7 éves korában anyukája megengedi neki, hogy lányruhát viseljen az iskolában, de gyűlölködő kritikák hullámai érik.

Ezt a kisfiút a barátai „inspirálónak” tartják, amiért lányruhát visel az iskolában. Ez a szabadság azonban nem mindenkinek tetszik.

Theo Easton egy 7 éves kisfiú, aki akkor váltogatja a ruházkodási stílusát, amikor csak kedve tartja. Egyik nap lányruhába öltözik, a következőn fiúruhába. Édesanyja, Marion nem lepődik meg fia ruhaválasztásán, hiszen az elmúlt egy évben kislányoknak szánt ruhákat viselt.

Idén, az első iskolai napján Theo még azt is megkérdezte az édesanyjától, hogy viselhet-e iskolai kötényt. A nagy napon Theo kötényben, hosszú szárú zokniban, oxford cipőben és skarlátvörös gallérú pólóban érkezett.

A Skócia déli részén, az észak-lanarkshire-i Airdrie Hilltopban található általános iskolájában Theo rengeteg dicséretet kapott, többek között a tanáraitól is. „Fiúként azonosítja magát, de egyszerűen nem érzi jól magát a fiúruhákban” – magyarázza az édesanyja.

Theo története heves reakciókat váltott ki a TikTok-on.

Úgy tűnik, Theo stílusa nem zavarja az osztálytársait. Amikor megjelent az iskolában a ruhájában, az egyik barátja azt mondta neki: „Mindig szeretni fogunk, bármit is viselsz, Theo”.

A pozitív visszajelzések hatására Marion megosztotta Theo történetét a TikTok-on. A kínai közösségi hálózaton azonban a felhasználók nem voltak ilyen kedvesek a családanyával és a kisfiúval. „TikTokot csináltam Theóról, és az emberek azt mondták: „Egyenesen a pokolra jutsz, amiért megengedted a fiadnak, hogy ezt tegye””.

A durva kommentek ellenére Marionnak esze ágában sincs bármit is változtatni fia nevelésén. „Próbálom elengedni a dolgot, mert inkább szeretném, ha a fiam boldog lenne a saját bőrében, minthogy később pszichológiai problémák alakuljanak ki nála. Soha nem bocsátanám meg magamnak, ha a fiam eljutna az életének ebbe a szakaszába.”

Marion csak egy dolgot akar: hogy a fia boldog legyen. „Ő csak egy boldog kisfiú, aki értékeli a szeretetet, a kedvességet és az elfogadást. A ruhák, amiket visel, nem határozhatják meg, hogy ki ő mint személyiség. Szerintem ez egy pozitív történet, és szeretném, ha az emberek meghallgatnák” – zárja a történetet, és reméli, hogy ez nyitottságra ösztönzi majd az embereket.