Miért jó szülni 40 felett? – 30-as, 40-es és 50-es anyukák
Napjainkban sok szó esik arról, melyik a legoptimálisabb életkor a gyermekszülésre. Régen egy huszonéves nő már “öregnek” számított, ma még előtte áll a tanulás, a hivatás megtalálása, a párválasztás, és az egzisztenciális alapok megteremtése, illetve az érzelmi intelligencia kialakulása.
Nem megalapozott az az elképzelés, miszerint az idősebb nőknek nagyobb az esélyük arra, hogy beteg gyermeknek adjanak életet, vagy ne lehessen gyermekük. Sok húszas éveiben járó, sőt még fiatalabb nő ad életet beteg gyermeknek, de ezekről az esetekről nem nagyon hallunk. Hogy mért nem tudunk róla? Egyszerű oka van. Ha egy húszas éveit taposó nő beteg gyermeket szül, az nem hírértékű. Ha azonban egy negyvenes nő ad életet beteg gyermeknek, az már hír, hiszen mutogathatunk rá, hogy lám lám milyen buta volt, nem követte az ezer éves családi tradíciót. Jelenleg sem a gazdasági, sem a szociális, sem a szociálpszichológiai társadalmi feltételek nem kedveznek a 20 év körüli, illetve a húszas években történő gyermekvállalásnak. Az egyetlen előny a biológiai életkor, mert a lelki folyamatok szintén a későbbi gyermekvállalás mellett szólnak.
Sok nő csak azért megy bele egy kapcsolatba, mert gyermeket szeretne. Nem gondolva arra, hogy ezzel három embert tesz boldogtalanná. Önmagát, a párját és a gyermeket. A gyermeked csak akkor lesz boldog gyermek, ha akkor születik, amikor megtaláltad a valódi Társadat.
Ha megnézzük a párkapcsolatokat, azt gondolom, mindenki látja, hogy szinte alig van olyan pár, akik valóban felhőtlenül boldogok egymással. Sok esetben nem a szerelem, hanem az anyagiak, a családi minták, hitrendszerek vagy éppen a gyermekek tartják őket össze. Hiába játsszuk el azonban a boldog családi életet, ha belül boldogtalanok vagyunk, azt a gyermek akkor is érzi, tudja, ha soha nem mondtuk ki nyíltan. Éppen úgy, ahogyan a párunk is érzékeli ezt tudatalatt, akkor is, ha soha nem mutattuk felé, hogy valójában a szerelem már elmúlt.
Sajnos ezekkel a problémákkal nap mint nap találkozom munkám során, amikor a feleség csak a terapeutának meri elmondani, hogy valójában már nem szereti a párját.
A világon jelenleg nagyon sok az olyan korai gyermekvállalás, ahol a nő végül egyedül neveli a gyermekét, így hiányzik a családi és az apai minta a gyermeknek. És mint tudjuk a minták öröklődnek. Aki így nő fel, nagy valószínűséggel maga is hasonló mintát követ majd, hasonló gondokkal fog küzdeni párkapcsolatában. Az így születendő gyermek életéből hiányzik a férfi minta, ezért problémái lesznek később a nőkkel vagy férfiakkal. Hisz nem tudja, milyen egy boldog család, és azt tudjuk, hogy amire nincs mintánk, azt a legnehezebb kialakítani.
Az érzelmi intelligencia érettsége is nagyobb 30-as 40-es korban. Egy 30-as és 40-es nő már jobban tudja mit akar, ismerve az élet valós értékeit.
Bár genetikailag jobb a korai gyermekvállalás, epigenetikailag nem feltétlenül van ez így.
A mai orvostudomány előrehaladott állása már a várandósság legelején ki tudja mutatni azt, hogy a gyermek egészségesen van bármilyen betegséggel, születési rendellenességgel, hibával születne meg. A genetikai hibák ma már nagy mértékben kiszűrhetők. A nők menopauzája kitolódott, és egyre több nő vállalkozik 30 éves kora után a szülésre, sőt, egyre több nő szül 40 felett. Több olyan esetről van tudomásunk, ahol az anyuka életkora 50-52 év.
A később vállalt gyermek megnöveli a szülők élettartamát, mivel a gyermeket fel kell nevelni, és azt mindannyian tudjuk, hogy életerőnk nagymértékben növekszik, ha gondoskodnunk kell valakiről.
Beszámoló 2 érintett anyukától.
„Az első gyermekemet 25 éves koromban szültem. Egy hirtelen jött szerelem gyümölcse volt ő. Sajnos a szerelem amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is ment. Teltek az évek, Gabóca közben felnőtt, én pedig kerestem a párom. 47 éves voltam, amikor megismertem Balázst. A 48-ik születésnapomat ünnepeltük éppen egy étteremben, amikor hirtelen erős hányinger fogott el. 2 hét múlva kiderült: babát várok! Életem legszebb élménye volt ez a kilenc hónap.
Én voltam az, aki mindig a kései szülés ellen emeltem fel a hangom. Most azonban minden nőnek azt mondom: vágjon bele, nincs mitől félni. Gyönyörű, egészséges, kiegyensúlyozott babát hoztam a világra, majdnem 49 évesen!”
/B. Edit Budapest/
„Elmúltam 50 éves, és azt gondoltam már jócskán benne járok a menopauzában. Korán kezdődött, mint édesanyámnak. A barátaim nevettek rajtam, mert hízni kezdtem. A szokásos nőgyógyászati vizsgálatra mentem, amikor az orvos jókedvűen közölte: önnek nem menopauzája van, hanem gyermeket vár. Megdöbbentem, és kicsit meg is ijedtem. Másképp terveztem az életemet, de egy pillanatig sem jutott eszembe, hogy elvetessem. A családom próbált lebeszélni, hogy 50 évesen nagy a kockázat. Én azonban nem hallgattam senkire, és nem bántam meg. Soha nem voltam olyan boldog, mint amikor Betti megszületett.”
/Zs. Szandra Szombathely/
