15 hétköznapi dolog, amit eredetileg egészen más célra terveztek

Többnyire meggyőződésünk, hogy a dolgokat rendeltetésüknek megfelelően használjuk. Pedig sok olyan tárgy van, amit eredetileg más célokra terveztek. Most megnézheted, hétköznapi tárgyaid milyen funkciót töltöttek be korábban.

Coca-Cola

John Pemberton gyógyszerész, amerikai polgárháborús veterán alkotta meg ezt az italt kóladióból és kokalevelekből. Fogyasztását azoknak a katonáknak javasolta, akik eddig morfiummal próbálták meg csillapítani a sérülések okozta fájdalmaikat. Később üdítőitalként kezdett kereskedni vele, de hamarosan minden részvényét eladta. Az új tulajdonosok már olyan kokalevelekből kezdték el gyártani a Coca-Colát, amiből előzőleg kivonták a kokaint.

A fekete ruha

Az 1920-as évekig fekete ruhát csak a gyász jeleként viseltek a nők, mégpedig legalább 2 évig. Aztán 1926-ban Coco Chanel elkészítette a híres “kis feketét”, amit a Vogue “Chanel’s Ford” névre keresztelt el a tervező emlékére. Először a filmsztárok kezdték el hordani, majd világszerte elterjedt.

Karaoke

Daisuke Inoue egy japán rockzenész, aki egy kávézóban játszotta zenekara számait olyan vendégeknek, akik szívesen becsatlakoztak énekelni. Egyik este, mikor nem dolgozott, egy szalagra rögzítette a zenét, és ezt adta oda kollégáinak. 1971-ben pedig feltalált egy olyan gépet, ami ének nélkül játszotta le a zenét, így a zenészek pihenhettek, miközben a vendégek énekesként próbálták ki magukat.

Play-Doh

Ezt az anyagot eredetileg tapéták megtisztításához használták olyan házakban, ahol a kandalló összekormozta a falat. A vinyl tapéták megjelenésével ez egyszerűbbé vált, hiszen azokat szivaccsal könnyen le lehet törölni, így a gyurma elvesztette eredeti funkcióját. A feltaláló egyik rokona, egy óvónő odaadta a gyerekeknek a ragacsos anyagot, hogy játszanak vele. A sikere elképesztő volt! Később a tisztítószert eltávolították belőle, színezékkel helyettesítették, így született meg az a Play-Doh, amit ma ismerünk.

Futópad

A mai futópad prototípusát Sir William Cubitt alkotta meg 1818-ban a börtönben tétlenül raboskodó férfiaknak. Az izomerejüket használta fel a gabonák megőrléséhez. A rabok felmásztak egy vízszintes korláthoz, és abba kapaszkodva taposták a véget nem érő lépcsőfokokat.

Post-it jegyzettömb

Dr. Spencer Silver egy tartós ragasztó feltalálásán kísérletezett, de a ragasztó nem volt elég erős, a dolgok könnyedén elváltak róla. Ekkor a kollégája, Arthur Fry elkezdte ezzel a ragasztóval beragasztani a könyvjelzőt az énekeskönyvébe. Hamarosan a ragacsos jegyzetlapok megjelentek az üzletekben, és még ma is világszerte használják őket.

Magassarkú cipő

Az ókori Egyiptomban a magas rangú hivatalnokok viseltek magasított sarkú cipőt a vallási rituálékon. Nők és férfiak is hordták ezeket a lábbeliket. De a hentesek is kedvelték, hiszen így nem kellett a vérben tocsogva dolgozniuk. A perzsa lovasok pedig íjazás közben vették hasznát. A középkori Európában a magassarkú viselése az előkelők privilégiuma volt és egyre népszerűbb lett. A 20. században pedig feltalálták a tűsarkakat.

