A 29 évesen autizmussal diagnosztizált anya megosztja az elfogadás útját, és a fájdalom után békére lel

Savannah, egy 29 éves anyuka, aki egész életében úgy érezte, hogy nem illik be a társadalomba, úgy döntött, hogy kideríti, miért. 2021-ben diagnosztizálták nála az autizmust, és bár ez egyesek számára kemény vagy lealacsonyító szó lehet, számára ez valójában újjászületést jelentett. Lehetővé tette számára, hogy elfogadja egyedi tulajdonságait, és hagyja, hogy számos  különleges képességei kivirágozzanak belülről.

Mi mindig elérzékenyülünk, amikor olyan történeteket olvasunk, amelyekben emberek érzelmi események sorozata után találják meg az útjukat, és ezt a gyönyörű történetet szeretnénk megosztani veletek.

„Ha 2021 előtt ismertél, akkor egy egészen más változatát ismerted annak, aki vagyok.”

Savannah éveken át meghúzta magát és értékeit, hogy beilleszkedjen a körülötte lévők közé, és depresszió, szorongás és perfekcionizmus lett úrrá rajta. Elvesztette az identitását, és elrejtette személyes tulajdonságait, hogy másoknak megfeleljen.

Az önazonosításhoz vezető útja úgy kezdődött, hogy csatlakozott INFJ-csoportokhoz az interneten, Ted-előadásokat hallgatott, kutatási cikkeket olvasott, YouTube-tanúságokat nézett, és autizmus-teszteket végzett.

A világ legritkább, és éppen ezért legkülönlegesebb személyiségtípusa az INFJ, vagyis a védőügyvéd személyiségtípus, ebbe a csoportba a világ kevesebb, mint 1 százaléka tartozik. Tulajdonságaik széles spektrumon mozognak, sokszínűségük miatt pedig mindenkit lepipálnak.

„A társadalmilag elfogadhatónak ítélt módon interakcióztam – úgy mozogtam, mint egy kaméleon a festékboltban, de soha nem ismertem a saját színezetemet azon kívül, hogy elvegyültem, hogy beilleszkedjek”.”

„Félénknek, introvertáltnak, csendesnek, maximalistának, érzékenynek, emberbarátnak, érzelmesnek, naivnak bélyegeztek”.

Savannah-t sok mindennel bélyegezték meg a neveltetése során, de soha nem azzal, ami valójában volt. Kívülről különböző tevékenységekben vett részt, mint például Miss America, és címvédőként viselte a koronát, később pedig állami szinten is versenyzett. Emellett a szurkolócsapat társ-kapitánya volt, kiváló jegyeket szerzett a középiskolában, és 17 évesen érettségizett, miközben a főiskola már a sarkon volt.

Belül elveszett, bizonytalan és törékeny volt, és a külső világába bújt, ami csak ártott a valódi identitásának. Senki sem tudja igazán, hogy kinek vagy minek kellene lennie, ezért a legjobb, ha „a radar alatt repül” ebben a nagy világban.

„Kívülről nézve egy céltudatos, jól nevelt, integritáson alapuló sikerember voltam. A belső világom sokkal másról árulkodott.”

A főiskolán történt stresszes események sorozata után Savannah kimaradt, hogy aztán újra megpróbálja, és sikerrel járjon. Boldogan ment férjhez, és 2016-ban megszületett a bájos kislánya, Aurora. Bár nem volt könnyű beilleszkedni a többi ember közé egy gyermekkel, úgy döntött, hogy itt az ideje, hogy elfogadja önmagát, és rájött, hogy a küzdelmeinek jelei az autista kiégéshez kapcsolódnak.

„Gyorsan és fiatalon összeházasodtunk, küzdöttünk, hogy megértsük egymást, de mégis kitartottunk.”

Amikor eljött az ideje, hogy megnyíljon a férje előtt, Savannah szorongott, de rájött, hogy sok minden kell ahhoz, hogy meglepje őt. Persze, hogy 11 éve tartó szerelme megérti és elfogadja ezt a hirtelen változást! Bár a mentális stabilitásának korábbi megismerése talán megmentette volna a lelki egészségét, az élete nem lett volna olyan teljes, mert nem találkozott volna a férjével, és nem kapott volna útközben egy kislányt.

„Ezután az „info-dömping” után, a szűkszavú férfi valami olyasmit mondott, hogy „Van értelme!””.

2021 júniusában Savannah-nál autizmust diagnosztizáltak. Minden küzdelme és önmarcangolása elszállt, amikor rájött, hogy egyikről sem ő tehet, és nem csak a fejében van. Az első lépés a tudatosság megteremtése volt, a második pedig az elfogadás, hogy teljesen megbékélhessen.

„2021. június 7., diagnózis: Autizmus. 29 évnyi önutálat és nyomorúság után békére leltem abban a tudatban, hogy nem csak a fejemben van az egész.”

Miután felfedezte valódi identitását, minden sokkal könnyebbé vált az életében. A művészet, a zene és az irodalom iránti szenvedélye az egekbe szökött, és különleges módon tudott kapcsolatot teremteni az emberekkel. A diagnózis lehetővé tette számára, hogy bízzon és önmaga legyen. Ő nem egy szakadt ember, ő egy autista nő, aki megtalálta az útját, és csak ez számít igazán ebben az életben.

Érezted már úgy, hogy kilógsz a többiek közül? Szenvedélyesen szereted a művészetet és az irodalmat?

A cikk a BS angol nyelvű cikke nyomán készült a harmonikum fordításában.