11 éves rákbetegről készít képeket a fotós – ezek a képek az egész világot felkavarják

Derek Madsen, aki az Egyesült Államik Kalifornia államában, Sacramentoban él, még csak 11 éves volt, amikor 2005-ben neuroblastomát állapítottak meg nála. Ez egy nagyon ritka rákbetegség amely inkább gyerekeknél fordul elő. Ekkor kezdődött életében a harc a rák ellen és a harc az idővel. Ezt a harcot Cindy French-hel, édesanyjával együtt vívta.

A fotós, Renee C. Beyer megkérte Dereket és Cindyt, hogy csatlakozhat-e hozzájuk és készíthet-e képeket a betegről. Ők beleegyeztek, s az elkészült fotók rengeteg érzelmekkel teli jelenetet tartalmaznak, mely jól mutatja a család kétségbeesését, szomorúságát, örömét.

Renee 2007-ben Pulitzer díjat is nyert a fotósorozattal, melyet “Egy édesanya útja” nevezett el.

Az Egyesült Államokban lévő UC David Medical Center nevű kórházban készültek ezek a képek. Arra vártak, hogy David egy csontvelő vizsgálaton essen át. Ezekben a percekben nagyon jó, ha az édesanya és a gyermeke is egy kicsit másra is tud gondolni.

Cindy megpróbálja Dereket vigasztalni egy csontvelő vizsgálat után. Ez a vizsgálat nagyon fájdalmas és teljes altatásban végzik. Mikor Derek felébredt, nagy fájdalmai voltak.

Egy nyugalmas órában az édesanya megmasszírozza fiát. A rák már egész testben jelen van és Dereknek 24 órás felügyeletre van szüksége. Cindy bezárta szépségszalonját, hogy fiát gondozhassa.

“Bármit megtennék azért, hogy mosolyt csaljak az arcára.” -mondja az édesanya.

Itt az édesanya átöleli fiát, miután közölték vele, hogy a hasában lévő tumort meg kell operálni.

A képsorozat nemcsak szomorú pillanatokat rögzített. Itt Dereket láthatjuk, testvérével Micah-val és barátjával RJ-vel a Tahoe tó mellett lévő szállodában. Chris Webber, a híres kosárlabda játékos hívta őket meg. Ez volt az első alkalom Derek számára, hogy szállodában alhatott.

Derek egy gyermek aki nagyon szeret mozogni. Itt az aggódó édesanyát és egy falon mászkáló fiút látunk. Derek már utálja a kórházat ezért Cindynek nehéz volt onnan leszedni őt és előkészíteni őt a műtétre.

Cindy aggódva nézi, ahogy az orvosok előkészítik a fiát a műtétre. Bent maradhatott vele, amíg az altatás tartott, de utána el kellett hagynia a helységet.

Derek testévre Micah segít, miközben testvérét előkészítik egy vizsgálatra. Testvére nagyon sokat mellette van, hogy biztonságot és segítséget nyújtson számára.

Derek az orvosi szobában ül sírva, miközben édesanyja és Dr. William Hall próbálja őt meggyőzni arról, folytassák a kezelést, hogy ezzel enyhíthessék fájdalmait.

Az édesanya kétségbeesetten ezt mondja: “Derek, meg fogsz halni, ha ezt nem csináljuk meg.” A fiú ezt válaszlja: “Nem érdekel anya, már nem bírom. Csak vigyél haza.”

A kompromisszum pedig: Derek édesanyja autóját vezetheti egy kicsit az utcán, ha beleegyezik a kezelésbe. Ezután nem sokkal Cindyvel felvették a kapcsolatot azok a nővérek, akik a halálos betegeket kezelik. Az édesanya ekkor tudta, hogy fiának már nincs sok hátra.

A rák nagyon gyorsan terjed szervezetében. Az agyában lévő tumor miatt vannak sötét karikák a szeme körül. Derek kedvenc éttermében egy dolgozó írt neki egy levelet, melyet feltettek a falra, hogy kicsit elvonják a fiú figyelmét.

Cindy és legjobb barátnője Kelly Whysong nagyon sokat segítenek egymásnak a mindennapi életben. Dereknek már nincs sok ideje hátra, napról napra gyengébb. Cindy egy levelet írt fiának, melyben bátorságáért dicséri őt. Ezt egymás után többször is felolvasta neki, azt remélvén, hogy a fiú még hallja ezt.

2006. április 26-án Cindy kiválasztotta, milyen ruha lesz majd fián a temetésen. A pólón az a smiley matrica volt, amit a nővérek adtak Dereknek.

Dereknek itt már nagyon sok energiájába kerül, hogy egy kicsit is mozogjon. A hasa a tumor miatt fel van puffadva. A fejében lévő daganat miatt nem jó az egyensúlyérzéke és a látása sem.

Derek megpuszilja édesanyját egy jótékonysági rendezvényen, már túl gyenge ahhoz, hogy saját lábán menjen.

Cindy most már az egész napját Derek mellett tölti. A lenti fotó 2006 május 8-án készült, itt a fiú erős gyógyszereket kap és beszélni sem tud már.

“Annyira fáradt voltam már, de vele akartam lenni”

2006. május 10-én Derek családtagjai körében elaludt. Sue Kirkpatrick adja be a 11 éves fiúnak az érzéstelenítőt, hogy utána békésen és fájdalom nélkül tudjon távozni. Az édesanya könnyeivel küszködik, de tudja, ő minden tőle telhetőt megtett…

Barátok és családja jelenlétében Cindy elbúcsúzik fiától. Megcsókolja őt és utoljára elénekli neki kedvenc dalát.

Dereket 2006 május 19-én temették el, Derek testvére és barátai vitték a koporsót. Az édesanya ezt mondta:

“Mindig is a szívemben és az emlékeimben lesz. Arra fogok törekedni, hogy az emberek majd a hozzánk hasonló családoknak segíteni tudjanak a jövőben.”

Ez a fotósorozat szomorú de egyben tisztelgés is Derek emléke előtt. Bátor és erős fiú volt, aki szerette az életet s egy ilyen erős édesanyára is emlékezünk ezáltal. A képek nemcsak azt mutatják, milyen nehéz ezzel a betegséggel együtt élni, hanem azt is, hogy lehet találni néhány boldog pillanatot a nehéz időkben is.

Szeretne a Derekhez hasonló gyerekeknek segíteni? Akkor támogassa a Children’s Cancer Foundation szervezetet.