Minél magányosabb valaki, annál jobbak a túlélési esélyei
Egy friss kutatás alapján most új magyarázatot találhatunk arra, hogy a magányos emberek miért kerülnek a szociális háló peremére. – A legújabb eredmények szerint a magányos emberek agya sokkal aktívabban, sokkal éberebben reagál a veszélyhelyzetekre. Aki hajlamos az elszigetelődésre, egyúttal az átlagnál hajlamosabb az önvédelemre, a védekező viselkedésre is.
A legtipikusabb vélekedés szerint az elmagányosodást a többség önmagának, antiszociális viselkedésének és rossz kommunikációjának köszönheti. A kutatások azonban régóta mást állítanak. Egy júliusi felmérés, azt állítja, hogy a közvélekedéssel ellentétben a legmagányosabb emberek kiváló szociális képességekkel rendelkeznek. Ehhez érdekes kiegészítést ad a magányról készült legfrissebb kutatás, ami a magányos emberek viselkedését és agyműködését vizsgálta.
Professor John Cacioppo magánykutató, a kutatás vezetője elmondta, hogy rendkívüli kognitív mintát fedeztek fel, ami rávilágíthat arra, hogy miért lesz magányos valaki. A kutatás során magányos és nem magányos emberek agyműködését hasonlították össze. Mindkét csoport agyát EEG készülékkel vizsgálták. Eközben különböző szavakat mondtak nekik, köztük olyanokat, amelyek pozitív és negatív jelentéssel bírnak, illetve szociális és kevésbé szociális asszociációkat kiváltó fogalmakat.
A magányos emberek agya gyorsabban reagált azokra a szavakra, amelyek valamilyen társas kapcsolatot jelöltek, és a negatív jelentésű szavak is élénkebb reakciót váltottak ki belőlük. A kutatók szerint ennek hátterében egy evolúciós védekező mechanizmus áll, ami segíti a túlélést.
A kutatók mindezt arra vezették vissza, hogy azok a halak, amelyek a csoport szélén úsznak, nagyobb eséllyel válnak a ragadozók áldozatává, mint a középen úszók. Éppen ezért a halak egy bizonyos csoportja megtanulta, hogyan kerüljön középre, míg azok, akik általában a csoport szélére sodródnak, tudják, hogy nagyobb veszélyben vannak, mint társaik. Ők hozzászoktak, hogy a szociális periférián jobban meg kell védeniük magukat. Így hatékonyabbak védekezési mechanizmusaik, hiszen jobban érzékelik a veszélyt.
„A társadalom perifériáján lenni tehát nem csupán szomorú, hanem veszélyes is. Az evolúciós modell hatásai az agyra, és a modern viselkedéskutatások is rámutatnak, hogy a magány rövid távon segíti az önfenntartást és a túlélést, beleértve a potenciális veszélyre való kihegyezettséget, a fenyegető tényezők kiszűrését” – mondta el John Cacioppo a kutatás tanulságainak összefoglalásaként.
