Mi az ableizmus, és "ártatlan" dolgokkal hogyan bánthatunk meg másokat

Például olyankor, mikor megkérdezed a szigorú fogyókúrán lévő barátodat, hogy kér-e egy falatot a sütidből, hiszen mi baj lehet belőle… Vagy mikor mozgássérültek számára fenntartott helyre parkolsz, hiszen úgyis csak egy percig leszel. Vagy mikor azt mondod a depressziós barátodnak, hogy legyen már jobb kedve, hiszen minden fejben dől el. Akár észreveszed, akár nem, megbántod mások érzéseit, lekicsinyled a problémáikat és semmibe veszed az igényeiket.

Most többet megtudhatsz az ableizmusról, azaz a fogyatékkal élőkkel szembeni diszkriminációról és arról, hogy mennyi formája létezik.

Mi az ableizmus és kik az ableisták?

Az angol ableism kifejezést 1981 óta használják, jelentése pedig hátrányos megkülönböztetés és társadalmi előítéletek fogyatékossággal élő emberekkel szemben azon meggyőződés alapján, hogy a normál képességűek felsőbbrendűbbek náluk. A gyakorlatban az ableizmus egy sor tévhitet, szót, tettet foglal magában, melyek mind a fizikai, mind a szellemi fogyatékossággal élők hátrányos megkülönböztetésére, jogaik, tiszteletük és szükségleteik megtagadására irányulnak. Akik hívei ennek a meggyőződésnek vagy eszerint cselekszenek, azokat nevezzük ableistáknak.

A mindennapi életben az ableizmus számtalan formájával találkozhatunk. Ide tartozik, mikor egészséges emberek a fogyatékkal élőknek szánt eszközöket használják vagy megkérdőjelezik ezek szükségességét nyilvános vagy munkahelyeken. De beletartozik az is, mikor azt mondod a sérült kollégádnak, hogy nem néz ki betegnek, vagy rácsodálkozol arra, hogy egy mozgássérült éppen úgy élvezi az életet, mint bárki más. Bármilyen formában is tűnik fel, az ableizmus sért másokat, lerombolja a tiszteletet és a bizalmat az emberek között.

Az emberek közösségi oldalakon osztanak meg példákat arról, hogyan válhat valamennyiünkből könnyedén ableista, és hogy milyen fontos ezt felismerni

Néhány hónappal ezelőtt a közösségi oldalakon elkezdték használni a #YouMightBeAbleistIf hashtaget azokra az élethelyzetekre, melyekkel – tudatosan vagy sem – megbánthatunk fogyatékkal élőket. Most ilyen hashtaggel megjelölt kommentekből olvashatsz néhányat, melyek tökéletesen bemutatják, hogy mi az ableizmus és milyen különböző formái léteznek. Reméljük, ezen példák segítségével mindenki figyelmesebbé válik mások érzései és szükségletei iránt.

• “Meg vagy lepve és le vagy nyűgözve, hogy egy mozgássérült embernek van diplomája, házas, vannak gyerekei, van munkája vagy saját vállalkozása, hogy alapvetően mindene megvan, ami egy ableistának.”

• “Ableista vagy, ha azt gondolod, az otthonok különleges bánásmódot jelentenek ahelyett, amik valójában: ellensúlyok.”
• “Talán ableista vagy, ha nem magyarázod el a gyerekeidnek, hogy ezeknek az embereknek nehézségeik vannak a szocializációval/a tanulással/a megértéssel/az összpontosítással/a tiszta gondolkodással, és úgy tünteted fel őket, mintha lusták lennének vagy nem lenne önuralmuk.”

• “Ha rendszeresen figyelmen kívül hagyod a segítségnyújtás határait. Nem értünk teszed, ha előtte nem kérdezed meg, hanem saját magad miatt, hogy hősként tetszeleghess.”
• “Ha mozgássérülteknek a hiányosságaikról beszélsz, melyek szó szerint minden egyes tevékenységükre hatással vannak, mégsem kellene, hogy ez az identitásuk része legyen, de a te egészség/diéta/edzés piramisrendszered a te identitásodnak a legfontosabb része.”

• “Ha az első reakciód arra, hogy valaki megnyílik előtted és beszél a küzdelmeiről, hogy azt mondod neki, sokan vannak nála is rosszabb helyzetben.”
• “Ha azt hiszed, az egészséges táplálkozás minden betegséget és fogyatékosságot meggyógyít. Az, hogy zöldségeket eszem, nem fog engem meggyógyítani!”

• “Ha nem látsz engem fogyatékosnak, az nem bók. Azt akarom, hogy lásd a fogyatékosságomat, hiszen fogyatékossággal élek. Ha te engem nem így kezelsz, az identitásom alapjait veszed semmibe.”

• “Ha azt hiszed, van jogod a beleegyezésem nélkül haverkodni a segítő kutyámmal.”
• “Ha gratulálsz minden egyes tininek, aki fogyatékossággal élőt visz el magával a bálra. Külön dicséret nélkül is emberként kell kezelni a másikat.”