A képen látható dolog talán téged is elgondolkodtatott, hogy vajon mit is ábrázolhat. Pedig nem is olyan nehéz feladat kitalálni mit ábrázol, sokan elég gyakran találkozhatnak is vele akár a boltok polcain, akár otthon.

A disznósajtot sokan szeretik, de talán ugyanilyen sokan nem, sőt, el sem tudnák képzelni, hogy megkóstolják.

A kis gömböc meséjét mindenki ismeri, de azt kevesen tudják, hogy vajon mit is rejtett valójában a gömböc. A mesében a gömböc mindenkit felfal, aki csak az útjába keveredik, egészen addig, amíg a kis kondással nem találkozik, akinek a bicskája végül megszabadít mindenkit a gömböc ámokfutásától és kihasítja azt, a lenyelt emberek pedig kiszabadulhattak.

A régi időkben a gömböc kásás, véres töltelékes disznógyomrot jelentett. Később a neve disznósajttá változott és 1870-től egyre gyakoribbá vált a megjelenése.

Mivel a kásás töltelékkel megtöltött gyomor könnyen megromlott, ezért disznóvágásokat követően ez volt az első olyan dolog, amit minél hamarabb el kellett fogyasztani.

A disznósajt ma már ennél sokkal tartósabb, füstöletlenül ajánlott 5-6 napon belül elfogyasztani, míg füstös állapotában hűvös, szellős helyen tárolva akár 3 hétig is fogyasztható.

Tradicionálisan a disznósajt fűszerét a só, a piros paprika, a fekete őrölt bors és a fokhagyma adja. A látványt – ahogyan az élet, a művészet és a konyhaművészet területén is – a színek és a formák biztosítják. A disznósajt színeinek kavalkádját az egymás mellé kerülő különböző fejhús, szalonna és bőrdarabok adják: egymást követik a pirosas, a fehéres, a rózsaszínes és a barnás részek. A formáknál az alapanyagok előkészítése játszik fontos szerepet.

Ha tetszett a cikk, ne felejtsd el megosztani ismerőseiddel!