10 vérfagyasztó mondat, amiket gyerekek mondtak a szüleiknek

A Reddit nevű közösségi oldalon feltették a következő kérdést: „Mi a legrémisztőbb dolog, amit a gyermeked valaha is mondott neked?” A válaszoktól nem hogy a szülőkben, de az olvasókban is megfagyott a vér. Ugyanis vagy némelyik gyereknek vagy nagyon élénk a képzelete vagy olyat is látnak, tudnak, amit mi nem… íme, 10 ilyen sokat sejtető, mégis hátborzongató mondat.

Bár a gyerekeknek végtelen nagy a képzelőerejük amit a tévé és az egymás között hallott történetek megfűszerezhetnek, mégis jól tudjuk, hogy a érzékeik jóval tisztábbak és kifinomultabbak, mint a felnőtteké. Még nem zárkóztak be a társadalom elől, még nyitva van a harmadik szemük és nem befolyásolta őket a világ. Éppen ezért olyan félelmet keltően ezek a mondatok…

1. Egyszer úton voltunk kocsival és füstöt láttunk nem olyan messze és mellettünk haladtak el a tűzoltók is. Erre azt mondtam: „Hűha, valahol tűz van a közelben.” Mire a kisfiam így felelt: “Még mindig emlékszem a napra, amikor meghaltam a tűzben”.

2. “Anya, a hölgy a fehér autóban jól van, nem halt meg, mert vele van egy angyal.” Jelentette ki magától a gyerekem. Egy óra múlva bekapcsoltam a híreket, és volt egy riport egy hölgyről, aki egy fehér Cadillaccal lehajtott a portland-i hídról, de biztonságban kiúszott. Azt jelentették, hogy látott egy ragyogó fényt, ami kitört az ablakon és sürgette, hogy ússzon. A sürgősségiek szerint meg kellett volna fulladnia…

3. Egy alkalommal az unokatestvéremre vigyáztam, aki beakarta fonni a hajamat. Leültünk a tükör elé, és láttam, hogy egész idő alatt nézett valamit a hátam mögött. Pedig nem volt ott semmi. 10 perc után megállt a keze és csak bámult és megkérdeztem, mit néz annyira, mire azt felelte: “A magas férfi mögöttünk azt mondja, szeretne veled játszani.”

4. Anyám azt mesélte, hogy amikor 3 éves voltam, gyakran bámultam előre a semmibe. Egyszer megkérdezte tőlem, „Mit bámulsz?” Mire azt válaszoltam neki: „Egy lányt, mama.” Anyám, aki nem hitt a szellemekben, megkérdezte, hogy néz ki. „Fehér, aztán fekete színű, aztán fehér, majd ismét fekete.” Anyukám utánanézett és kiderült, hogy a házban, ahol laktunk, tűzben meghalt egy fiatal lány. Élvet égett el.

5. Amikor felkészültünk arra, hogy másik városba költözünk, a fiam nagyon szomorú volt. Azt mondta, hiányozni fog neki mindenki, de leginkább George fog hiányozni. “George? Ez egy új barátod az iskolából?” Mire azt válaszolta: „Nem. Ő az az ember, aki kimászik az ágy alól éjjel. “

6. Egyszer az unokahúgomra kellett vigyáznom. Egy nagy házban laktak, nagy ablakokkal és volt a háznak egy hátsó terasza, ahol a fák az eredeti vad fák voltak és már akkor is ott voltak, mielőtt felépítették volna a házat. Az unokahúgommal közelebb mentünk a terasz felé vezető ablakhoz, és meredten bámult kifelé. Megkértem, hogy jöjjön velem játszani. Nagyon lassan megfordul, és azt mondta: “Látod őket, Maggie néni?” „Kiket, drágám?” “Az embereket, akik a fákon lógnak.”

7. Megcsókoltam a férjemet lányom előtt, ahogy máskor is és, hirtelen nagyon csúnyán nézett ránk és azt mondta: “Karina azt mondja, hogy hagyd abba a csókolgatását! Meg fog ölni, ha nem hagyod abba, azt mondja apu az övé. “ Döbbenten néztünk egymásra a férjem és én, miközben a lányunk elment. A férjem ex felesége 3 héttel ezt megelőzően halt meg. Az ő neve volt Karina.

8. Mielőtt elmentem volna éjszaka aludni, láttam, hogy magától beindult a vízforraló. A fiam a következő reggel felébredt, és azt mondta: “Sajnálom, anyu. Alfie lehet rossz néha, de általában ellenőrzi, hogy mindenki alszik-e házban, mielőtt kijön játszani.”

9. Amikor gyerek voltam (anyukám csak akkor mesélte el ezt a történetet, amikor idősebb lettem) elmentünk egy régi kúriába, ahol éppen árverezés folyt. Volt egy csomó eladásra szánt tárgy, és miközben az anyám egyik oldalon nézelődött, azt mondta, hogy üljek és maradjak ott, ahol voltam. Közvetlenül mellettem, volt egy asztal tele kristályos holmikkal, és egy hölgy azt mondta, legyen óvatos, mert azok voltak a kedvencei. Anyukám visszajött, és megkérdezte, kivel beszélek. Mondtam neki, hogy egy hölgy beszélt az előbb, és ő mondta, hogy legyek óvatos. Mikor kifelé tartottunk, velünk jöttek az eladók is. Megálltam, megnéztem egy festmény a falon, és azt mondtam anyukámnak, “Nézd, ez a hölgy, akivel beszéltem.” Az eladó hölgy mondta anyámnak, hogy lehetetlen, mert a hölgy elhunyt, és ez volt az oka az árverésnek.

10. A lányomnak volt egy képzeletbeli barátja, akit “Sally”-nek hívott. Azt mondta nekem egyszer, hogy a lány buta volt és intézetbe került, amiért felaprította az anyja fejét.