A nővér nem gondolja, hogy a család látja őt. De amikor az anya közelebb ér, nem tud többé csendben maradni
Shelby és Jonathan úgy gondolták, hogy két éves lányuk Sophie allergiában szenved. Nehezen lélegzett, az orvos asztmára gyanakodott, de hamar világossá vált, hogy a helyzet sokkal rosszabb. A néhány nappal későbbre tervezett allergia tesztre már nem volt szükség, mert a kislány egyik pillanatról a másikra nagyon rosszul lett, mentőt kellett hívni hozzá.
A kórházban azonban kiderült, hogy a rettenetes diagnózis: a kicsi rákos, ráadásul áttéttel.
Azonnal kemoterápiát kapott, ami annyira segített, hogy ismét tudjon beszélni, járni, a kezeit használni, alkalmas legyen az őssejt-kezelésre.
Sophie, a kislány édesanyja anyja szinte egész nap kislánya mellett van a kórházban, és bízik abban, hogy jobban lesz. A szülők létrehoztak egy Faceebook oldalt, hogy dokumentálják a kislány betegség elleni küzdelmét: a Sophie The Brave-t.
De nem csak a család követi az oldalt, ma már több mint 12 ezren kíváncsiak a gyógyulására. És van egy olyan poszt, amit az édesanyja írt, miután a kórházbn az egyik, kislányával törődő nővért figyelte:
A poszt az ő, és a kórházi személyzet gondoskodásáról szól. Nem lehet könnyek nélkül végigolvasni.
„Látlak. Egész nap ezen a kanapén ülök, és látlak. Keményen próbálkozol, hogy segíts a kislányomon. Látom, hogy az arcod elszomorodik, amikor látod, hogy sír. Olyan sok módon próbálsz meg enyhíteni a félelmein. Úgy látom, habozás nélkül ugrasz és segítesz. Egy nap többször mondod: sajnálom, mint a legtöbb ember azt, hogy köszönöm.
Látom a gumikesztyűket, a sztetoszkópot, látom, ahogy megsimogatod a kopasz fejét, és gondosan betakarod.
Látom, ahogy rossz hírt kapó síró anyát vigasztalod, és ahogy azt a gyermeket, aki mellett nem tud ott lenni az édesanyja.
Mindent kitörölsz az életedből arra a 12 órára, és csak a beteg és haldokló gyermekekért élsz. Mindegyik szobában mosolyogsz, bármi is történik. Látod Sophie nevét az ütemtervben, és még akkor is, ha ő nem a beteged, ellenőrzöl mindent. Hívod az orvost és a gyógyszertárat annyiszor, amennyi szükséges.
Akkor is leülsz mellém, és figyeltél rám 10 percig, amikor a telefon egyfolytában csörgött és a tennivalóid kilométernyi hosszúak.
Látlak. Mindannyian látunk. Nincs annyi ajándék, amivel ki lehetne fejezni, milyen sokra tartjuk a munkádat. Ti angyalok vagytok nekünk minden egyes nap. A gyermekeink nem kapnák meg nélkületek, amire szükségük van. Mi anyukák nem tudnánk eleget tenni nélkületek.”
Reméljük, hogy Sophie hamarosan teljes gyógyulni fog, a családnak mostanában jó hírei vannak – kislányuk rákja szinte teljesen eltűnt.
