Túlélt egy grizzlytámadást, majd magára hagyták a vadonban – ki volt az igazi visszatérő?
Már több millió mozi néző élhette át, amint a tavaly megjelent, „A visszatérő” című filmben a Leonardo DiCaprio megformálta Hugh Glass egy grizzlytámadást követően a csodával határos módon, számos veszélyt túlélve végül eljut a 320 kilométerre lévő, dél-dakotai Kiowa-erődig, ahol rátalál azon társaira, akik ott hagyták sebesülten a vadonban. Vajon a három Oscar-díjat is bezsebelő Iñárritu-alkotás mennyire volt hű az eredeti történethez? Tényleg véres bosszút állt Glass a társain? Mi történt a prémvadásszal az esetet követően? Egyáltalán, ki volt az igazi Hugh Glass?
Kalóz, kereskedő, hegyi ember
Az 1823-as, az Egyesült Államokban máig népszerű történetet sokan vitatják. A históriát elsőként egy philadelphiai ügyvéd egy újságban jelentette meg már a rá következő évben. Hugh Glasstól ugyanakkor nem maradt fenn olyan feljegyzés, amely hitelesítené a hihetetlen történetet, így sokak szerint az elmúlt lassan két évszázad alatt számos színes elemmel duzzadhatott fel az egyébként sem unalmas elbeszélés.
Hugh Glass 1783 körül, Pennsylvania államban látta meg a napvilágot, skót-ír szülei Ulsterből (a mai Észak-Írország) vándoroltak ki az Újvilágba. Glass gyakran is emlegette, hogy a szívós skót és ír vér segített neki a túlélésben. A medvetámadás előtti éveiről kevés biztosat tudunk. Egy beszámoló szerint 1816 körül a Mexikói-öböl partvidékén egy Jean Lafitte nevű kalózkapitány fogságába került, és kényszerítették, hogy közéjük álljon. Kalóz élete két éven át tartott, ekkor ugyanis állítólag a mai Texas területén lévő Galveston városa közelében egyszerűen beugrott a tengerbe és kiúszott a partra. A szóbeszéd szerint ezt követően egy pauni indián törzs fogságába került, és több évet töltött velük, végül egy pauni lányt vett el feleségül. 1821-ben indiánok társaságában utazott St. Louisba, hogy az amerikai hatóságokkal tárgyaljon.
1822-ben Glass a Missouri Gazette című újságban bukkant rá egy hirdetésre, amelyben William Henry Ashley kapitány mintegy száz főt toborzott egy igen veszélyes küldetésre, amely során a Missouri folyó felső részére mennének prémeket gyűjteni. A vállalkozáshoz számos „hegyi ember” is csatlakozott, úgymint James Beckwourth, Thomas Fitzpatrick, David Jackson, William Sublette, Jim Bridger és Jedediah Smith, akik később jelentős hírnévre tettek szert Amerikában. Évekkel később „Ashley száza” néven hivatkoztak rájuk.
Egy pauni indián törzs az 1810-es években
Ekkorra a már a negyedik X-ben járó Glass kitanulta a nyomolvasási, vadászati és egyéb kereskedői képességeket, és valószínűleg ő is az igen jó bevételi lehetőségekkel kecsegtető prémvadász mesterséget űzte. A Missouri folyó felső folyásánál, vagyis a mai Montana, Észak-Dakota, Dél-Dakota és Nebraska amerikai államok területén tevékenykedett. A korábbi évszázadokban még az volt a jellemző, hogy a fehérek az indiánoktól vették meg a prémeket, azonban a 18-19. század fordulójára már ez a tevékenység is a fehér emberek kezébe került. A prémvadászok – akiket olykor hegyi embereknek is neveztek – a civilizációtól elzártan, az erdőkben élték mindennapjaikat, jószerével csak akkor találkoztak a városlakókkal, amikor portékáikat eladták nekik. Ezen élethelyzetből kifolyólag a trapperek (szőrmekereskedők) közeli kapcsolatban voltak az őslakos indiánokkal, és egyáltalán nem számított kirívó esetnek, ha egy hegyi ember egy indián lányhoz kötötte az életét.
A véres indián- és grizzlytámadás
A prémvadász Ashley-expedíciót 1823 júniusában (tehát nem egy hidegebb évszakban, mint a filmben) megtámadták az arikarák, akik már a század eleje óta igencsak rossz kapcsolatot ápoltak az amerikai hatóságokkal, ugyanis szentül hitték: Washingtonba utazó törzsfőjük 1805-ös halálát a fehérek okozták. Alejandro G. Iñárritu három Oscar-díjat nyert filmje ezen a ponton vette fel a fonalat. Az indián harcosok június 2-i támadásuk során mintegy 15 prémvadász halálát okozták, és az eredeti történet szerint maga Glass is megsebesült a lábán. A Missouri folyón hajózva elég kiszolgáltatottnak érezték magukat, így néhány prémvadász, Glasst is beleértve, úgy döntött, hogy szárazföldön közelítik meg a Yellowstone folyót. Az eredeti históriában nem szerepel Glass fia, ezt a szálat csak a forgatókönyvírók csempészték bele.
