16 ember, aki a körülmények vicces kombinációja miatt került bajba

Mindannyian kerültünk már olyan kínos helyzetbe, amikor tulajdonképpen semmi rosszat vagy aggályosat sem tettünk, a körülmények furcsa alakulása miatt mégis rendkívül bizarr módon, mérhetetlenül megszégyenülten jöttünk ki a történetből. Az alábbi emberekkel is ez történt, életük egyik legkínosabb pillanata pedig olyan mély nyomot hagyott bennük, hogy azóta sem tudták túltenni magukat a történteken.

Egy nap a szomszéd kislány játék közben leesett a lépcsőn és lehorzsolta az arcát. Könnybe borult szemekkel szaladt az édesapjához, majd így szólt: „apa-apa, megütött a lépcső!”. Az apuka kijavította őt: „nem azt mondjuk, hogy megütött, hanem hogy leestem a lépcsőn”. Pár nappal később vásárolni mentek a lánnyal, ahol a pénztáros megkérdezte a lánytól, hogy mi történt az arcával. A lány ezután zavarodottan az apjára nézett, majd így szólt: „Most mit is mondjak?! Ja…eszembe jutott. Leestem a lépcsőn!”. Az apjának ezután beszélnie kellett a rendőrséggel.

A férjemmel épp az újszülött gyermekünket néztük a kórházi ablakon keresztül, és nem győztük csodálni őt. Hosszú percekig csendben figyeltük a gyermeket, majd amikor megszólaltam, azt akartam mondani, hogy „jobban hasonlít rád”, de nem tudom miért, véletlenül ez jött ki a számon: „valószínűleg a Tiéd…”.

Egy ápoló otthonban dolgoztam, ahol egy Alzheimer-kóros betegünk is volt. Amikor pánikolni kezdett, mondtuk neki, hogy kezdjen el szalvétákat hajtogatni – ettől ugyanis mindig lenyugodott. Egy nap, amikor épp szalvétákat hajtogatott egy új idős ember jött látogatóba a családjával, akik szerették volna a gondozásunkra bízni az öreget. Mikor körbevezettük őket az épületben, a szalvétákat hajtogató Alzheimeres beteghez érve a beteg bánatos arccal ránk nézett, majd így szólt: „olyan fáradt vagyok…”. Mondanom se kell, milyen kínos volt az egész, mivel teljesen úgy jött le, mintha az idős és beteg embereket különböző munkák elvégzésére kényszerítenénk, amíg a fáradtságtól le nem dőlnek a lábukról.

Egy cégnél voltam biztonsági őr, ahol az volt a feladatom, hogy ellenőrizzem az épületbe belépő emberek biztonsági kártyáját. Ezt a kártyát leggyakrabban a nyakukban és az övükre tűzve hordták. Egy nap az egyik nő, aki még csak néhány napja dolgozott ott, félrehívott, hogy elmondja, mérhetetlenül zavarja, hogy minden reggel megbámulom őt. Először a melleit…aztán deréktól lefelé. Nagyon kínos volt, de elmagyaráztam neki, hogy nekem ez a munkám.

Minden alkalommal, amikor kinyitok egy konzervet, el kell magyaráznom a macskámnak, hogy ez nem az, amire gondol.

Gyerekként a haverokkal szerettünk horror történeteket mesélni egymásnak. Az egyik srác mesélt egy „káromkodó gnómról”, akit úgy lehetett megidézni, hogy 20 káromkodást kellett írni egy papírlapra, majd a párna alá tenni és lefeküdni aludni. Pár nap múlva teljesen megfeledkeztem a papírlapról, amíg pedig én iskolában voltam, anyám lecserélte az ágyneműt. Miután hazaértett leültetett és kétségbeesett pillantással ezt kérdezte: „bánt Téged valami, fiam?!”

Egy nap, amikor visszatértem a kollégiumba az ünnepek után, a nagymamám egy csokoládét adott nekem az útra. Törtem belőle egy kicsit, majd a többit a nadrágom hátsó zsebébe tettem. Már egy jó ideje utaztam a vonaton, amikor eszembe jutott, hogy a farzsebbe tett csokoládén ülni nem a legjobb ötlet. Belenyúltam a zsebembe, hogy kivegyem, de már késő volt. Úszott az olvadt csokoládéban. Természetesen az egész akciómat a mellettem ülő 4-es ülésben 4 lány nézte végig, akik annyit láttak az egészből, hogy belenyúlok a gatyámba, majd csuklóig szaros kézzel húzom ki a kezem.

Gyerekkoromban anyukám egy helyi kisboltban dolgozott, ahol gyakran kirakta a boltba a rajzaimat, amiket előző nap rajzoltam. Egyik nap egy meglehetősen furcsa rajzot készítettem, amin többek között a „hívd a 911-et” felirat volt olvasható. A vásárlók persze kihívták anyámra a rendőrséget, mert azt hitték, hogy fogva tart engem és én így próbálok meg üzenni. Anyám a rendőröknek végül mindent elmagyarázott.

16 éves voltam, amikor a szüleim elmentek vacsorázni. Én épp a piszkos ruháimat pakoltam be a mosógépbe, amikor rájöttem, hogy a rajtam lévő pólót leöntöttem kávéval, úgyhogy levettem, bedobtam a gépbe. Akkor láttam, hogy a nadrágom is olyan lett, úgyhogy azt is levettem és bedobtam a gépbe. Pörögtek az események, melyek vége az lett, hogy minden ruhámat levettem és pucéron álltam a mosógép előtt. Elindítottam a mosást, majd elindultam a szobám felé, hogy magamra kapjak valamit. Ekkor hallom, hogy nyílik a bejárati ajtó, amin édesapám lépett be. Néhány másodpercig szótlanul néztük egymást, majd így szólt: „szóval ezt csinálod itthon, amikor egyedül hagyunk!” – majd elvette az asztalon hagyott pénztárcáját és elment.

