Az orvosok semmi esélyt nem adtak neki a túlélésre, de ő nemrég ünnepelte a 18-ik születésnapját

18 évvel ezelőtt egy hospice ellátásban dolgozó ápolónő, Michelle Linn, találkozott egy csecsemővel, akire úgy tűnt, nem vár hosszú élet.

Braden West a Kenticky állambeli Owensboro városából Pfeiffer-szindrómával született. Ez a koponya deformációját okozó csontrendszeri fejlődési rendellenesség, ami megnehezítheti a légzést.

Braden édesanyja, Cheri West, azt mondja, a prognózis első perctől kezdve komor volt: „Az orvos azt mondta, hogy először is, valószínűleg nem fog életben maradni, de ha mégis életben marad, akkor súlyosan fogyatékos lesz, vak és siket is.”

Kisbaba korában Braden légútjai annyira el voltak záródva, hogy az orvosok hospice ellátást javasoltak. Itt ismerkedett meg a család Michelle-lel. Az ápolónő hosszú órákat töltött Braden ágya mellett, és a csodáért imádkozott. Egyik éjszaka a kisfiú légzése annyira rosszabbodott, hogy Michelle már a legrosszabbtól tartott.

„Őszintén szólva, nem voltam benne biztos, hogy megéri a reggelt.” – írta az ápolónő a Facebook oldalán. „Ahogy végignéztem, hogy küzdött egész éjszaka, emlékszem, könyörögtem Istennek, hogy vessen végre véget a szenvedésének, vagy javítson az állapotán, mert egyszerűen túl nehéz volt ez neki, a családjának, és mindazoknak, akik részt vettek a gondozásában.”

Michelle azt mondja, imái aznap éjszaka meghallgatásra leltek. A következő néhány hónapban Braden állapota fokozatosan javulni kezdett. Hihetetlen módon végül kikerült a hospice ellátásból, ami kimondhatatlanul ritka jelenség. Azóta Braden minden prognózis dacára életben maradt.

Az orvosok azt mondták, még 18 hónapot sem él majd, de idén megünnepelte a 18. születésnapját. Mivel Braden az idén végzős a középiskolában, a szülei arra gondoltak, megkérik Michelle-t, az ápolónőt, aki kisfiuk ágyánál imádkozott, hogy készítse el ő végzős képeit. A lenyűgöző fotók a hit és a barátság erejére emlékeztetnek bennünket.

„Hihetetlen mérföldkő számára a középiskola elvégzése. És ki lenne megfelelőbb személy, hogy elkészítse ezeket a fotókat, mint az az ember, aki Istenhez fordult, hogy megmentse a fiam életét.” – mondta Cheri.

„Nagyon elégedett vagyok azzal, aki vagyok, nem fogok megváltozni, senki sem fog engem megváltoztatni. Boldog vagyok, hogy ma az vagyok, aki.” – mondta Braden.

„Ismerni őt, annyi, mint szeretni őt.” – írta Michelle. „Kedves, okos, szereti a családját, a barátait, a horgászatot, a repülőgépeket, Luke Bryan zenéjét, és legfőképpen szereti Jézust. A hite rendkívül fontos számára, és megosztja azt bárkivel, aki meghallgatja őt. Ha most ránézek, úgy érzem, nem kérdés, miért döntött úgy Isten, hogy hagyja köztünk maradni. Krisztus fénye árad belőle. Ő maga a remény. Ő a hit és a legtisztább szeretet élő bizonyítéka. Micsoda megtiszteltetés, hogy az első sorban kaphattam helyet az eddigi életében.”

Michelle elismerte, hogy nem profi fotós, de ezek a képek tökéletesen sikerültek! Szemmel látható rajtuk az érzelmi kötelék a gondoskodó ápolónő és a különleges fiatalember között.