Egy arikara indián medvebundában
Hugh Glass így számolt be a támadásról egyik társa, az arikarák rajtaütése során életét vesztő John S. Gardner szüleinek írott levelében: „Fájdalmas kötelességem értesíteni Önöket fiuk haláláról, aki június 2-án kora hajnalban egy indián támadásban vesztette életét. Nem sokkal azután hunyt el, hogy egy golyó eltalálta és megkért engem, hogy tájékoztassam Önöket szomorú sorsáról. Miután meghalt, a hajóra vittük. Mr. Smith, társaságunk egyik fiatal tagja elmondott érte egy imát, biztos vagyok benne, hogy John békében ment el. A testét a többi elhunyt társunkkal együtt a táborunk közelében temettük el. A sírhelyeket megjelöltük. A holmijait elküldtük Önöknek. A vadak elárultak minket. Barátként kereskedtünk velük, azonban egy nagy, esős és mennydörgős vihart követően, még pirkadat előtt megtámadtak minket, és rengetegen megsebesültünk. Engem a lábamon lőttek meg. Ashley mester elhatározta, hogy az árulókat meg fogjuk büntetni. Hugh Glass”.
Ezt követően egy nap a Grand River mellett – a mai Shadehill-víztározó közelében – Glass élelemszerző körútra indult, amikor egy grizzlyre bukkant, amely két bocsával volt. A dühös medve megtámadta a prémvadászt, aki számos, igen súlyos sebe ellenére – társai segítségével – sikerült megölnie az állatot. A film ezen a ponton többé-kevésbé hű az eredeti történethez: maga Ashley kapitány is meg volt arról győződve, hogy Glass meg fog halni, azonban két önkéntest, John S. Fitzgeraldot és Jim Bridgert hátrahagyott, hogy megássák a sírját, és halálakor eltemessék. (Egyes vélemények szerint ez a történet nem az arikara támadás évében, hanem 1824-ben zajlott le, továbbá fontos, hogy Fitzgerald és Bridger is huszonévesek voltak, nem úgy mint a Fitzgeraldot játszó, 38 éves Tom Hardy.)
Társai azonban nem várták be a halálát, elvették tőle a felszereléseit, és minden fegyver és élelem nélkül magára hagyták. Utolérték a csapatot, a kapitánynak pedig azt hazudták, hogy Glass meghalt, és eltemették. Azonban a prémvadász magához tért, és realizálta, hogy senki sincs körülötte, továbbá a rádobott medvebundán kívül semmije sincs. Számos sebe elkezdett már gennyesedni, a lába eltört, a hátán mély karmolások húzódtak, továbbá néhány bordája sem a megfelelő irányban állt. A helyzete valóban kétségbeejtő volt, ugyanis 320 kilométerre volt a legközelebbi erődtől, a Missouri folyó melletti Fort Kiowától. Nem tehetett mást, gyakorlatilag kúszva indult el célja felé. Egyes beszámolók szerint Glass az üszkösödést úgy kerülte el, hogy hagyta, hogy a kukacok megegyék az elhalt, fertőződött húsát.
Útja hat hétig tartott. Ezen időszak alatt főként erdei bogyókon és gyökereken élt. Egy alkalommal állítólag két farkas elől orozta el az elejtett bölény húsát. Továbbá hozzá kell tenni, hogy a barátságosabb indián törzsek is ellátták élelemmel és fegyverekkel.
A bosszú
A filmhez hasonlóan az eredeti történet szerint is a bosszú hajtotta Glasst, aki felépülése után fejébe vette, hogy megkeresi azt a két embert, aki magára hagyta őt: Fitzgeraldot és Bridgert. (A hollywoodi filmben a gyógyulási időszak kimaradt.) Elutazott a Yellowstone folyó menti Fort Henry erődbe, azonban az üresen állt. Mint megtudta, Andrew Henry csapata a Bighorn folyónál épít fel egy új tábort. Glass itt meg is találta Bridgert, azonban a történet szerint az ifjúsága miatt megbocsátott neki (egyes beszámolók szerint egy szép hosszú, intelmekkel teli fejmosást is intézett hozzá). Ezt követően a prémvadász ismét beállt Ashley csapatába.
A Yellowstone-vízesés
1824 folyamán négy társával a mai Wyoming és Montana állambeli Powder folyó felett állítottak fel csapdákat. Egy alkalommal a közeli Laramie folyó partján néhány házikót pillantottak meg a prémvadászok. Szentül meg voltak győződve, hogy a barátságos paunik lakják őket, így partra szálltak, hogy meleg ételhez jussanak. Ám hamar kiderült, rosszul mérték fel a helyzetet: az ellenséges arikarák léptek ki a kunyhókból. Gyorsan visszaugrottak a csónakjaikba, és elkezdődött a hajsza, amelynek végén Glass két társa meghalt.
Glass később megtudta, hogy Fitzgerald belépett a seregbe, és a mai Nebraska területén álló Fort Atkinson erődben állomásozik. Meg is találta egykori bajtársát a tőle ellopott fegyverekkel együtt. A filmmel ellentétben a bosszúvágy ellenére nem ölte, nem ölhette meg Fitzgeraldot, hiszen a hadsereg tagja volt, egy gyilkosság pedig a saját halálát eredményezte volna. Fitzgerald felettese felszólította őt, hogy adja vissza a Glasstól lopott Hawken puskát. Glass pedig figyelmeztette Fitzgeraldot: ne hagyja el a sereget, különben halál fia.
Glass ezt követően ismét prémvadásznak állt. Az amerikai hadsereg kötelékében teljesített szolgálatot vadászként, feladata az volt, hogy az észak-dakotai Fort Union erőd katonáit lássa el vadhússal. A halál, amelyet életében oly sokszor elkerült, végül 1833 tavaszán érte el: két társával a Yellowstone folyó mentén egy arikara támadás során veszítette életét.
