásod, az odaadásod.

Mindent csak azért tettél, mert szeretted őket. Menedék voltál nekik, aki mindig ott volt, amikor szükségük volt valakire.

Jó lenne, ha mindez még mindig így lenne.

Köszönök mindent!”