Ez az a fotó, amit nem kéne megmagyarázni

Én a Tumblren láttam meg először ezt a fotót, egy három jelenetből álló animgifen. Az első kockán a vérző fejű kisfiú bámul a semmibe, aztán egy pillanatra lebiccenti a fejét.

A következő gifen beletúr a kócos hajába, pontosan azzal a mozdulattal, ahogy a kétévesem dörzsöli meg az arcát, miután fáradtan nyújtózkodik alvás után. Itt már arra is figyeltem, hogy a pólóján mesefigurák vannak, és pont olyan ütemben veszi a levegőt, mint bármelyik gyerek, aki félig még alszik.

A harmadikon meglátja a vért, és a pillanat tört része alatt minden megváltozik. Próbálja letörölni a kezéről, mintha csak sáros lenne vagy csokis, és a sokk okozta mozdulatlanság kétségbeesett pánikba csap át – de a jelenetet itt elvágták, nekem pedig olyan gombóc maradt a torkomban, hogy azonnal haza akartam menni megölelni a családomat.

A bejegyzés alá csak ennyi volt írva:

ALEPPÓ

Nem derült ki, mi van a fiúval, hogy mikor készült a felvétel, vagy hogy egyáltalán mit is látunk pontosan, de a jelenet így is tökéletesen működött. Nem nehéz kiegészíteni a képet. Tudjuk, hogy Szíriában öt éve súlyos polgárháború dúl, 400 ezren haltak meg a harcokban (kb. 14 ezer gyerek), a környékről pedig milliók menekülnek, pont az ilyen helyzetek elől.

Az augusztus 17-én készült felvétel órák alatt bejárta az egész világot. A fiú rakétatámadás túlélője, a város felkelők által ellenőrzött részén található házuk környékét érte találat. Egyes lapok szerint Oroszország vagy az oroszok támogatását élvező szíriai kormány hadserege bombázta a felkelők állásait a városban. A New York Times és több nagyobb lap szíriai aktivistákra hivatkozva írja, hogy a támadásban részt vevő gépek a Hmeimim légibázisról szálltak fel, és nagyjából két perc alatt érték el a támadás helyszínét. Ennyi idejük volt a helyieknek, hogy az erre kiépült hálózaton figyelmeztessék egymást a közelgő légi csapásra, és fedezékbe vonuljanak.

Az eredeti felvételen két másik gyereket és egy felnőttet is hoznak a mentőautóba, egy másik felnőttet pedig letakarva emelnek ki a ház romjai alól. Omran Daknes – így hívják az ötéves szíriai kisfiút – három testvérével és szüleivel élt a házban, a támadást mind a hatan könnyebb sérülésekkel élték túl. Már el is hagyták a kórházat.

Omran, miután bekötözték a fejét a kórházban.

A támadásnak viszont nyolc halálos áldozata volt, köztük öt gyerek. A kisfiút ellátó orvosok beszámolója szerint aznap 15 gyereket vittek be az M10 kódnevű kórházba, mindegyiküket hasonló vagy súlyosabb sérülések miatt kellett ellátni. A kórház azért viseli az M10-nevet, hogy ne lehessen beazonosítani – a felkelőket ápoló intézmények állandó célpontjai a légitámadásoknak. Az M10-et is nemrég érte találat.

A kép

Nehéz szó nélkül elmenni a jelenet mellett, a rengeteg megosztás is ezt bizonyítja, de akkor sincs könnyű dolga valakinek, ha megpróbál mellé bármit írni, amikor posztolja. Mit írjunk egy vérző fejű kisfiú mellé?

A Facebook reggel azzal fogadott, hogy ma van a fényképezés feltalálásának 177. évfordulója, és „ezen a napon köszöntsük azokat a képeket, amik új perspektívából mutatják be nekünk a világot, és közelebb hoznak egymáshoz bennünket”.

A vérző fejű kisfiú fotója azonnal ikonikus és szimbolikus jelzőket kapott az emberektől. Megosztások százezrei és a posztok alatt kialakult párbeszédek mutatják a legjobban, mennyire fel tudja piszkálni egy ilyen megdöbbentő és erős kép a világot. A távolba bámuló fiú a legtermészetesebb emberi ösztöneikre hat, mindenki tud kapcsolódni hozzá, aki látott vagy szeretett már gyereket.

Politikusok és aktivisták kezdtek kampányolni a fotóval minden oldalról, pont úgy, ahogy a vízbe fulladt szíriai kisfiú képével is tavaly. Van, aki azoknak dörgöli az orra alá, akik menekültek ellen uszítanak, másoknak a szíriai emberek küzdelmét jelképezi, de olyan is van, aki a civileket élő pajzsként használó felkelők módszereit kritizálja vele. Sorra születnek olyan cikkek is, amik a szenzációhajhászással vádolnak mindenkit, aki megosztja és felhasználja ezt a képet. Omrant is ráfotoshopolták már a feje felett átbeszélő Obama és Putyin fotójára, beültették Szíria nemzetközi képviselőjének, mémek és grafikák ezrei születtek egy nap alatt, a képek pedig milliókhoz eljutottak már valamilyen formában – újra és újra felhívva a figyelmet a szíriai háború borzalmaira.

Elérhet-e ma ennél többet egy fotó?

Mindig elhangzik ez a kérdés, amikor brutális, kegyetlen vagy szomorú képeket kap fel a világ. A válasz pedig mindig ellentmondásos: ezeknek a képeknek el sem kellett volna készülniük, de mivel elkészültek, kénytelenek vagyunk beszélni róluk és örökké emlékezni rájuk. Ha visszagondol a vietnami háborúra, vagy azt mondom, hogy második világháború, képeket fog maga előtt látni, pedig egyik ütközetnél sem volt ott. Ha bármit el lehet ma érni egy képpel, miközben milliónyi másik fotóval versenyez néhány másodpercnyi figyelemért, az pontosan ennyi.

Nem egy fotó fogja megváltani a világot, csak azzal segít, hogy nyomasztó beszédtémává emel fontos kérdéseket. Miután megjelent a kép, Oroszország már be is jelentette, hogy kész lenne ideiglenes tűzszünetről tárgyalni Aleppóban.

Amíg az egész világ ezen a jeleneten hüledezett, egy valaki biztosan volt, akit nem döbbentett meg a kép: Mahmud Raslan fotós-aktivista az, aki a felvételt készítette. Mielőtt megállt a mentőautónál kamerázni, ő is a mentésnél segédkezett, és három holttestet segített kiemelni a romok alól azon az estén, de még ezt sem tartja különlegesnek. Napról napra készít ilyen felvételeket, szerinte bármelyik körbejárhatta volna már a világot. A New York Timesnak azt mondta, nem is érti, miért ez lett különleges.

Ez a jelenet mindennap megismétlődik körülötte valamilyen formában. Ott évek óta ez az új normális.