8 illemszabály, amit régen minden gyerek tudott – Ma viszont csak bántóan kevés

Lehet, hogy évtizedekkel ezelőtt a gyerekek illedelmesebbek, udvariasabbak, tisztelettudóbbak voltak? Az biztos, hogy a következő 8 illemszabályt (amit a littlethings.com-ról lestünk) megtanulták – nem úgy, ahogy a mai lurkók nagy része.

1. Tiszteld a felnőtteket – és ezt mutasd is ki!

Régen, amikor egy felnőtt belépett a szobába, a gyerek azonnal kifejezte, hogy respektálja őt. Például abbahagyta, amit éppen csinált, felállt, üdvözölte, figyelt rá, beszélgetett vele. Nem tegezte, hanem magázta, hogy a megszólítással is éreztesse, megadja neki a kellő tiszteletet.

2. Ne szaladgálj a házban!

Évtizedekkel ezelőtt minden gyerek tudta, hogy a házban tilos a szaladgálás. Ha nem bírtak magukkal, vagyis zabszem volt a fenekükben (ahogy a szülők hívták ezt az állapotot), akkor mindig ki kellett menniük az udvarra és ott levezetniük a feszültséget. Elképzelhetetlen volt, hogy a lurkók rendbontást csináljanak odabent – ha mégis, büntetést kaptak érte.

Régen a gyerekek tudták, hogy kint kell levezetniük az energiájukat

3. Add át a helyedet!

Minden gyerek tisztában volt vele, hogyha felszáll a közlekedési eszközre egy idősebb ember, esetleg belép a szobába és nincs ülőhelye, akkor rögtön át kell adnia neki a sajátját. Nem kellett őket figyelmeztetni arra, hogy a fiataloknak még több erejük van állni, így legyenek udvariasak – egyértelmű volt, hogy megteszik ezt a gesztust.

4. Ne szakítsd félbe a felnőtteket!

A régi szép időkben a gyerekek megtanulták, hogyha a felnőttek beszélgetnek, ne szakítsák őket félbe, csak ha valami nagyon fontos közlendőjük van. Ebben az esetben minden lurkó tudta, hogyan lehet illedelmesen felhívni a szülők figyelmét magukra. Nem közbekiabálással, nem zajcsapással, nem rendbontással.

5. A házban ne kiabálj!

Évtizedekkel ezelőtt evidens volt, hogy a gyerekek nem kiabálnak a házban. Nem kellett állandóan figyelmeztetni őket arra, hogy nyugodtan, szépen viselkedjenek, tudták, mi a kötelességük. Kint, játékidőben rekedtre kiabálhatták magukat, de a házban elő kellett venniük a benti hangjukat.

6. Kérés nélkül is segíts!

A múltban a gyerekeket úgy nevelték, hogy amikor csak lehetőségük van, segítsenek a felnőtteknek. Kérés nélkül is elvégezték azokat a házimunkákat, amiket el tudtak, segítettek az idősebbeknek cipelni a csomagjukat, szaladtak a szomszédhoz, ha beteg volt és még folytathatnánk a sort.

7. Mindent egyél meg, amit eléd raknak!

Akik évekkel, évtizedekkel ezelőtt voltak gyerekek, azokat úgy nevelték, hogy mindent egyenek meg, amit a tányérjukon találnak. A lurkók, ha nem is azonnal, de megtanulták, hogy ne panaszkodjanak, ha nem a kedvenc ételük kerül az asztalra, és még a tányért is tisztára nyalták, mert annyira hálásak voltak azért, hogy étel került eléjük.

tányér régen tiszta lett ebéd után

8. Mindig legyen nálad papírzsebkendő!

Rendben, ezt a pontot nem kell véresen komolyan venni, de tény: régen sokkal több gyerek ismerte a papírzsebkendő használatát. Rászoktatták őket, hogy legalább egyet mindig hordjanak maguknál – a lurkók orra ugyanis gyakran folyik és mivel a legtöbbször nincsen náluk zsebkendő, jobb híján a ruhájukba törölnek mindent.