20+ ember őszintén beszélt arról, hogy milyen is volt szegénységben felnőni

Minden alkalommal, amikor egy barátom nálam aludt, anyám nem vacsorázott aznap este. Gyerekként nem értettem, de mikor felnőttem és megértettem az igazságot, nagyon szíven ütött. © duddy33
Emlékszem, hogy a szenteste karácsonyfa keresgélés valódi családi hagyomány volt nálunk. Ilyenkor 10-ből 9 árus már ingyen adta, csak szabaduljon meg a fától. © ijustwanttobehonest
Esténként a verandán ültem és élveztem a békák brekegését és a tücskök ciripelését. Nem volt tévé és játék. A természet volt a szórakozás. © MarkusRight
Gyerekként azt gondoltam, hogy a könyvtár ingyenes számítógépei a legjobb dolog az életben. © boob__punch
Soha nem éreztem úgy, hogy bármi másra lenne szükségem, mint tetőre a fejem fölé és élelemre. Még ma sem költöm felesleges dolgokra a pénzt, pedig már megtehetném. © blahwoop

Így utólag visszanézve magabiztosan kijelenthetem: egy Snickers jobban ízlik, ha négy részre osztják karácsonykor – én, bátyám, édesanyám és édesapám mindig így ettük. © NinetyNine
14 éves koromban megkérdeztem édesanyámat, hogy miért főzzük leveskocka nélkül a levest. Régen mindig adtunk hozzá, és nekem nagyon ízlett. Azt mondta, hogy most már van pénzünk húsra. © UtanMening
Mindig furcsának tartottam, hogy anyám és apám nem szerette az édességeket és a különféle nasikat, néha pedig vacsora nélkül feküdtek le aludni, miközben mi a testvéreimmel jóízűen ettünk. Fel kellett nőnöm hozzá, hogy megértsem ezt az egészet. © Kavkazets
Gyerekkoromban megtanultam, hogy a pizza a legjobb születésnapi ajándék. Egy teljes pizza, a kedvenc ízedben, csak neked. Számomra nem létezett akkor ennél jobb dolog a világon. © SuddenTerrible_Haiku

Nagyon rosszul éreztem magam, amikor a szüleimmel vetetnem kellett valami iskolával kapcsolatos dolgot. Pár ezer forintról volt csak szó ugyan, de nekünk ételt kellett volna vennünk ebből a pénzből. © Monteze
A főiskolás éveim alatt sok lánnyal próbáltam meg randizni, de a szüleik mindig megtiltották, hogy találkozzanak velem, mert nagyon szegények voltunk és lepukkant házban laktunk. Emiatt mindig magányosnak és haszontalannak éreztem magam. Ma már orvosi diplomám van. © Cookiesforshorts
Nem tudom, hogy más államokban hogy megy ez, de Minnesotában télen nem kapcsolhatják ki a cégek a fűtést fizetési késedelem miatt, hogy nehogy megfagyjanak az emberek a házukban. Ez tehát tökéletes alkalom volt nekünk mindig, hogy be tudjuk fizetni a többi számlánkat és esetleg még maradjon is egy kis pénz valami másra. © Sharcbait

Hogyan lehet megakadályozni, hogy egy 7 éves rájöjjön, hogy szegények vagytok: anyám minden héten elvitt engem és a bátyámat ételosztásra önkénteskedni. „Mindig kedvesnek kell lennünk a legkevésbé szerencsésekkel szemben” – mondta. Aztán önkénteskedés után: „Ó, olyan késő van már, nincs kedvem otthon főzni. Együnk itt, ha már úgyis itt vagyunk.” © Wheel_redbarrow
Nem engedhettük meg magunknak, hogy elutazzunk nyaralni, ezért a házunk közelében lévő szállodába mentünk és egy-egy éjszakát ott töltöttünk. A legjobb emlék az ingyenes reggeli és a medence volt. © uchizuna
Emlékszem, hogy a nagymamámnak nagyon kicsi kertje volt, de akkor is megpróbált benne minél több dolgot termeszteni, hogy aztán eladja őket a piacon és a családnak legyen egy kis pénze. © LampaKota
10 évig én és a nővérem szegénységben nőttünk fel, bár nem tudtunk róla. Édesapánk hetente néhányszor elvitt minket üres dobozokat és palackokat szedni, mert szerinte nagyon sokat szemetelnek az emberek és csak így óvhatjuk meg a környezetünket. Csak később jöttünk rá a testvéremmel, hogy egyszerűen nincs elég pénzünk ételre. © apalacrypto
Három dologra tanított meg a szegénység: – hogyan csináljak meg bármit pénz nélkül, – a pénz nem minden, – ha valamiből többed van, mint kellene, add oda annak, aki nincs, és ez a legjobb módja annak, hogy Te is visszakapj valamit, amire neked van szükséged.

Így készíts természetes, környezetbarát körömlakkot