Tudtad? Ezért van a magasabb intelligenciájú embereknek kevesebb barátjuk
Észrevetted már, hogy a zsenik általában inkább magányos farkasok, mint népszerű, társaságkedvelő emberek? Ez nem csak a szélsőséges esetekre igaz: pszichológusok tanulmányozták, hogy azok, akik intelligensebbek az átlagnál, jellemzően kevesebb emberrel ápolnak szorosabb barátságot – és az okát is tudni vélik.
1. Mitől vagyunk boldogok?
Egy csapat pszichológus arra kereste a választ, mennyire kell szociálisan aktívnak lennünk ahhoz, hogy boldognak érezzük magunkat. Tizenötezer embert kérdeztek meg (18-28 éves korosztályban), akik eltérő népsűrűségű területeken éltek, és különbözőképpen kommunikáltak a barátaikkal.
A Londoni Közgazdasági Főiskola és a Szingapúri Menedzsment Egyetem kutatása alapján három fő eredmény született: az egyik szerint a nagyobb népsűrűségű területeken élők kevésbé boldogok, a másik szerint az átlagember akkor elégedett az életével, ha nagyjából folyamatos kapcsolatban van a barátaival, a harmadik szerint viszont az intelligensebb emberek kivételt képeznek az előző szabály alól.
2. Befelé forduló intelligencia
Jellemzően a magasabb intelligenciával rendelkező emberek inkább kötelességként, mint élvezhető aktivitásként élik meg azt, ha nagyobb társaságba kell menniük, és kommunikálniuk kell akár idegenekkel, akár távolabbi barátaikkal. Az okosabbak olyanok lehetnek, mint akik a saját világukban élnek, és nem sokat törődnek a külvilággal, mert úgy érzik, hogy kevesen értik meg őket.
Ez tulajdonképpen érthető is: egy magas intelligenciával rendelkező embert mások foglalkoztatnak, mint az átlagot – túlzással élve nehezebb vele a Kardashian-nővérekről beszélgetni, mint az atomfizikáról. Persze ez nem azt jelenti, hogy aki okos, azt nem érdekelhetik a könnyedebb témák, inkább azt, hogy a komolyabb témák nagyobb részét képezik az életüknek – ezekről pedig nehéz azzal elbeszélgetni, aki inkább az átlaghoz tartozik.
3. Nem a beszélgetés, a téma a lényeg
Pszichológusok szerint ez a magányos farkas hozzáállás abból is adódhat, hogy amíg az átlagember a beszélgetés öröméért, az együtt töltött időért találkozik a barátaival, addig a különösen intelligens embereket jobban izgatja maga a téma, amiről a beszélgetés folyik, mint a szociális interakció. Kevésbé foglalkozik a csacsogással, és sokkal többet egy-egy eszme vagy ötlet kifejtésével, mások meggyőzésével, okos szavú vitatkozással.
Carol Graham, a Brookings Egyetem kutatója szerint az intelligens emberek idejük nagy részét azzal töltik, hogy hosszú távú céljaik felé dolgoznak – egy rák ellenszerén dolgozó orvos vagy egy zseniális regénnyel foglalkozó író a másokkal való kapcsolattartást csak figyelemelterelésként, és nem élvezhető eseményként éli meg.
4. Az okosak könnyebben alkalmazkodnak
Míg az átlagember nagyjából „követi a birkanyájat”, azaz attól boldog, amitől hozzá hasonló társai is annak érzik magukat, addig a különösen intelligens embernek nem okoz nehézséget alkalmazkodni a saját szabályaihoz. Furcsán hangozhat, de valójában a szokásaink rabjai vagyunk – sokszor csak azért teszünk valamit, mert mindenki más csinálja, és nem azért, mert valóban boldoggá tesz minket. A nagyon okos embereknek nem okoz gondot az ilyen berögzült szokások és a csordaszellem elhagyása – nem félnek egyedül lenni, szembe menni az árral, és tényleg azt csinálni, amit szeretnének. Ha valamit, akkor ezt az átlagember is eltanulhatja tőlük – persze ez nem jelenti, hogy mostantól mindenkinek magányos farkasnak kell lennie, sokkal inkább azt, hogy érdemes megtalálni, mi tesz boldoggá, és akkor is ezt követni, ha mindenki más azt mondja, hogy rossz úton jársz.
