13+1 alkalom, amikor a gyerekek megmondták a frankót a pszichológusnál
Ha biztonságban érzik magukat, és figyelnek rájuk, akkor a gyerekek megnyílnak. Ilyenkor hihetetlenül bölcs és tiszta meglátásaik vannak, amelyekből sokszor mi is tanulhatunk. Gyakorlatilag előveszik a tükröt, aztán kíméletlenül felénk fordítják. A wmn.hu pszichológus szerzője összegyűjtött 13+1 őszinte és kijózanító gyerekek által mondott gondolatot a saját praxisából, amelyeket mindenkinek érdemes elolvasnia. Szalánczi Kriszta írása.
1.
Miért mondta anya és apa, hogy ezek után semmi nem változik, hogy ugyanúgy szeretnek, és mindent megkapok majd? Szerintem ezzel csak vigasztalni akartak, mert minden megváltozott, és semmi nem olyan, mint régen. Elköltöztünk egy idegen helyre, nincs ott a kutyám, mert oda nem vihettem magammal… és minden rosszabb lett.
2.
Miért mondták, hogy ők csak együtt élni nem tudtak, de azért még miattam szeretik egymást? Ez nem lehet, mert hallottam anyát, amikor mondta a telefonba, hogy mennyire megutálta apát. Már az sem igaz, amit mondtak, ugye?
3.
Falra tudnék mászni attól, amikor apám minden vitánál a fejemhez vágja, hogy amíg az én kenyeremet eszed, addig azt csinálod, amit mondok! Ez elviselhetetlen, hogyan lehetne vele megbeszélni? Meg azt is, amikor mondja: fel is út, le is út!
4.
Anyukám állandóan azt mondja: ne izgulj annyira, semmi baj, ha rosszabb jegyet hozol, majd kijavítod! Amikor meg becsúszik egy hármas, akkor egy napig azt hallgatom, hogy így semmi nem lesz belőlem…
5.
Miért kérdezgeti anyukám állandóan, amikor megjövök apukámtól, hogy ki mit mondott? Kaptam-e eleget enni? Mennyi tévét néztem? Nem hagytak-e egyedül? Mit mondott rá a nagyi? Milyen az új nője apának? Közben meg azt mondja, hogy őt az egész egyáltalán nem érdekli.
6.
Azt mondja anya, hogy mindegyikünket egyformán szereti. Hát ebből én semmit sem érzek! Örökké engem szid le, ha a húgom valami hülyeséget csinál, azzal, hogy neked van több eszed. Őt viszont dédelgeti, hurcolja kocsival, fonogatja a haját, úgy bánik vele, mint egy csillámpónival. Én meg csak úgy vagyok.
7.
Mindig azt mondják a szüleim, hogy mindent azért csinálnak, hogy nekem meg a testvéremnek jó legyen. De nekünk egyáltalán nem jó, mert soha nincsenek itthon, ha meg itthon vannak, idegesek. Dehát akkor nekünk mikor lesz majd jó?
8.
Azt ígérte apa, hogy sosem tesz velem olyat, ami nekem nem jó. Akkor meg miért kellett elmennem vele láthatásra, amikor én nem is akartam? Azt mondta ez a törvény… akkor a törvény fontosabb, mint az ígérete?
9.
Ha azt mondta apa, hogy én vagyok neki a legelső és legfontosabb, akkor miért hozott oda a házba rögtön egy másik nőt, akit én utálok? Azt mondta, ha nekem nem tetszik, akkor elküldi. De ezt nekem kell mondani?!
10.
Azt gondolják a felnőttek, hogy a gyerek nem hallja, amit róla beszélnek, de ez nem így van. Én mindig hallom este az ágyamban, ahogy veszekednek, szidják egymást. Meg rajtam is veszekednek, ilyenkor félni is szoktam.
11.
– Jó lenne, ha mindent megbeszélnél velem – mondja anya. – Olyan szeretnék lenni, mint a barátnőd. Ezt én is szeretném, de soha nem ér rá, mindig mást csinál. Vagy a húgommal gügyög, vagy a másik tesómnak segít tanulni. Van, amikor odaül mellém, és azt mondja, hogy most figyelek, de közben látom, hogy igazából nem figyel… ilyenkor nincs is kedvem semmit mondani.
12.
Engem nem lehet elosztani, én nem szeretnék két helyen lakni, hiába mondják, hogy így lesz nekem a legjobb! Ezt ki találta ki? Egyik felnőtt se tud egyik héten az egyik helyen lakni, a másik héten meg a másik helyen. Én nem akarom állandóan mindenemet kettéosztani!
13.
Miért jó állandóan azt mondogatni, hogy én megmondtam előre…? Miért gondolják a felnőttek, hogy mindent előre látnak? Én nem tudom megmondani előre a dolgokat, például azt, hogy apa sokat veszekszik-e anyával…
+1
Azt mondja anya, hogy csak akkor leszek okos fiú, ha otthon is mindig gyakorolok vele olvasást meg matekot. Én ezt nem szeretem. Nem akarok okosabb lenni! Mert ha tanulunk, akkor mindig kiabál, amikor nem tudok valamit.
Szalánczi Kriszta
klinikai szakpszichológus
