A párt értesítették, hogy örökbe fogadhatják az újszülöttet. De amikor az apa meglátta az örökbeadó anyát… kis híján elájult!
Minden adott volt, hogy a már gyermekkorukban megálmodott, gyönyörű kislányuk megszülethessen. De a sors gonosz tréfát űzött velük…
Walt és Annie kapcsolata diákszerelemként indult, és az idő teltével sem kopott meg. Walt és Annie már tiniként tudták, hogy örökké együtt lesznek, és ha egyszer majd szülőkké válnak, kislányuk lesz, akit Chloe-nak neveznek majd el. Így is lett. A szerelemből házasság lett, de a fiatalok úgy döntöttek, várnak még egy kicsit a családalapítással.
Sokat voltak úton a kiküldetések miatt, ezért halogatták a gyermekvállalást, de néhány év múlva már úgy vélték, elérkezett az idő arra, hogy várva várt gyermekük megszülethessen.
A pár azt hitte, Annie azonnal teherbe fog esni, de nem így történt. Teltek-múltak a hónapok, majd az évek, de a baba csak nem akart megfoganni. Mindketten tudták, érezték, csakis úgy tudnak teljes, boldog, elégedett életet élni, ha lesz egy gyermekük. Továbbra is imádkoztak Istenhez, hogy adja meg nekik azt a kislányt, akit Waltnak gyermekkorában már látomás formájában megmutatott.
De amikor Annie négy hosszú gyötrelmes, próbálkozásokkal teli év után sem esett teherbe, azt mondta, ha máshogy nem adatik meg neki, hogy szülők legyenek, akkor fogadjanak örökbe egy kisbabát. Walt eleinte ellenezte, de később elfogadta ezt a helyzetet, azt, hogy hiába minden ima, és „ígéret”, nincs más megoldás.
Végül sok-sok papírmunka és hosszú várakozás után értesítették őket, hogy hamarosan örökbe fogadhatnak egy újszülött kislányt.
Boldog várakozásban teltek a napok. Amíg a kislány születésére vártak Annie és Walt nevet keresett leendő gyermeküknek. A nevet, ami már mindkettőjük fejébe gyermekkoruk óta „beleégett”, félretették. Úgy gondolták, ha nem születhetett vérszerinti gyermekük, akinek a Chloe neved adhatnák, akkor egy másikat választanak az örökbefogadott kislánynak.
Az örökbeadó anya még a szülés előtt szerette volna megismerni gyereke leendő szüleit, ezért Annie és Walt meglátogatta.
Amikor Walt meglátta, majdnem elájult. A kismama megszólalásig hasonlított annak a kislánynak a felnőttkori változatára, akit a múltban látomás formájában látott, amikor Isten „bemutatta neki”, mint leendő gyermekét.
Amikor megemlítették, milyen nevet adnának a babának, az anya elmosolyodott és ezt mondta. – Amióta megtudtam, hogy terhes vagyok, és kislányt várok, valamilyen megmagyarázhatatlan késztetésre egyfolytában Chloe-nak szólítottam…
Ekkor Annie és Walt is sírni kezdett. Ha Waltnak volt is valamilyen kétsége afelől, hogy igazi apja tudna-e lenni egy örökbefogadott babának, az most végképp elszállt.
Úgy vélik, Isten annyira szereti őket, hogy már előre elküldte nekik leendő gyermekük nevét.
– Amikor úgy érzed, hogy hirtelen szétesik minden körülötted, csak várj! Isten semmit nem bíz a véletlenre – mondja Wart.
