Van egy nő, 30 éves és nincs gyereke - Döbbenetes írás arról, milyen vakok tudunk lenni, ha mások érzéseiről van szó

Néha számunkra teljesen lényegtelen dolgokat mondunk, szavakat, csakhogy megtörjük a csendet. Csak azért, hogy mondjunk valamit. Arról viszont fogalmunk sincs, ezek a szavak hogyan hatnak másokra. Az író Nadirah Angail egy megindító bejegyzést tett közzé a blogjában arról, hogy mennyire könnyű megbántani másokat úgy, hogy észre sem vesszük. Célja ezzel az volt, hogy figyelmesebbé és érzékenyebbé tegyen mások iránt.

Valahol él egy nő, 30 éves és nincs gyereke. Az emberek szokták tőle kérdezni: “Még mindig nincs gyereked?” Napról napra mást felel a kérdésre, de általában magára erőltet egy mosolyt, és tartózkodik a komolyabb választól. “Nem, még nincs.” – mondja kényszeredett nevetgéléssel, palástolva frusztrációját. “Nem várhatsz sokáig. Tudod, az óra ketyeg.” – hangzik el még zárásként a bölcsesség. A nő arcán megmerevedik a mosoly. Mikor egyedül van, sír.

Sír, mert már 4-szer volt terhes, de mindannyiszor elvetélt. Sír, mert már a nászéjszakája óta azon van, hogy gyermeke legyen, és ennek már 5 éve. Sír, mert a férjének az exfeleségétől vannak gyerekei. Sír, mert már többször próbálkozott a lombikkal, de még mindig nincs gyereke. Sír, mert a legjobb barátnője nem vállalja a béranyaságot. “Nagyon furcsa lenne.” – mondja. Sír, mert a gyógyszerei megakadályozzák a teherbeesést.

Sír, mert a férje önmagát hibáztatja, ettől pedig annyira megváltozott, hogy nagyon nehéz vele együttélni. Sír, mert az összes lánytestvérének vannak gyerekei. Sír, mert az egyik testvérének úgy van gyereke, hogy egyáltalán nem is akarta, hogy legyen. Sír, mert a legjobb barátnője terhes. Sír, mert meghívták egy újabb babaváró buliba. Sír, mert az anyukája folyton azt kérdezgeti: “Lányom, mégis mire vársz még?” Sír, mert férje szülei unokát akarnak. Sír, mert a szomszédnak ikrei vannak, és szörnyen bánik velük. Sír, mert 16 évesek akaratukon kívül esnek teherbe. Sír, mert nagyon jó nagynéni. Sír, mert már neveket is választott leendő gyerekeinek. Sír, mert van egy üres szoba a házban. Sír, mert van egy üres hely a testében. Sír, mert a férje nagyszerű apa lenne. Sír, mert nagyon jó anya lenne, de nem az.

Valahol máshol él egy nő, 34 éves, 5 gyereke van. Az emberek azt szokták neki mondani: “Te jó ég! 5 gyerek? Reméljük, már nem lesz több!” És közben nevetnek, mert azt hiszik, viccesek. Nevet a nő is, de nem őszintén. Igyekszik gyorsan témát váltani. Csak egy szokásos nap. Egyedül van és sír. Sír, mert megint terhes, és úgy érzi, muszáj titkolnia az örömét. Sír, mert mindig nagy családot akart, és nem érti, ez miért zavar másokat. Sír, mert neki nincsenek testvérei, és nagyon magányos volt gyermekkorában. Sír, mert a nagymamájának 12 gyereke volt, és olyan szeretne lenni, mint ő.

Sír, mert nem tudja az életét elképzelni gyerekek nélkül, de az emberek azt éreztetik, hogy ennyi gyerek már büntetés. Sír, mert nem akarja, hogy sajnálják. Sír, mert ő és a férje tökéletesen képesek gondoskodni egy ekkora családról, de úgy látszik, ez senkit sem érdekel. Sír, mert mások egyszerűen felelőtlennek tartják. Sír, mert elege van a viccesnek szánt beszólásokból. Sír, mert saját vállalkozáson gondolkodik. Sír, mert kételkedik önmagában, és azon tűnődik, talán 2 gyerekkel ezelőtt meg kellett volna állniuk. Sír, mert az emberek tapintatlanok. Sír, mert csupán annyit akar, hogy békében élhesse a saját életét.

Van egy nő, 40 éves, 1 gyereke van. Az emberek azt szokták tőle kérdezni: “Csak egy gyerek? Nem is akartál többet?” “Boldog vagyok ezzel az eggyel.” – hangzik higgadtan a jól begyakorolt válasz, amit eddig már többször mondott ki, mint azt hitte volna. Senki sem gondol arra, hogy mikor egyedül van, sír. Sír, mert a terhessége maga volt a csoda. Sír, mert a fia folyamatosan kis öcsit vagy kis hugit akar. Sír, mert mindig legalább 3 gyereket akart. Sír, mert a második terhességét meg kellett szakítani, hogy ne haljon bele. Sír, mert az orvos szerint túl magas lenne a kockázat. Sír, mert sokat küzd, hogy az egy gyerekét fel tudja nevelni.

Sír, mert a férje meghalt, és nem talált utána társat. Sír, mert a családja szerint egy gyerek elég. Sír, mert a karrierjében sem tud előrehaladni. Sír, mert a szülés utáni depressziója nagyon súlyos volt. Sír, mert eltávolították a méhét. Sír, mert akarna másik gyereket, de már nem lehet.

Ezek a nők mindenütt ott vannak. Ők a szomszédaink, a barátaink, a testvéreink, a kollégáink, a rokonaink. Nem veszik hasznát a tanácsainknak, sem a bölcsességeinknek. A méhük a sajátjuk. Ezt pedig tiszteletben kell tartanunk.