Szívom a hátsó teraszon a cigit, és látom, hogy a kutyám a szomszéd kerítése alól bújik át, valami fehér állatkával a szájában. Büszkén, hűségesen odahozta nekem, majd letette elém.

Egy őrült haverom mesélte, mi történt vele:

„Szívom a hátsó teraszon a cigit, és látom, hogy a kutyám a szomszéd kerítése alól bújik át, valami fehér állatkával a szájában.

Büszkén, hűségesen odahozta nekem, majd letette elém, a szomszéd hófehér díjnyertes mittudomén milyen német családból származó nyulát, amit versenyekre/kiállításokra hordott! Épp ezért nagyon értékes, közel 500 ezer Ft-os nyúlról van ám itt szó, kérem szépen! És hát… volt egy „kis” bibi:

Ki volt nyúlva a nyúl, a kutyanyálban tocsogott, és retkes volt.

A kutya "fegyelmezése" után visszamentem a nyúlhoz, aztán kaptam egy képet az agyamban. Beraktam a mosdóba, szépen lemostam róla a földet a kutyanyállal együtt, majd beszárítottam édesanyám hajszárítójával.

Ezt követően felmentem a szomszéd hátsó udvarán, és szépen megágyaztam neki szalmából, betettem, majd rázártam a nyúlketrec ajtaját.

Délután jön haza a szomszéd a munkából.. 5 perc múlva hallom, hogy őrülten káromkodik…

Én persze, mint a jó szomszéd ott termettem, és a legártatlanabb hangsúllyal megkérdeztem tőle, hogy "mégis mi történt?!

Állunk ketten a nyúlketrec előtt, és a következő párbeszéd folyt le:

Szomszéd (ziláltan, haját tépve): „Nézdmeg BZDMG!”

Én: (érdeklődve, ártatlanul): Mi történt, csak nem megdöglött a nyúl?

Szomszéd: „megdöglött bzdmg, de ennek már két napja! Én magam ástam el a kertben!!! Erre most hazajövök, és megint itt van a ketrecben!!!

Hát, mint mondjak, iszonyúan kellett fegyelmezni magam, hogy ki ne törjön belőlem az ordenáré röhögés. Szegény jó kutyám ezek szerint a már megboldogult nyuszit ásta ki :D :D :D