Mi történik, ha hagyjuk az embereknek, hogy bárkivel bármit büntetlenül megtehessenek

Mindannyian emberek vagyunk, iskolázottak vagyunk, nem szegjük meg a törvényt, és tiszteljük az erkölcsi normákat. De mindannyian társadalomban élünk, és képesek vagyunk megsérteni más emberek magánszféráját. Mi történik akkor, ha hagyjuk, hogy az emberek azt tegyenek, amit csak akarnak, mégpedig bármilyen következmény nélkül? Most erről a témáról tudhatsz meg többet, és arról, hogy mit tehetünk, hogy a jövőben ilyesmik ne fordulhassanak elő.

A Marina Abramovic-kísérlet

A szerb kortárs művész arra volt kíváncsi, mit tesznek az emberek, ha abszolút hatalmat kapnak valaki felett. Az ötlete nagyon egyszerű volt: hagyta, hogy más emberek 6 órán át azt tegyenek vele, amit csak akarnak. A “Ritmus 0” nevet viselő kísérletet Nápolyban végezte 1974-ben.

A kísérlet során Abramovic a közönség előtt állt, akik az előtte lévő asztalon található 72 tárgy közül bármelyiket kiválaszthatták, hogy azzal azt tegyenek Marinával, amit csak akarnak. A tárgyak között volt rózsa, toll, parfüm, méz, kenyér, szőlő, bor, olló, szike, szögek, fémrúd és egy pisztoly, benne egy tölténnyel. A művész ezeket az instrukciókat írta ki az embereknek:

Eleinte az emberek kedvesek és óvatosak voltak, megölelték Marinát, és virágot adtak neki. De mikor azt látták, hogy a művész semmit nem reagál, nem is tiltakozik, tovább mentek. A hajába, a ruháiba, de még a bőrébe is belevágtak. Az emberek mind agresszívebbek lettek. Amikor a megtöltött pisztolyt valaki Marina fejéhez szegezte úgy, hogy a művész saját ujját tette rá a ravaszra, a közönség soraiban verekedés tört ki.

“Azt akartam megmutatni, hogy az emberek milyen gyorsan képesek visszatérni természetes állapotukba, hogy ha hagyjuk nekik. Amit megtanultam, az az, hogy ha hagyod, a közönség képes megölni téged.” – mondta Marina.

Kísérlete bebizonyította, hogy még a legátlagosabb, mentálisan egészséges emberek is képesek szörnyű, erőszakos cselekedetekre, ha van rá alkalmuk.

A gyermekkorunk meghatározó

Egyes családokban a gyereknek semmilyen joga nincs, míg más családoknál azt tehet, amit akar. Ennek következtében a gyerekek úgy nőnek fel, hogy azt hiszik, mindenki más is megteheti azt, amit akar, vagy éppen ellenkezőleg, próbálják kompenzálni a rettenetes gyermekkorukat és a szülői elnyomást, ezért másokat kínoznak. Ezért nagyon fontos megtalálni a középutat. Egyrészt szükséges a gyereknek szabadságot adni, másrészt viszont meg kell tanítani mások tiszteletére.

A skót tanár és író, Alexander O’Neal elmagyarázta a különbséget a szülőknek szabadság és az abszolút szabadság között.

Szerinte az önszabályozás a lényeg. Csak egy ostoba ember ad egy gyerek kezébe egy gyufásdobozt. Pl. ha az 5 éves lányod szeretne ruhát varrni a kedvenc kabátodból, nem fogod engedni neki. De ajánlhatsz neki helyette valami mást, mondjuk egy olyan ruhát, amit már nem hordasz.

A gyereknek nagyon fontos szabadságot adni, de meg kell nekik mutatni a korlátokat is. El kell magyarázni, hogy miért vannak a korlátok: azért, hogy megóvják mások egészségét vagy szabadságát.

A büntetésnek nem a súlyossága az elrettentő, hanem az elkerülhetetlensége

A pszichológusok és a bűnügyi szakértők tudják, hogy a büntetés súlyossága nem annyira elrettentő, mint az elkerülhetetlensége. A probléma az, hogy nem minden bűnügyet sikerül megoldani. Amerikai kutatók szerint a gyilkosoknak csupán 75%-át tartóztatják le. Az Amerikai Igazságügyi Hivatal statisztikája szerint a 2005-ben, 30 államban szabadon engedett 405.000 elítélt 68%-át 3 éven belül újra elítélték. Ez a statisztika pedig minden évben megismétlődik. A fogvatartottak nem hiszik, hogy újra letartóztatják őket. Ha a bűntények legalább 95%-át sikerülne megoldani, kevesebb embernek lenne esélye újra megszegni a törvényt.

