Az anyós érzelmekkel teli hangon felhívja a volt vejét

Az anyós érzelmekkel teli hangon felhívja a volt vejét:

– Szia drága vejem! Már egy ideje nem volt közöttünk kontakt, de azon gondolkoztam egy csomót, mennyire bánom, hogy szétmentetek a kislányommal…

A veje nem is érti, mi történik, csak hallgat, így az anyós nyugodtan hadar tovább:

– Igazad volt, hogy leléptél. Most döbbentem rá, hogy tényleg rosszul bánt veled a lányom, és semmi se volt jó neki, amit csináltál.

Mire a volt vej kezd felocsúdni:

– Hát anyuka, maga sem volt épp a kedvesség mintapéldánya..

Meglepetésére az anyós ebben is egyetért:

– Bevallom, nem volt a legjobb anyós, sokszor belelovaltam magam butaságokba, és számos alkalommal csúnyán beszéltem veled… Nem kellett volna hozzátok költöznöm, már látom..

Mire a veje:

– És azt se felejtse el, hogy állandóan szapult engem, hogy nem vagyok elég jó a lányához.

Az anyós emeli a tétet:

– Igazad van, de már rájöttem, hogy nálad lelkiismeretesebb és jobb férjet nem is választhatott volna a lányom. Csak remélni tudom, hogy megbocsátod nekem a múltbéli tévedéseimet…

A veje nagyvonalúan:

– Fátylat rá, kedves mama. – és már tenné le a telefont, de a volt anyósa tovább beszél:

– Azért néha beugorhatnál hozzánk, lehet, hogy megint feléled köztetek az a régi láng… Ja, és szívből gratulálok a lottónyereményedhez…