Könnyebb ülni a biztos rosszban, mint elindulni a bizonytalan jó felé

Nincs bukás. Soha nem is volt. Ez a legfájóbb pontja az Emberiségnek: egy olyan illúzióban él, ahol eredendően bűnösnek tartja magát. És fél ebből kimozdulni, mert fél hogy bűnt követ el. Farkába harapott a kígyó, nincs kiút magadból!

A minap egy izgalmas dokumentumfilm került a kezeim közé, amely csodálatos légi felvételeken keresztül mutatta be a Föld bolygó különböző természeti csodáit – vagy éppen az emberiség ökológiai lábnyomát. A sok megdöbbentő és meghökkentő kép közül az egyiken egy hatalmas afrikai menekülttábor volt látható a sivatag kellős közepén. Ott, ahol se víz, sem pedig élelmiszer nem érhető el, bódékban TÖBB SZÁZEZER ember él, és már egy olyan generáció nő fel, akik eleve ide születnek. Ezt a tábort természetesen csak külső segítséggel lehet fenntartani, nemzetközi összefogásból naponta víz és élelmiszer érkezik ide.

Nehéz szavakkal visszaadni a képeket, de – a már eleve rengeteg kérdést felvető problémán túl – keressük meg azt, ami ott van valószínűleg a Te életedben is: Miért olyan az ember, hogy inkább választja a biztos szenvedést, mint hogy lépéseket tegyen önmagáért?

Hatoljunk le most együtt, közösen ennek a problémának a mélyére, amely ott belül mélyen nem engedi, hogy változtass!

Hiszen az a csádi menekülttábor, amelyről fentebb írtam, pontosan annak az energiának a tükre, amely benned létrehozza a változás-ellenes blokkokat. Ezek miatt például az ember inkább választ sok évig egy szenvedéssel teli kapcsolatot, mint hogy merjen tenni ellene. A csádi menekültek is inkább választanak egy biztos pontot, ahol kapnak enni-inni, mint hogy maguk vegyék kezükbe az irányítást. El sem tudják képzelni, hogy lehet másképpen is csinálni. És mivel el sem tudják képzelni, ezért meg sem próbálják.

Mint ahogyan itt például a Te mindennapi életedben is ezért találkozol sokszor a saját szenvedéseddel: mert el sem tudod hinni, hogy veled ez másképp történjen meg. És éppen ezért korlátozod le saját magad lehetőségeit. Nem tudod elhinni, hogy másképpen is lehet csinálni. Talán mert nincs rá mintád?

Ha pedig mégis elindulsz egyfajta változás felé, akkor az első botladozásnál feladod. Azután már meg sem próbálod. És ha nem sikerült elsőre, esetleg ötödikre sem, akkor inkább leül az ember, és siránkozik saját hiányosságain, mint hogy tovább próbálná. Miért? Elolvastál sok könyvet, láttál sok „sikeres” embert, akik elmondták, hogy mi kell a boldogságodhoz… És még sem vagy boldog. Miért?

• MERT SOKKAL KÖNNYEBB AZT MONDANI, HOGY A MÁSIK MIATT NINCS RENDBEN AZ ÉLETEM, MINT SAJÁT MAGAM MIATT.
• MERT SOKKAL KÖNNYEBB ÜLNI A BIZTOS ROSSZBAN, MINT ELINDULNI A BIZONYTALAN JÓ FELÉ.

Most inkább a második mondatra szeretném felhívni a figyelmedet, mert a tudat teremtő erejének, a saját teremtő erőd leblokkolásának ez a legbiztosabb módja. Figyeld meg saját életedben vagy mások életében: sokkal könnyebb egy jól ismert, szenvedéssel teli élet, ahol minden a megszokott mederben zajlik, a fájdalmak is ismert helyről ismert embertől érkeznek az ismert módon, mint hogy ezt elhagyd.

Elhagyd egy bizonytalan jövőért, ahol esetleg ÚJ fájdalmakkal találkozol, ahol ÚJRA át kell élned valami szörnyűséget. Esetleg olyat, amit még nem ismertél. És lehet, előfordulhat, hogy sikerül, hogy „jól” csinálod. Lehet, hogy sikerül, amit elterveztél. De LEHET, hogy nem.

És ez a lehet, ez a bizonytalanság az, ami gátját állja minden ember életének. A Te életednek.

Elmondok egy titkot: az, amit keresel, amire egész életedben vágytál, az ott van ebben a LEHET-ben. És ahogyan a magyar népmesékkel gyerekkorunk óta – szerencsére – belénk van ültetve: aki nem hiszi, járjon utána. És aki utánajárt, az megtalálta.

Lehet, hogy közben tengernyi kínon kellett keresztülmennie, de a végén biztosan elérkezett oda, ahova elindult. Ez garantált. Két dolog, amit észben kell tartanod: el kell indulni, és nem szabad abbahagyni.

A benned lévő félelem pedig nem más, mint a régi csalódások és fájdalmak emléke. Sikolt benned a tudattalanban elnyomott valóságod: „Meg ne próbáld még egyszer, mert a múltkor is annyi minden baj történt! Annyi szenvedést okoztál magadnak, másoknak. Inkább élj csendben, békében, a langyos vízben, mint hogy újra találkozz azokkal a borzalmakkal.” És ezt választja sok milliárd ember.

A tudatalattiba kell benézned, ahová a múlt és az előző életek minden tapasztalata és eltitkolt, elfojtott élménye került. Itt van minden csalódásod ÖNMAGADBAN, amivel nem akarsz találkozni. Ezért virágzik oly szépen a show-biznisz: mert elhiteti veled, hogy lehetsz szép és tökéletes, és nem kell tudomást venned saját szenvedésedről.

Ezért könnyebb a szálkát más szemében meglátni: mert ezzel elfejetheted, hogy te sem hiszed magad tökéletesnek, neked is vannak csúnya dolgaid. Mert amíg másokban nézed, addig sem kell magadba nézni. Valószínűleg, ha e sorokat olvasod, eljutottál már oda, hogy elkezdtél magad sötétbe zárt részeivel foglalkozni.

Nem értél még a végére? Boldogtalan vagy?

A fenéket! Csak egy utazás elején-közepén tartasz, vagy azt hiszed, hogy a végén.

Tehát utazol. Elindultál. Majd megálltál, és ugyanott állsz, mert félsz tovább tapasztalni. Félsz a bukástól. Hogy ne kelljen újra átélned az elbukás élményét. Hogy csalódtál magadban – vagy a világban.

De nincs bukás. Soha nem is volt. Ez a legfájóbb pontja az Emberiségnek: egy olyan illúzióban él, ahol eredendően bűnösnek tartja magát. És fél ebből kimozdulni, mert fél hogy bűnt követ el. Farkába harapott a kígyó, nincs kiút magadból!

Külső segítség: persze, várhatod, hogy valaki majd megment, egy angyal vagy a kormány. De ha mégsem sikerülne, addig is hibáztathatod őket.

Ezért nehéz változtatni: mert félsz. De nincs mitől. Tényleg nincs mitől félned! Ez a bizalmatlanság tart ott, ahol vagy. És inkább hiszel a könnyű és gyors ál-megoldásokban, mint a valódi változásokban. Vagy nem?

Ha nem hiszed, járj utána!