Buborékfólia

A két mérnök, Alfred Fielding és Marc Chavannes találták fel 1957-ben. Eredetileg egy háromdimenziós műanyag tapéta volt, de ezt a szerepét nem töltötte be túl jól. A feltalálók azonban rájöttek, hogy csomagolóanyagként kitűnően működik. Hamarosan szabadalmaztatták, és azóta is nélkülözhetetlen a csomagolások egyes fajtáinál.

Párna

Mezopotámiában a párna a tehetős emberek kiváltsága volt. Ezeknek a kemény fejtámaszoknak az volt a funkciójuk, hogy alvás közben távol tartsák az ember arcától és hajától a bogarakat. Az ókori Kínában kifejezetten haszontalannak tartották a puha párnákat, helyette fából, bambuszból, jádéból, porcelánból vagy bronzból készítették a fejtámaszokat, ami a démonokkal szemben is védelmet nyújtott.

Vazelin

A 19. század közepén az olajmunkások folyamatosan küzdöttek azzal a viaszos anyaggal, ami folyamatosan felhalmozódott a fúrótorony olajpumpáiban. A brit kémikus, Robert Chesebrough azonban meglátta ebben a lehetőséget. Megvizsgálta az anyagot, és rájött, hogy vannak hasznos tulajdonságai. A felfedezése utáni években gyakorlatilag mindenre használták, a sebkezeléstől egészen a szőnyegtisztításig.

Lépcsőjáró rugó

Kezdetben egyáltalán nem gyerekjáték volt. Richard T. James haditengerészeti mérnök arra keresett megoldást, hogy az érzékeny eszközöket a hajón hogyan lehetne stabilan elhelyezni. Többféle rugóval is kísérletezett, mikor az egyik egyszer csak “lelépkedett” a könyvkupacról, ahova tette. Ekkor született meg a gyerekjáték ötlete, amit Slinky néven lehetett megtalálni az üzletekben. Vállalata több mint 300 millió darabot adott el belőle.

Teafilter

1904-ben Thomas Sullivan, a New York-i tea- és kávéimportőr úgy döntött, hogy sokkal mutatósabb formában, selyem tasakokba csomagolva fogja árusítani a teát. Vevőinek tetszett az újítás, de mint kiderült, egészen másként használták a kis tasakokat, mint ahogyan Sullivan azt gondolta. Az eredetileg csomagolásnak szánt tasakot beáztatták a forró vízbe, és ezen keresztül főzték meg a teát. Megrendelései rohamosan nőttek, találmánya világszerte népszerű lett.

Listerine

Joseph Lawrence találta fel ezt a fertőtlenítő hatású készítményt 1879-ben műtéti eszközök sterilizálásához. A sebész Dr. Joseph Lister után kapta a nevét. Az emberek azonban meglátták benne a lehetőséget, és mindenféle célra használni kezdték: fertőtlenítettek vele sebeket, kezeltek vele gombás fertőzéseket, korpásodást, használták a fogászatban és még izzadásgátláshoz is. Az 1920-as években lett igazán népszerű, amikor először reklámozták Listerine néven. A hirdetésben egy lány elfordította a fejét vőlegénye bűzös lehelete miatt, és azt kérdezte: “Boldog lehetek vele ennek ellenére?”

Fertőtlenítőként ma is használhatjuk, pl. borotválkozás után.

Viagra

A Pfizer szívbetegségek kezelésére fejlesztett ki egy gyógyszert, de a klinikai kísérletek során ezen a téren hatástalannak bizonyult. Azonban fény derült egy mellékhatására: a gyógyszer intenzíven fokozta a véráramlást az ágyéki régióban. Így született meg a híres afrodiziákum.

Mikrohullámú sütő

Kevesen tudják, hogy a mikrót teljesen más célra találták fel, mint amire ma használjuk. A Raytheon egyik alkalmazottja, a mérnök Percy Spencer a radarberendezést tesztelte, és észrevette, hogy az aktív radarból származó mikrohullámok megolvasztottak a zsebében egy csokit. Kísérletképpen kukoricát tett a magnetronba, ami azonnal elkezdett kipattogni. Ez volt az évszázad felfedezése!