Egy diák véletlenül olyan újratölthető akkumulátort készített, amely 400 évig bírja.
Van egy régi mondás, miszerint szerencse akkor van, ha a felkészülés találkozik a lehetőséggel.
Erre nincs is jobb példa, mint egy 2016-os felfedezés, amelyet Mya Le Thai doktorandusz végzett a Kaliforniai Egyetemen, Irvine-ban. Miután a laboratóriumban játszadozott, olyan felfedezést tett, amely egy olyan újratölthető akkumulátorhoz vezethet, amely akár 400 évig is kitarthat.
Ez hosszabb élettartamú laptopokat és okostelefonokat jelent, és kevesebb lítiumion-akkumulátor halmozódna fel a hulladéklerakókban.
Az UCI kutatócsoportja nanodrótokkal kísérletezett, hogy azokat akkumulátorokban használhassák fel, de azt tapasztalták, hogy a vékony, törékeny drótok idővel, túl sok töltési ciklus után összetörnek és megrepednek. Töltési ciklusnak nevezzük azt, amikor egy akkumulátor a teljesen telt állapotból a teljesen üres állapotba kerül, majd újra a teljes állapotba.
Egy nap azonban Thai egy szeszélye folytán egy sor arany nanodrótot mangán-dioxiddal és egy plexiüvegszerű elektrolitgéllel vont be.
„Elkezdte ciklikusan működtetni ezeket a gélkondenzátorokat, és ekkor ért minket a meglepetés” – mondta Reginald Penner, az egyetem kémiai tanszékének vezetője. „Azt mondta: ‘ez a dolog már 10 000 cikluson át ciklizált, és még mindig működik’. Néhány nappal később visszajött, és azt mondta, hogy ‘már 30.000 cikluson keresztül ciklizált’. Ez így ment egy hónapig”.
Ez a felfedezés azért észbontó, mert egy átlagos laptop akkumulátor 300-500 töltési ciklust bír ki. Az UCI-ban kifejlesztett nanobattery három hónap alatt 200 000 cikluson is túljutott. Ez körülbelül 400 évvel hosszabbítaná meg egy átlagos laptop akkumulátor élettartamát. Az eszköz többi része valószínűleg már évtizedekkel az akkumulátor előtt tönkrement volna, de egy több száz évig tartó akkumulátor következményei eléggé megdöbbentőek.
„A nagy kép az, hogy lehet, hogy nagyon egyszerű módon lehet stabilizálni az általunk vizsgált típusú nanodrótokat” – mondta Penner.
„Ha ez általánosságban igaznak bizonyul, az nagy előrelépés lenne a közösség számára”. Nem rossz, ha csak a laboratóriumban bohóckodunk.