Amikor visszanyerjük az emberiségbe vetett hitünket!Ez a fiatal fiú megmutatta, hogy kell bánni a hajléktalanokkal!
Az élet sokszor nem igazságos. Rengeteg mérföldkő van az életünkben, ahogy hullámvasút is, amit a család és szeretteink segítségével sikerül áthidalni, és a problémákat megoldani. Azonban sajnos manapság nagyon sokan vannak, akiknek nincs lehetőségük a családhoz fordulni segítségért, vagy pont ők fordulnak ellene. Rengetegszer lehet hallani, hogy egy csúnya válásánál utcára került az apa, aki azóta hajléktalanként él, és még a gyermekei sem keresik. A hajléktalanságból pedig nagyon nehezen lehet kitörni. Egy megbélyegzést jelent a társadalomtól,ahol komoly segítség nélkül nincs lehetőség felállni. Az emberek többsége nagyon előítéletes velük, úgy gondolják, felesleges bármit adni, hisz úgyis csak italra kell. Most pont egy nagyon pozitív történettel próbáljuk bebizonyítani, hogy ez nem így van.
Matthew Resendez egy amerikai gyorsétteremben dolgozik, ahol nap mint nap találkozik az utcán kéregető hajléktalanokkal. A fiatal fiú épp a műszakját vette fel, amikor odalépett a kasszához egy férfi, aki megkérdezte tőle,hogy mit tud enni 50 Centből (nagyjából 150 Ft). A fiú kategórikusan elutasíthatta volna, hogy leginkább semmit, de ő nem így tett.
Beütötte a leglaktatóbb menüt és azt átnyújtva a férfinek jó étvágyat kívánt. Az eset meglepte a munkatársait is, akik először nem tudtak megszólalni a meglepődöttségtől, majd a meghatódottságtól. A nem mindennapi esetről az étteremben lévő vendégek is elismerően nyiatkoztak, de a legnagyobb meglepetés ezután jött.
Az egyik vacsorázó hölgy felfigyelt Matthew nemes cselekedetére, majd rendeléskor megjutalmazta egy busás borravalóval. A fiú a hölgy elismeréseként 30 ezer forintnak meglelő dollárt kapott. Az esetről természetesen az édesanya értesült először, aki boldogan osztotta meg közösségi oldalán az esetet:
“Büszke anyuka-pillanat! Matthew dolgozott ma este, és egy hajléktalan úr ment be az étterembe, 50 centtel, és megkérdezte, van-e valami az étlapon, amit meg tudna vásárolni. Matthew megkérdezte tőle, hogy mit rendelne, ha megtehetné, és a férfi azt mondta, hogy bármit, ami csillapítaná az éhségét. Tehát Matthew beütött neki egy kiadós fogást, majd a saját bankkártyájával kifizette a férfi ételét. Átadta neki a nyugtát, és azt mondta neki, hogy pihenjen és foglaljon helyet. A történet itt véget is érhetne, és boldog véget érne, de úgy tűnik, egy nő látta a fiamat véletlenszerű jó-cselekedete során. Nem csak azért írt a cégnek, hogy közölje velük, milyen gondos munkavállaló dolgozik náluk, hanem nagyon nagylelkűen meg is jutalmazta a fiamat. Olyan büszke vagyok arra, hogy az édesanyja vagyok, és megdicsérem magamat, tudva, hogy szerepet játszottam ennek a nagyszívű fiatalembernek a felnevelésében.”
Valószínű, ha más személyzet lett volna, ők nem biztos, hogy úgy viszonyultak volna a hajléktalan férfihoz, mint Matthew. A fiú eltökélt szándéka, hogy segítseg a hajléktalan és a szegény sorban élő embereknek, valamint javítani szeretne a róluk kialakított sztereotípiákon is.