Körülbelül egy évvel ezelőtt egy szupermarket pénztáránál álltam, amikor az előttem álló 90 éves bácsi 5 percig szenvedett vele, hogy kivegye a pénztárcáját a zsebéből. Nem ment neki, így hát hozzám fordult és a segítségemet kérte. Elkezdtem turkálni a zsebében. A pénztárca hatalmas volt, a zsebe keskeny – minden ellenem dolgozott. Egy pillanatra megfordultam és láttam, hogy a sorban mögöttem álló emberek el sem tudják képzelni, hogy mit művelek az idős bácsival. Nagyon kínos volt, úgyhogy inkább abbahagytam, majd így szóltam: „Uram, inkább kifizetem a vásárlását, csak menjünk haza.” Háromezer forintom bánta, de legalább idős embereket megrontó bűnözővé váltam a sorban álló emberek szemében.

A pasimnak és nekem van egy macskánk, aki egész életében húst evett hússal. Nemrég kitaláltuk, hogy egy kicsit egészségesebb étrendre állítjuk, ám a zöldségeket önmagában nem ette meg, úgyhogy kitaláltuk a megoldást: bébiétel. Azóta elképesztően abszurd vásárlásaink szoktak lenni a bébiételeknél, a többi vásárló pedig nem győz ítélkezni felettünk és szemöldököt ráncolni, amikor a polc előtt állva olyanokat mondunk, hogy „mi van, ha a kis szőrös nem szereti a cukkinit?” vagy hogy „nem baj, akkor ma maximum majd vadászik magának valami vacsorát a kertben”.

Egy szupermarketben dolgoztam, boltvezetőként. Néhány pénztáros túl fiatal volt, ezért ők nem adhatták el az alkoholt, nekem kellett lehúznom a kártyámat helyettük. Amikor az egyik pénztáros már negyedik alkalommal hívott vissza, kitörtem: „Nem fogom megvárni, amíg 18 éves leszel!”. Ezután elgondolkodtam rajta, hogy vajon mit gondolhattak rólam a sorban álló emberek.

Néhány évvel ezelőtt a lányom és én egy parkban sétáltunk éppen. A lányom akkor 4 éves volt. Több kisgyermek és szülő is volt a parkban, valamint egy nagy ázsiai család. A lányom egy darabig játszott az ázsiai gyerekekkel, majd amikor szóltak nekik a szüleik, hogy ideje hazamenni, összepakoltak és elindultak. A lányom közölte, hogy ő hazamegy velük, mire mondtam, hogy ilyet nem lehet csinálni. A helyzet súlyosbodni kezdett, mert amikor megfogtam a kezét, üvöltözni kezdett, hogy „neeem, én velük akarok menniii…” és bömbölt. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy mivel a feleségem ázsiai, ezért a lányom is ázsiai beütésű, miközben én nem…szóval meg kellett magyaráznom a többi szülőnek, hogy nem épp egy ázsiai kislányt próbálok meg elrabolni a családjától.

Pár évvel ezelőtt az egyik barátom randizni kezdett egy csajjal, melynek következtében teljesen megfeledkezett rólunk, a barátairól. Emiatt persze kissé dühösek voltunk rá, így hát elhatároztuk, hogy megvicceljük. Amikor a szülei elutaztak nyaralni, ő pedig átment a lányhoz, mi szépen belopóztunk a házába különféle otthon talált jelmezekbe öltözve. Vegyes volt a paletta, az egyikünk űrhajós volt, a másikunk egy ceruza, ősember és olyan is volt, aki Hulk Hogan-nek öltözött. Hirtelen lépéseket hallottunk…nyílik az ajtó. Amikor a villany felkapcsolódott, hirtelen előugrottunk, hogy „Tá-daaaam!” Természetesen nem a barátunk, hanem a nagyszülei voltak azok, akik jöttek meglátogatni az unokájukat, és miattunk majdnem szívrohamot kaptak az ajtóban.

A legjobb barátnőm ügyvéd. Mindig rengeteg dolgot csinál egyszerre, rendkívül komoly és elegáns. A ruhája és a sminkje mindig tökéletes, néha még én is meglepődök rajta. Két nappal ezelőtt a születésnapjakor gondoltam, hogy megviccelem őt, úgyhogy csináltattam róla egy henna tetoválást a fenekemre. Elküldtem neki a fotót, majd jót nevettünk és mivel elég hülyék tudunk lenni együtt, ezért ő is küldött nekem egy képet a meztelen fenekéről. Vagyis csak akart, mert mint kiderült, véletlenül az egyik ügyfelének küldte, ám ezt csak reggel vette észre, amikor a férfi már válaszolt is neki: „mi van, ilyen rosszul fizet az ügyvédkedés?!”

Épp a macskámat vittem az állatorvoshoz. Tudni kell a cicáról, hogy szeret a feleségem fehérneműjével játszani. Amikor kihúztam a macskahordóból, természetesen mi volt a mancsában? A feleségem bugyija. Nagyon kínos volt, így hát gyorsan zsebre vágtam a fehérneműt. Az állatorvos és a nővér persze nevetett, mondták, hogy a kiscicák gyakran csinálnak ilyet, emiatt ne izguljak. Úgy ahogy sikerült megnyugtatniuk. Hazafele még gyorsan beugrottam az élelmiszerboltba, ahol a pénztárnál a zsebemből a pénztárcámmal együtt persze kirántottam a feleségem bugyiját is…megint! Ez határozottan nem az én napom volt.