Egy kíváncsi brit 60 napot töltött az utcán, és úgy döntött, soha többé nem ad alamizsnát a hajléktalanoknak
Ed Stafford a brit hadsereg egykori kapitánya, kalandor és felfedező. 60 nap az utcán című dokumentumfilmjében elhagyja fiát, feleségét és meleg otthonát 2 hónapra, hogy hajléktalanként éljen az utcán. Étel, pénz és fedél nélkül kell eltöltenie ezt az időt a tél közepén. A célja ezzel az, hogy megfejtse, miért kerülnek emberek az utcára, és hogyan élnek ott. Felfedezései nagyon érdekesek!
A hajléktalanság problémája nem csak a fejlődő országokat érinti. Egy kutatás szerint Nagy-Britanniában 320.000 ember, azaz nagyjából minden 200. brit él fedél nélkül. Ezeknek a fele Londonban él, közülük sok pedig egykor katona volt.
A 43 éves Ed Stafford rá akart jönni, miért élnek ezek az emberek az utcán, ezért 60 napon át maga is London, Glasgow és Manchester utcáin élt.
Extrém tapasztalat
Ed rengeteg dolgot csinált már az életében: végig sétálta az Amazonas-folyó teljes hosszát (kb. 6440 km-t), 2012-ben pedig bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe azzal, hogy ő volt az első ember, aki valaha ilyen túrát végigcsinált. Amikor a Discovery Channelnek készített filmet, Ednek a lakatlan fiji szigeten, Oroluán kellett élnie víz, élelem, ruha és eszközök nélkül 60 napon át. Előfordult, hogy közben megtört és még a legapróbb probléma fölött is könnyekben tört ki. De valamennyi kalandja közül a hajléktalanság volt a legidegtépőbb és legrémisztőbb számára.
5 kg-ot hízott
A hajléktalan élet Ed számára jövedelmezőbb volt, mint azt gondolta volna. Egyetlen éjszaka alatt 100-200 fontot szedett össze, többet, mint amennyit egy átlagos londoni keres egy átlagos munkával.
Ételből sem volt hiány: önkéntesek ingyen hamburgert és más gyorsételeket osztottak a hajléktalanoknak, többet, mint amennyire valójában szükségük volt.
Glasgow-ban például Ed 26 ételosztó önkéntest számolt meg, miközben csak 2 hajléktalan férfi volt ott, akik közül az egyik arra panaszkodott, hogy túletetik.
Kezdeti elképzeléseivel szemben, hogy éhezni és fogyni fog, Ed 5 kg-ot hízott 60 nap alatt. Tesztek kimutatták, hogy szívproblémái lettek volna, ha ezt a táplálkozást folytatja.
Ed vállalta a kockázatot és a kukából evett. Egyszer talált egy finom salátát is, de sajnos nem élvezhette, mert bele volt ragadva egy rágó…
Néha az is előfordult, hogy a wc-kagyló vizében kellett megmosdania. Kizárólag akkor tudott teljesen levetkőzni és megmosakodni, mikor bezárkózott egy wc-fülkébe.
Egyesek megkeresnek 100 fontot, aztán hazamennek egy forró fürdőt venni
Ed azt hitte, szabad akaratából senki sem fagyoskodna az utcán, ám valójában a hajléktalanok szívesebben töltik itt az időt, mint a szállókon. Az egyik hajléktalan, aki 20 perc alatt 20 fontot is meg tudott keresni, azt mondta, szállásra kell neki a pénz, de közben az összeset drogra költötte.
Ed nagyon megdöbbent, hogy nem ő volt az egyetlen ál-hajléktalan. Volt, akinek volt lakása, mégis kint az utcán dolgozott, hogy megkeresse a pénzét. Pénzt kéregettek a megélhetéshez, majd drogot és alkoholt vettek rajta. Az egyik ál-hajléktalan, Darren azt állította, 600 fontot is meg tud keresni egy éjszaka alatt úgy, hogy pénzt kéreget a kocsmából kilépő részegektől. De többnyire hazament, otthon vacsorázott, és vett egy forró fürdőt, miután összegyűlt 100 fontja.
Egy másik ál-hajléktalan kapott egy lakást az államtól, miután kijött a börtönből. Eleinte még keresett rendes munkát is, de óránként 8 fontot ajánlottak neki, ami számára elfogadhatatlan volt. Ezért keresett egy egyszerűbb módot a megélhetésre.
Ed szerint még az igazi hajléktalanoknak sem annyira pénzre, mint inkább érzelmi támogatásra volna szükségük ahhoz, hogy be tudjanak illeszkedni a társadalomba. Annak ellenére, hogy az utcákon talált néhány barátot, úgy érzi, soha többé nem ad alamizsnát egyetlen hajléktalannak sem.
Hogyan kerülhetsz az utcára?
A hajléktalan életnek megvannak a nehézségei, Ed azonban a vége felé már nagyon élvezte a szabadságot, amit ez az új élet adott neki. Azt azonban hangsúlyozta, hogy még akik el is fogadták a hajléktalan életet, azok sem akartak örökre csavargók maradni.
Volt, aki a drogfüggő szülei elől menekülve kötött ki itt, vagy a családi erőszak üldözte az utcára. Manchesterben Ed találkozott Dinával, akinek 6 gyereke volt. Azt állította, régen olyan neves cégeknek modellkedett, mint a Debenhams és a Marks & Spencer. Az élete 13 éves korában siklott ki. Szülei elváltak, ő pedig drogfüggő anyjával maradt. 15 éves korában szerelmes lett egy fiúba, aki később a gyerekei apja lett. Jelenleg a gyerekei az apjukkal élnek, míg ő egy bevásárlókocsikból és sátrakból összeeszkábált bodegában lakik. Dina drogfüggő, de a gyerekei nagyon hiányoznak neki.
Dina boldogan invitálta meg Edet a kunyhójába, még sütivel is megkínálta.
A hajléktalanként töltött idő alatt Ed nagyon sokszor találkozott a droggal és az erőszakkal. Látta, ahogy két hajléktalan egy jobb helyért verekszik egymással, és volt dolga a rendőrséggel is, akik megfenyegették, hogy letartóztatják a koldulásért. Egyszer a hálózsákja is átázott, mert valaki levizelte, de még mindig nem ez volt a legrosszabb, hiszen voltak olyanok, akiknek felgyújtották a hálózsákját.
Egy idő után Ed visszatért oda, ahol Dina kunyhója is állt, de már sem a kunyhót, sem annak gazdáját nem találta ott.
