Amiről egy férfinak fogalma sincs!
Vannak dolgok az életben, amelyeket a férfiak soha nem fognak megérteni. Nem azért, mert nem figyelnek ránk, hanem mert teljesen más elmesélni, mint megélni egy szituációt.
Már nem is számolom az alkalmakat, amikor egy barátnőm vagy én kijelentettem, hogy “a férjem ezt soha nem fogja igazán megérteni”. Ilyenkor mindannyian tudjuk mire is gondolunk és nem is fecsérelünk el több szót a témára.
El kell fogadnunk, hogy a férfiak gondolkodása teljesen más, mint a nőké. Nem rosszabb, nem jobb, csak egyszerűen más. Ez pedig sokkal feltűnőbbé válik, amikor párból egyszer csak családdá fejlődünk.
Bizonyos témákban ők az okosabbak, másokban pedig mi vagyunk tájékozottabbak. Vannak helyzetek, amelyeket ők elemi ösztönből meg tudnak oldani, de akad olyan is, amely számunkra teljesen természetes, ők viszont hozzá sem tudnak szagolni. Nézzük meg mik azok, amelyek örök ellentétben állnak férfi és nő között.
Mielőtt terhes lettem, teljes munkaidőben dolgoztam akár csak a férjem. Aztán mikor várandóssá váltam, ugyanúgy dolgoztam tovább, csak közben elindult a pocak növesztése.
Ezzel együtt számtalan hormonbeli változás és ismeretlen érzés kerített hatalmába, amelyek indokolatlan hangulatingadozást jelentettek a mindennapjaimban.
A férjem ezeket megértette, elfogadta, de voltak pillanatok, amikor értetlenséget láttam az arcán. Próbált a segítségemre lenni, de magam sem tudtam elmondani hogyan tegye. Ez persze nem probléma, csak tény.
Azt hiszem mi sem fogjuk megérteni teljes mértékig az ő gondolkodásukat, ahogy ők sem a miénket. Ezért gyártódik annyi elmélet és tanulmány a férfi-női gondolkodásról, mert sok embert érdekel.
Ettől függetlenül vannak tények, amelyeket nehéz megmagyarázni, de mégis igazak. Például a férjem soha nem tudja megmondani merre találja a kakaóport vagy a szalvétát, pedig mind a kettőt szokta használni. Ha apával van otthon a gyerek, akkor biztos, hogy egésznap pizsamában fognak tekeregni a lakásban és szellőztetni sem fognak.
Nekik ez így teljesen normális, számomra egyáltalán nem az. Olykor arra gondolok, hogy biztos nem tudja hogyan kell felöltöztetni a gyereket, pedig nyilván tudja. Ezek csak ellentétek és tények, amelyek nem tesznek minket rossz szülővé, nem fogjuk kevésbé szeretni egymást ezek miatt.
Sokszor veszekszem vele azért, hogy miért hagyja a morzsákat a konyha pulton, miért hevernek szennyesek a lakásban ha nem vagyok otthon és mindig kiemelem, hogy 8 óra munka után nem arra vágynék, hogy utánuk pakoljak. Pedig ha egy nyugodtabb pillanatomban végig gondolom, akkor rájövök, hogy nem ezen múlnak a dolgok.
Ha szépen megkérem le fogja törölni a morzsákat és elpakolja a szennyest. Sosem fogja igazán megérteni hogy miért zavar az a pár szem morzsa, mikor 10 perc múlva újra kenyeret fogok vágni, de megteszi nekem mert szeretem engem. Ahogy én sem fogom megérteni, hogy a rengeteg egyformának tűnő szerszámát miért szereti sorba rendezni a ládában, miért nem mindegy hogyan tároljuk. Ha kiveszek belőle valamit, akkor igyekszem helyesen visszatenni, de sosem fogom megérteni miért fontos ez.
Amit viszont biztosan nem tud
Fogalma sincs milyen érzés látni a saját tested változását úgy, hogy nem tudsz semmit tenni ellene. Nem tudja mit jelent úgy elmenni a mosdóba, hogy közben apró szempárok szegeződnek rád.
Azt sem tudja mennyi kávét iszom meg egy nap ahhoz, hogy a gyerekekkel lépést tudjak tartani. Viszont azt sem tudja, hogy mennyire szeretem őt, mert az érzéseimet sosem tudtam igazából szavakba önteni.
Nem tudja mennyit segít nekem a puszta létével és azt sem, hogy mennyivel nehezebb és szomorúbb lenne az élet nélküle. Morzsa, szennyesek és a szerszámokkal együtt így kerek a világ, nem kell mindent megérteni.
Nem tudja mennyit jelent nekem, hogy a változásaimmal együtt szeret engem és mellettem áll.
Nem tudja mennyire nehéz nekem, de azt sem, hogy egyben milyen csodálatos is az életem. Szóval a férjemnek, akinek fogalma sincs milyen otthon maradni a gyerekekkel, csak annyit tudok mondani, hogy köszönöm a létét! Köszönöm, hogy kiegészít, mint puzzle darabok egy tájképet!
