A pár története, akik nem voltak hajlandók elszakadni egymástól és a végsőkig együtt maradtak a Titanicon

Isidor és Ida Straus olyan neves utasokkal együtt, mint John Jacob Astor IV és Molly Brown, 1912. április 10-én szállt fel a Titanicra, New York City felé tartva. Az elsüllyeszthetetlen hajó elsüllyedt, elvéve Strausék és sok más utas életét, akik megannyi történetet tudnának mesélni.

Ha már az érdekes történeteknél tartunk, szeretnénk megosztani Strausék történetét, akik igazi értelmet adtak a „együtt maradunk, amíg a halál el nem választ” mondásnak.

Isidor Straus egy önerejéből felemelkedett gazdag ember volt.

Az 1845-ben Bajorországban született Isidor amerikai-zsidó üzletember, politikus és a Macy’s áruház társtulajdonosa volt. Lenyűgöző pályafutását hivatalnokként kezdte apja üzletében. A motivált fiatalember 1865-ben testvérével, Nathannal együtt New Yorkba költözött, ahol az üzleti életben és a politikában szerzett nevet magának.

New York volt az a hely is, ahol Isidor Straus és Rosalie Ida Blun találkoztak. Isidor 1866-ban Ida nagybátyjának üzleti partnere volt. Összefutottak, barátok, majd hamarosan szerelmesek lettek, és 1871-ben összeházasodtak, és 7 gyermekük született. Mindketten emberbarátságukról és szimpátiájukról voltak ismertek az emberek között.

Első osztályú jegyet foglaltak a Titanicra.

Amióta 1871-ben összeházasodtak, a pár hatalmas szeretetet és ragaszkodást érzett egymás iránt. Ismerőseik azt állították, hogy általában együtt utaztak, és naponta levelet váltottak, amikor Isidor egyedül utazott a munkája miatt.

A Titanic fedélzetére való felszállás a sors puszta fintora volt. A pár éppen Európában járt, amikor az angliai szénsztrájk miatt vissza kellett térniük az Egyesült Államokba. Nagy szállást foglaltak, elég nagyot a házaspárnak és a személyzetnek.

A Titanic által megbabonázva Ida levelet írt a barátnőjének, néhány nappal a süllyedés előtt.

Strausék szállása első osztályú volt, „a legjobb ízléssel és a legnagyobb luxussal berendezve, és ezek valóban szobák, nem kabinok” – magyarázta Strausné abban a levélben, amelyet 4 nappal a hajó elsüllyedése előtt küldött barátnőjének.

Első osztályú férfi utasként Isidor nemes áldozatot hozott.

A történelem szerint a Titanic 1912. április 15-én süllyedt el az Atlanti-óceán északi részén, miután a hajó jéghegynek ütközött, és az utasok hitetlenkedve álltak és pánikba estek. Röviddel az ütközés után a kapitány elrendelte a mentőcsónakok megtöltését, és megkezdték az evakuálást.

Úgy döntöttek, hogy először a nők és a gyerekek szállnak fel a csónakokba. Isidornak, mint a hajó egyik leggazdagabb emberének, felajánlottak egy helyet, amit ő határozottan visszautasított, mivel sok nőt és gyermeket még nem sikerült megmenteni.

Ida elsőbbségi helyet kapott egy mentőcsónakban, de nem volt hajlandó hátrahagyni a férjét.

Az első osztályon utazóként és nőként Ida elsőbbségi helyet kapott egy mentőcsónakban, hogy elhagyhassa a süllyedő hajót. A 63 éves feleség azonban abban a pillanatban kiszállt a csónakból, amikor rájött, hogy a férje nem jön vele. Annak ellenére, hogy a tisztek és férje igyekeztek visszavinni a csónakra, nem volt hajlandó elmenni, mondván: „Sok éve élünk együtt. Ahova te mész oda megyek én is.”

Ida megkérte a cselédjét, hogy foglalja el a helyét a mentőcsónakban. Egy kabátot is adott neki, hogy melegen tartsa, és azt mondta neki: „Erre nagyobb szükséged lesz, mint nekem”. Ida szobalánya megmenekült a mentőcsónakban lévők közül – megtartotta Ida kabátját, és később a gyermekeinek adta.

Az idős házaspár a keserű végig együtt maradt.

A filmben a házaspárt az ágyban összebújva ábrázolták, miközben a fagyos óceánvíz kezdi betölteni a szobájukat. De valójában senki sem tudja, hol töltötték utolsó perceiket, mert ükunokájuk szerint „utoljára a fedélzeten látták őket állni, egymást átölelve, nyugodtan várakozva”.

Csak annyit tudunk, hogy a hajón életüket vesztették, de a végsőkig együtt maradtak. Az elsüllyedés után megtalálták Isidor holttestét, és a New York-i Bronxban lévő Woodlawn temetőben temették el. Felesége holttestét soha nem találták meg, de a férj sírjához csatolt emlékművet állítottak neki.

Mit gondolsz a Straus történetről? Te is úgy döntöttél volna, hogy az utolsó pillanataidat a másik feleddel töltöd?