Bedrogozva rajzolta le 9-szer ugyanazt a portrét, ez lett az eredmény

LSD-vel kísérleteztek: bedrogoztak egy grafikust, egyre emelték a mennyiséget, és megfigyelték, hogyan torzul a viselkedése.

Az 50-es évek Amerikájában sokat kísérletezett a kormány pszichedelikus élményeket kiváltó drogok használatával. A kísérletek során embereken próbálták ki az LSD hatásait, és miközben emelték a drog mennyiségét, megfigyelték, hogyan változik az alany viselkedése.

Az egyik kísérletet Oscar Janiger vezette, aki a California-Irvine Egyetemen dolgozott pszichiáterként. Egy művésznek egy zsírkrétával teli dobozt nyújtott át, és azt kérte tőle, hogy rajzolja le, amit tapasztal az LSD hatására. A kísérlet elején a rajzok még normálisnak látszanak, aztán egyre csak torzulnak. A portrék segítségével nagyon jól lehet követni a művész hallucinációit, illetve azok lecsendesedését is.

1. 20 perccel az első adag után (50 μg)

Az orvos csak megfigyel, a páciens rajzszénnel kezd el rajzolni.

2. 85 perccel az első adag és 20 perccel a második adag után (50 μg+50 μg)

A páciens euforikusnak tűnik. “Olyan tisztán, olyan tisztán látlak. Ez… Te vagy… Ez minden. Nehezen tudom irányítani a ceruzát. Olyan, mintha magától menne.”

3. 2 és fél órával az első adag után

A páciens nagyon a rajzra koncentrál. “A körvonalak normálisnak tűnnek, de nagyon élettel teliek – mindennek változik a színe. A kezemnek az erős körvonalat kell követnie. Úgy érzem, mintha a tudatom a testemben lenne, ami aktivizálódott – a kezemben, a könyökömben… a nyelvemben.”

4. 2 órával és 32 perccel az első adag után

A páciens teljesen belemerült a papírba. “Egy másik rajzot próbálok. A körvonalak normálisak, de nem tudok rendesen rajzolni. A kezem körvonala is furcsa. Ez nem annyira jó rajz, ugye? Feladom, inkább újra megpróbálom.”

5. 2 órával és 35 perccel az első adag után

A páciens gyorsan rajzol egy másik rajzot. “Egy mozdulattal csinálok egy másik rajzot… Megállás nélkül… Egy vonal, megszakítás nélkül!”

A rajz befejeztével a páciens elkezd nevetni, majd elkezd valamit bámulni a padlón.

6. 2 órával és 45 perccel az első adag után

A páciens zavartnak tűnik és lassan válaszol arra a kérésre, hogy rajzoljon még. Már beszélni sem tud. “Én… Minden olyan… Más… Hívnak… Az arcod… Összemosódott… Ki az a…” A páciens hang nélkül motyog valamit (mintha olyasmi lenne, hogy “Köszönöm az emléket.”) Temperát vesz elő.

7. 4 órával és 25 perccel az első adag után

A páciens 2 órája a földön fekszik, kezével hadonászik a levegőben. Kényszeresen és hirtelen tér vissza a rajzoláshoz. Tollról vízfestékre vált. “Ez lesz a legjobb rajzom, mint az első, csak még jobb. Ha nem figyelek, nem tudom irányítani a mozdulataimat. De nem fogom, mert tudom. Tudom.” Ezt nagyon sokszor ismétli. Az utolsó pár vonást a szobában rohangálva végzi.

8. 5 órával és 45 perccel az első adag után

A páciens összevissza rohangál a szobában. Másfél óra után nyugszik le megint, hogy rajzoljon. Látszik, hogy a drog hatása alatt van. “Újra érzem a térdeimet, szerintem kezd kimenni a hatása. Ez egy nagyon jó rajz, de nehéz tartani a ceruzát.” (Zsírkrétát tartott a kezében.)

9. 8 órával az első adag után

A páciens leült az emeletes ágyra. Elmondása szerint elmúlt a drog hatása, de még mindig torznak látja az arcunkat. Megkérjük, hogy rajzoljon még valamit utoljára, amit vonakodva tesz meg.

Nem tudok mit mondani erről az utolsó rajzról. Rossz és unalmas. Haza akarok menni.