Ezt a témát Oscar Wilde fejtegette a Dorian Gray arcképe című regényében. Főhőse tudja, hogy bármilyen bűnt elkövethet, az csak a róla készült arcképet fogja csúfítani, ő maga pedig mindvégig fiatal és szép marad. Senki sem feltételezné, hogy egy ilyen szép ember ilyen szörnyű bűnöket követ el.

Még Dosztojevszkij regényének címe, a Bűn és bűnhődés is arra utal, hogy minden bűntettet büntetésnek kell követnie. A bűnözőknek való megbocsátás csak újabb bűntényekhez vezet.

Néhány nagy vezető, mint Hitler vagy Sztálin büntetlensége szörnyű eseményekhez vezetett a saját országukban és a világ számos helyén.

Abszolút hatalom a filmeken

Nagyon sok rendező foglalkozik a büntetlenség témájával a filmjeiben. A Lars von Trier által rendezett Dogville – A menedék című filmben a Nicole Kidman által megformált karakter egy kisvárosban rejtőzik el a rendőrök elől. Kezdetben a helyiek kedvesen fogadják, majd hamarosan rájönnek, hogy a lány teljesen egyedül van a városban, és csakis tőlük függ, hogy a rendőrség megtalálja-e vagy sem. Ezért elkezdenek szolgaként bánni vele, keményen dolgoztatják, megalázzák, megerőszakolják.

Az A kísérlet című filmben 26 önkéntes játssza az őrök és az fogvatartottak szerepét. Az őrök annyira beleélik magukat a szerepükbe, hogy végül szadistává válnak.

Az Experimenter című filmben valós kísérleteket mutatnak be, melyek bizonyítják, hogy az emberek könnyen képesek bántani másokat, ha szükségét érzik.

Amikor a rendezők elmesélik ezeket a történeteket, a miértekre nem mindig adnak választ. Azt akarják, hogy a nézők maguk keressék meg ezeket.

Könnyebb agressziót, mint békességet mutatni

Miért kezdik el az emberek gyűlölni egymást? Muzafer Sherif pszichológus próbált erre választ keresni. Egy nyári táborban modellezett egy konfliktust a gyerekek között. 2 csoportra osztotta őket: a Viperák és a Sasok csoportjára. A versenyeken csak az egyik csapat nyerhetett.

A viszály nagyon hamar kialakult a két csoport között. Még verekedtek is egymással. Mind jobban és jobban gyűlölték egymást. Ezt követően a játékvezető olyan helyzeteket teremtett, melyeket a két csapat csak együtt oldhatott meg. Például, “véletlenül” lerobbant a buszuk, és közösen kellett tolniuk. Ennek következtében a viszály megszűnt, de jóval lassabban.

Harry Potter és Draco Malfoy viszályának egyik oka lehetett, hogy a csapataik az iskola alapítása óta rivalizáltak egymással. Bizonyítani azt, hogy az ő csapata a legjobb, minden diák számára becsületbeli ügy volt. Mikor Harry és Draco gyerekei ugyanabba a csapatba kerültek, barátok lettek.

Szinte mindennap találkozunk olyanokkal, akik az embereket két csoportra – mi és ők – felosztva kezelik. Kérdezd meg magadtól, miben különbözik az a másik ember? Azért különbözik, mert valaki azt mondta? Túlzottan különbözik?

Miért történik ez, és hogyan lehet megelőzni

Az emberek gyakran agressziót mutatnak a világ felé, mert félnek a világtól és önmaguktól. Egy erős és magabiztos személyiség soha nem akadályozza más embert a szabadságában. A félelem teszi védekezővé és agresszívvé az embereket.

Az emberek sokszor azt a szerepet játsszák, amit a társadalom rájuk osztott, és emögött rengeteg dolgot elrejtenek. Jó, ha van olyan, akivel megoszthatod a félelmeidet. De legtöbbször az emberek bezárulnak, és a félelem és a düh által fejezik ki az érzelmeiket. Különösen igaz ez akkor, amikor tudják, hogy nem lesznek megbüntetve.

Hogy “Úgy bánj másokkal, ahogy szeretnéd, hogy mások bánjanak veled.”, talán közhelynek tűnik, de nagyon hasznos, ha beleképzeled magad mások helyzetébe. Így tudni fogod, hogyan viselkedj másokkal adott helyzetben.

Az emberek bármit is tesznek, felelősséggel tartoznak a tetteikért. Jegyezd meg: “A te szabadságod ott végződik, ahol az enyém kezdődik.”